Vigyázz rám!

21. fejezet - Tábortűz a folyóparton

Andem miután elkészült az átrendezéssel, elment vacsorázni. Mikor visszaért a kocsihoz, még mindig senki nem volt ott. Az alkony sebesen nyelte el a fényt, ezért magához vette a kardját, és úgy döntött, a tisztálkodáshoz keres egy néptelenebb részt a folyóparton.
Alig hagyta el a szekeret, egy távolabbi magas fűvel benőtt hordalékdombon Rugint pillantotta meg, amint párhuzamosan a folyási iránnyal, a kijelölt helyektől jóval távolabbi irányba indult el. A legkülönösebb mégis az öltözete volt: a szokásos bőrnadrágja és csizmája felett csak egy szellős, kitűrt, fehér vászon inget viselt. A haja egyáltalán nem volt befonva, dús, vörösbe hajló, hullámos fürtjei a dereka alá értek, és Andem nem látott nála semmilyen fegyvert, sem semmi mást.
Ez a fickó nagyon gyanús! Hova ólálkodik? Talán ma dől el a fogadás, amiről mindenki pletykál? Andem kivételesen nem vett részt ebben a fogadásban, mondván Rugin mégiscsak az ő testőre. Azonban valószínűleg ő volt az egyetlen, aki hitt neki, ezt viszont nem verte nagy dobra. Biztos volt benne Rugin szántszándékkal játsza a kis előadását, és közben magában is jól szórakozik, és a többieknek is elvonja a gondolatait erről a megerőltető, végtelen menetelésről. De mi van ha mégis...? Andem a lehető legóvatosabban kezdte követni a férfit.
Keskeny vadcsapásokon, magas fűben, bozótosban vezetett az út, mindvégig távolságot tartva a folyótól. Egy légyottért miért kell ilyen messzire mennie?
Szinte teljesen sötét volt már, mire Rugin irányt váltott, és két füves bucka között egy köves partszakaszra ért. Andem az egyik buckán hasra feküdt, és a sásszerű fűben, óvatosan előrekúszva olyan helyet keresett, ahonnan ráláthatott az egész területre.
Rugin lement egészen a vízig. Itt a folyó egy kisebb, de éles kanyart vett, sok volt a lerakott hordalékkupac a part mentén. Nem valami romantikus hely! Úgy tűnt, Rugin türelmesen várakozott, és unalmában kavicsokat dobált a vízbe. Ki lehet az a nő, aki így megvárakoztatja ezt a fickót? Andemnek eszébe jutott Ventu, és nagyon remélte, nem fog a távolléte miatt aggódni. Túl meggondolatlan volt, amiért szó nélkül ilyen messzire eljött, de mégiscsak Ruginról van szó, aki a testőre. Csak kiáltani kell neki, ha bajba kerülne. Jaj nekem! Mi van, ha úgy belemerül a légyottba, kínos lenne szólni neki? Visszatalálok egyáltalán egyedül a sötétben?
Aggodalmaiból egy éles, süvítő hang rángatta ki. A magasban északról közeledett nagy sebességgel egy hatalmas, sötét alak. A holdtalan, sötét este átvette az uralmat, ezért Andem szinte csak a fülére hagyatkozhatott. Amint az ismeretlen lény közelebb ért, a folyó felett suhanva, habzó hullámokat hasítva megérintette a víz felszínét. Majd pontosan ott állt meg, félig a vízben nagyot zökkenve és toccsanva, ahol Rugin várakozott.
Andemen eluralkodott a pánik, amikor nem látta mozogni Rugint. Mi történt vele, ez a lény lebénította? A hatalmas test a tűzmágus felé lépett, aki hátrált egy lépést, és megbotolva egy nagyobb kőben, tehetetlenül hanyatt vágódott. Ebből a közelségből Andem szemei előtt végre kibontakozott a Ruginra támadó, kék színekben pompázó fenséges és félelmetes szörny alakja. Hatalmas volt, Rugin csak egy kis játékfigurának látszott mellette. Emberméretű fején két, csavart szarv látszott, a megnyúlt pofájában arasznyi, tűhegyes fogak villantak. A súlyos, pikkelyes teste négy izmos lábon állt. Szárnya nem volt, a mellső végtagjaiból kinövő tollazat miatt vált képessé a levegőben siklásra. Karmos mancsain egészen Rugin fölé lépett, aki csak tehetetlenül próbált hátrébb kúszni a kövek között.
