Bound to Love

64. Megígéred?

-Andy Barber-

A mesébe illő randink sajnos véget ért, de ezer meg ezer élménnyel gazdagodtunk. Lilly a hazautaz végig aludta a repülőn a karjaim közt. Jó volt látni az arcán a nyugalmat ahogy a kezeim közt békésen alszik. Mindent megért ez a látvány ahogy az is , hogy örömet okoztam neki. Egy percig se szomorkodott. Csak a tökéletes mosolyát láttam és ragyogó szemei csillogását.
-Andy!-löki be az irodám ajtaját Lilly, majd meg is torpan hirtelen. Szemeim felvillantak rá a gép mögül egyből.-Bo...bocsánat én...
-Gyere ide gyönyörűm!-fordultam ki a székkel az asztaltól mire ő félénken közelebb sétált.-Gyere bátran! Mi a baj?
-N..nem akartalak zavarni csak...
-Sose zavarsz!-nyúlok a keze után, majd az ölembe ültetem. -Te bármikor bejöhetsz ide.
-De a szabályzatban az van hogy..
-Szarok a szabályokra. Azóta már teljesen más minden kincsem.-simítom meg göndör haját.
-Hát de...
-Hhh... nézd.-nyúlok a fiókhoz ahonnan kihúzom a házirendet amit aláírattam még vele hónapokkal ezelőtt, majd egy könnyed mozdulattal több darabra téptem.-Ennyit ér ez. Semmit!
-Hát de... -kapott a papírdarabok után.
-Te érdekelsz! Mindenhez jogod van itt kincsem. Bármihez nyúlhatsz, bárhova mehetsz a birtokon csak a fegyvereket ne piszkáld. Nem bírnám elviselni ha bajod esne.-húzom közelebb a combjaimon magamhoz. -Te vagy itt az úrnő kincsem.-súgom a füléhez hajolva.
-De én nem tudok olyan lenni.-hajtotta le a fejét.
-Csak add önmagad. -puszilom meg az arcát, de a telefonom közbezavar a beszélgetésünkbe.-Igen?-meg se nézve ki hív szóltam bele a telefonba.
-Andy! Owen egy barom! Gyere azonnal! -hadarta Lloyd.
-Lassíts! Mi az isten történt?!-keltem fel a székből és húztam magamhoz Lillyt, aki csak az arcom figyelte kétségbe esve.
-Szűzikét el akarja tenni a képből. Kifigyelte hol voltatok és mivel közel áll hozzád mint kiderült de te basztad a legjobb haverodnak elmondani, ami most mindegy is, de ki akarja iktatni.-a szívem ezerrel kezdett kalapálni. Lillyhez nem nyúl senki sem!
-Öt percet adj, és ott vagyok nálad.-zártam rövidre a dolgot. Ahogy bontottuk a vonalat én megkerülve Lillyt indultam a vitrinhez ahonnan elkezdtem kipakolni a fegyvereket. Owen fog megdögleni az hétszentség! Lilly közelébe se kerülhet mert ő az enyém!
-Andy! Mi.. mi történik? -remegett meg vékony hangja.
-Szépen itt maradsz. Biztonságos helyen. Rendben?
-Én.. én nem maradok egyedül!-jött közelebb, majd a karomhoz bújt.
-Nem akarod te azt látni amit Owennel művelni fogok így szépen itthon maradsz szívem. -pillantok fel a szemeibe miközben a golyóálló mellényt kapom magamra. Nagyot nyelt ahogy figyelte mennyire ösztönös már a mozdulat. Gondolhatja nem elsőnek csinálok ilyet.
-Nem akarok egyedül lenni Andy!-bukott ki belőle a sírás.
-Szívecském! Kérlek ne nehezítsd meg a dolgom. Tudod hogy nem szeretem ha sírsz. -gombolom össze magamon az ingem, miközben ő a lábaim elé rogyott.
-És ha bajod esik!? Abba nem gondolsz bele?
-Ezért veszem fel a mellényt! Nem esik bajom!-csatolom az övemre a pisztoly tartót.
-Az lószart se ér!-emelte meg a hangját.
-Hhh... figyelj rám.-guggolok le előtte, majd az állánál fogva felemelem a fejét.-Itthon maradsz szépen. Én pár perc alatt megjárom és összebújunk utána. Rendben?-törölgetem könnyes arcát.
