Vigyázz rám!

19. fejezet - Pegazus

Vége volt a gyöngy életnek, a síkságon való menetelés megviselte az embert és állatot egyaránt. Az állandóan tűző nap, és a szálló por is védekezésre sarkalt, valamint a karaván teljeses hosszában az őrséget is fokozni kellett. Megerősített védelmet kaptak az élen haladó ellátmányos szekerek, a rögtön utánuk következő utasokat szállító kocsik, és a sort záró különleges Cono féle különítmény.
Rugin folyamatosan a hátassal járőrözött, Andem és Ventu felváltva ültek a bakon, és vezették a szekeret. Általában mindketten bő, világos vászonruhákban voltak, a finom, szálló por miatt arcukat kendő takarta, és a tűző napfény ellen a fejükbe széles karimájú, áll alatt megkötött szalmakalapot nyomtak. A szinte állandóan fújó, csípős szél csak tetőzte a nehézségeket.
Az éjszakák sem voltak kellemesebbek. Amiből bőven volt elég, az a hely. A látóhatárig sík terepet csak néhány kisebb bucka törte meg, amikben szárazságtűrő füvek kapaszkodtak meg és lobogtak a szélben. Esténként az irányítók a szekereket öt nagy körbe rendezték, mint egy virág szirmait. A középen kialakított, legerősebben védett részen volt a konyha, az állatok ellátmánya, valamit a pusztaság legnagyobb kincse: a vizes szekér. Természetesen a személyszállító szekereket is ebbe a középső részbe irányították.
Ezt a szekérerődöt, minden este kialakították, ami körül a közeli és távol járőrök egész éjjel rótták a köreiket. Nagyon rugalmasan és jól szervezetten ment minden. Uctor igazi veteránnak számított a karavánvezetésben, ezért is bízták meg őt ezzel a veszélyes úttal.
Uctor szeme mindent látott, naponta többször oda és vissza végiglovagolt a menetoszlop mellett. Megfigyelte az embereket, az állatokat és a szekerek állapotát. Egy pillantással megállapította, ha valakinek napszúrása volt, vagy ha bármi kór emésztette a testét. Ha az állat nem megfelelően volt ellátva, vagy betegeskedett, vagy a szekér szorult javításra, vagy a rakomány mozdult el. Ilyenkor pattogva osztogatta az utasítást az irányítóknak, akik a következő pihenőnél máris kezelték a problémákat.
Az utolsó szekérre különös tekintettel figyelt, ezért nem kicsit lepődött meg, amikor a bakon többször is olyan közel látta ülni egymáshoz Andemet az ápolójával, hogy a testük biztosan összeért.
Uctor egyik szeme nevetett, mert örvendett, hogy Andem végre talált valakit, akihez hozzáérhet. Jól ismerte a fiút, rengeteget beszélgettek az álmairól, amik légies szépségű, bájos lányokról szóltak. Uctor másik szeme azért sírt, mert amit Andem végre megkapott, az egy idősebb, hűvös férfi volt. Még csak egyszer beszélt azzal a bizonyos Ven mesterrel, és nem igazán bízott meg benne, nagyon úgy tűnt, mint aki titkol valamit. Viszont ahogy Andem ránézett és mosolyogva szólt hozzá, még az arcát nagyrészt takaró kendőn keresztül is lerítt róla, mennyire szereti őt. Uctor keserűen azon tűnődött, hogy erről a furcsa kapcsolatról beszámoljon-e Andem anyjának vagy sem? Soha nem titkolózott előtte, de úgy érezte, annak az asszonynak végképp nincs szüksége több csalódásra.
Egy messzi porfelhőben Rugin összetéveszthetetlen alakját látta lovagolni.
Ez meg a másik díszpinty! Már három felderítőt is kiszúrt a buckák között. A többiek azt mondták, nincs ott senki. Megküldött nekik pár tűzgolyót, és lám, máris felugrottak a banditák és menekülőre fogták. Micsoda sasszem! Biztos vagyok benne, hogy az Itang innenső oldalán nem próbálkoznak be!
De akkor is furcsa fickó! Egy igazi vezérhím! Mindenhol feszül rajta az a bőrruha, a női utasoknak meg csorog utána a nyála. Állítólag kapott is ajánlatokat néhányuktól. Ha! Mit mondott, na mit? Azt, hogy nős! Hahaha! Micsoda "bátor" férfi, ilyen hülyeséggel takaródzik! Biztosan ő is a férfiakhoz vonzódik! De akkor nem értem, minek teszi-veszi itt magát, és úgy járkál körbe, mint egy felborzolt farkú kakas. Neki nem árt a por, nem árt a tűző napfény, a haja mindig lobog a szélben, és még egyszer sem láttam, hogy a szájából vagy a szeméből szedegette volna ki a beragadt tincseit. Pedig már direkt figyelem. Most komolyan? Erre pazarolja a mágikus erejét? Kinek akar tetszeni, kinek pózol így állandóan? Andemnek vagy Ven mesternek? Vagy mindkettőnek?
Ha valamelyik bántani meri azt a gyereket, nem érdekel, hogy milyen erős harcosok vagy mágusok, megtalálom a módját, hogy kiheréljem őket! — gondolta teljes eltökéltséggel, de amikor hirtelen megjelent a lelki szemei előtt a jelenet, amiben ő egy herélőkéssel Ruginra támad... — Áh, remélem, nem látja a gondolataimat! — sandított a mágus felé, és csüggedten behúzta a nyákat.