Nem hiszem el, hogy így lesz vége! Ventu még azt sem fogja tudni, mi evett meg minket! Mi ez az izé? A fenébe is!
Andem talpra ugrott a buckán, és kardját lengetve a szörny felé rohant:
- Hé! Ide gyere! Az a fickó túl rágós falat lenne neked! - kiáltozta, és egyre inkább eluralkodott rajta a pánik. - Rugin, menekülj! Mi van veled?!
- A fenébe is, mindjárt elájul! - kiáltotta Rugin, és felugrott a szörny előtt. - Gyorsan, gyorsan! Meg kell nyugtatni!
A hatalmas lény - kavicsokat fröcskölve szanaszét - egy pillanata alatt rugaszkodott el a talajtól, és Andem felé lendült. Rugin is megiramodott felé. Andem érezte a szelet az arcán, amit a lény kavart, amint fölé ért, majd hallotta a háta mögötti könnyed földet érést. Nem tudott tisztán gondolkodni, annyira elárasztotta félelem, amitől a szíve fájdalmasan kalimpált a mellkasában. Miért vagyok ennyire gyenge?
Rugin odaért hozzá, és éppen időben ragadta meg a vállát, mielőtt összeesett volna.
- Nyugalom, fiam! - mondta Rugin, és finoman megrázta.
Andem kétségbeesetten nézett le a vállát szorító kézre:
- Nem érzek semmit! Mi történik velem?
- Persze, hogy nem érzel. A mi fajtánknak nincsenek tüskéi!
Andem ekkor egy tenyér érintését érezte meg a hátán, a testébe és elméjébe különleges, erőteljes hullámokban érkezett a nyugalom és a szívfájdalmát gyógyító enyhülés.
- Sajnálom, Andem! Felelőtlenek voltunk - hallotta meg a háta mögül egy ismeretlen férfi kellemes hangját.
- Hol van a szörny? - kérdezte, mire végül annyi szuszhoz jutott, hogy meg tudott szólalni.
A gyógyító kéz elhúzódott tőle, és a hang gazdája a zörgő kavicsokon lassan megkerülte őket, és Andem látóterébe lépett.
Andemnek tátva maradt a szája. A különös férfi pontosan azokban a színekben pompázott, mint a szörnyeteg.
Rugin még mindig a vállát fogta, majd a még mindig reszkető testet finoman magához húzta, és gyengéden megölelte:
- Ne félj tőle, ő az én kis feleségem - mondta halkan a tűzmágus. - Tudtam, hogy követsz, mégis ebbe az állapotba juttattunk. Bocsáss meg ezért! De meg kell mondanom, igazán bátor voltál, büszke vagyok rád!
- Nem hiszem, hogy ezt lehetett volna úgy tálalni, hogy ne rémüljek halálra - nevetett fel megkönnyebbülten Andem. - Régóta gyanús vagy nekem, erre mégsem készülhettem fel.
El szeretett volna húzódni Rugintól, de az egész teste mintha rezgő kocsonyává alakult volna. Nem hitte, hogy jelen állapotában képes lenne megállni támasz nélkül. A két istenség megjelenése a halandók világában, jóval több volt, mint amivel ő higgadt fejjel meg tudott volna birkózni. Ventu felbukkanását is napokig álomnak véltem! Talán azóta fel sem ébredtem?
- Mindjárt jobban leszel, nem kell kapkodni - mondta Rugin olyan kedves hangon, amit soha nem nézett ki volna belőle. Milyen lehet az igazi Rugin?