-Ha a hajad szála görbül én megölöm azt a faszt!-tetszett amit a szemeiben láttam. Megmosolyogtatott.
-Nem ölsz meg senkit kincsem. Itthon maradsz a popsidon.
-Lloyd miért hív szűzikének!?
-Bolond! Ne is foglalkozz vele. -igazítottam meg a stukkert az oldalamon.
-Üzenem neki pofán lesz csapva!-fonta keresztbe a mellei előtt a karjait dühösen.
-Szexi vagy édes mikor ilyen vagy.-mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam a homlokára. -Sietek haza. Rendben?
-Had menjek veled.-nyúlt a kezem után.
-Nem lehet. Nem bírnám elviselni ha bajod esik!-kapkodtam kékjei közt az enyémeket. Beledöglenék ha baja esne.
-Kérlek!-kúszott közelebb és az ölembe fúrta az arcát.
-Édesem! Értsd meg hogy nem szabad. -simogattam hosszú haját.-Bízd rám ezt. Profin eltudom intézni. Te neked nincs semmi dolgod ezzel. Szépen megvársz itthon édes. Ígérem sietek haza hozzád!
-Megígéred? -emelte fel könnyes szemeit rám.
-Megígérem!-cirógattam meg puha arcát, majd lehajolva hozzá egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.
Ellépve tőle még pár fegyvert eltettem, mert nem akarom hogy bármi balul süljön el. Fel akarok készülni minden lehetőségre. Lilly csak csendben szipog a szoba közepén ahogy figyelemmel kíséri minden mozdulatom. Fájt érte a szívem hogy itt kell hagynom, de semmiképp nem jöhetett velem! Itt biztonságban van. Az őreim készenlétben állnak, így nem eshet baja.
-Sietsz igaz?-hüppög halkan.
-Nagyon sietni fogok hozzád!-kapom fel a szemeim ismét rá. Szívem szerint átölelném és el se engedném őt, de hosszú ideje húzódik Owennel ez a dolog. Pontot kellett tenni az ügy végére. Ő húzta a rövidebbet. Cseppet se leszek udvarias mert olyan emberről van szó, olyat akar elvenni tőlem akihez egy ujjal se szabadna hozzáérni. Sőt! A nevét se veheti a szájára. Lilly az enyém! Csakis az enyém!
-Puszi?-nyújtja felém a karjait mint egy ártatlan kislány.
-Szívecském! Sietnem kell!-nevetem el magam. Édes volt borzasztóan, de odalépve hozzá ismét egy csókot nyomtam az ajkaira. Lilly a karjait a nyakam köré fonta. Nem akart elengedni. Maradtam volna én is, de az a tudat, hogy Owen bántani akarja őt egyre csak jobban elhatalmasodott az elmémben. -Megyek, rendben?
-Vigyázz kérlek! Kellesz nekem!
-Szeretlek!-simítom meg puha orcáját.
-Szeretnek Andy!-fogja kezei közé az arcom. Egy gyors csókot adva indultam meg a földszint felé, majd feltépve az ajtót, rohantam a kocsihoz. Még egy utolsó pillantást vettem a ház felé, majd megláttam őt ahogy az iroda ablakából figyel. Apró kezével integet nekem ettől pedig a szívem még jobban összefacsarodik. Az életemnél is jobban szeretem őt. A mindenséget jelenti nekem. Nem vehetik el tőlem! Owen meg akarja ezt próbálni, de rá fog baszni, de nagyon. Andy Barberrel nem baszakodhat senki! Lilly hozzám tartozik! Az én védelmem alá. Tudom hogy nem kérdeztem meg tőle hogy lesz e a barátnőm, de más terveim vannak. Szívem szerint mást kérdeznék meg tőle csak kell az a bizonyos alkalom. Na meg persze össze kell szednem a gondolataim, mert el akarom neki mondani mit is vált ki nap mint nap minden tettével. Hogy mennyire boldoggá tesz. Remélem lesz rá még alkalmam.