Ötödik fejezet

4.5K 305 10
                                    

J O S I E


"Hol voltál egész nap?" Kérdezte April, miután visszaértem az órámról. 

Majdnem elmondtam az igazat, hogy Harryvel töltöttem a napot, de aztán rájöttem, hogy valószínű félreérteni, nekem pedig nincs kedvem magyarázkodni. Rettenetesen fáradt vagyok. 

"Margaretnél voltam, miért?" Ledobtam a táskám és betrappoltam a fürdőszobába. 

"Hát, csak hiányoztál. Unalmas volt ma minden. Harryt sem láttam egész nap." Mondta az ajtófélfának dőlve. Éppen a sminkemet próbáltam levakarni az arcomról, nem mintha olyan sok réteg lenne rajtam. April szavai kissé bűntudatot keltettek bennem, de megpróbáltam nem foglalkozni ezzel. "Te találkoztál vele?" 

"Nem, nem igazán." Füllentettem. Nem nevezném hazugságnak, inkább kíméletes igazság elferdítésnek.

"Na mindegy. Jó éjt, Jojo!" Bruh, gyűlölöm, ha így hív.

"Jó éjt, April!"



 Miért is csinálom ezt? 

Harry seggfej Styles kedvéért, aki megkeserítette az életem? Na jó, ez erős kifejezés.

Harry seggfej Styles kedvéért, aki megkeserítette egy egész napom? Ding Ding, jó válasz. 

Megteszem, hogy békén hagyjon és hogy visszatérhessek a régi kerékvágásba. 

Ahj, szánalmas vagyok.

"Végre, azt hittem már sosem érsz ide." Morgott, fel sem pillantva a telefonjából.

"Hidd el, semmi kedvem itt lenni. Csak essünk túl rajta." Sóhajtottam, majd beléptünk az undorítóan fényes épületbe. "Hol kezdjük?"

"Kövess." Tettem, amit mondott, ami kissé zavart, de magamért csinálom ezt az egészet. Nem érte.

 Hatalmas és gyors léptekkel szelte át a plázában nyomorgó tömeget, valószínűleg mindenki az árleárazások miatt van itt. Alig bírtam utolérni. Hirtelen megtorpant, mire egy hajszál választott el, hogy a hátának ütközzek.

"Megjöttünk." A boltra pillantottam. Az első dolog, amit kiszúrtam, hogy tele volt. Mindenféle típusú nő, lány, kislány futkározott eszeveszetten egy-egy részleghez, kezdtem beleszédülni. 

"Muszáj pont idejönnünk? Olyan sokan vannak." Suttogtam Harrynek. Vigyorogva bólintott, megragadta a karom és behúzott az üzletbe. 

Körutunk első állomása valamiért a fehérnemű részleghez vezetett. Mily meglepő. 

"Ha azt gondoltad, hogy felpróbálom ezeket az átlátszó madzagokat és megmutatom neked, nagyot tévedtél." Morogtam, miközben egy borzalmas piros csipkés tangát méregetett. 

"Ugyan, Joe. Nem rád vagyok kíváncsi." Auch. "April vajon ilyeneket hord?"

"Undorító vagy." Sziszegtem. Sarkon fordultam és a kijárat felé vettem az irányt. Nem akartam feladni, de ebben a boltban semmi olyat nem találtam, amire Harry gondolt. Ha pedig csak April miatt jött be ide, ahhoz én nem kellek. Céltalanul bolyongtam a hatalmas plázában, míg végül egy kirakaton megakadt a szemem. A próbababák elegánsan és igényesen voltak felöltöztetve, mégsem keltették azt az érzést, hogy ezek a ruhák vénasszonyokra vannak kitalálva. Azt hiszem, ez az a hely, amit kerestem. 

Belépve egy szimpatikus hölgy sietett a segítségemre, körbevezetett és megmutatta a szerinte hozzám illő darabokat. Egy nagy kupac ruhával a kezemben foglaltam el az egyik próbafülkét, majd vetkőzni kezdtem. Mikor már az első összeállításban méregettem magam, egy ismerős hang csapta meg a fülem.

"Elnézést egy lányt keresek, hosszú barna hajjal és barna szemekkel. Kb. ekkora és fehér pólót visel, egy farmerral." Húha, ez aztán az alapos személyleírás. Taps taps, Styles.

"Ki keresi?" Kérdezte a hölgy. 

"A barátja vagyok." Hazug seggfej. 

"Oh, éppen próbál. Itt megvárhatja, ott van a középső fülkében." 

"Köszönöm." Nem láthattam Harryt, de volt egy sejtésem, hogy biccentett. Így képzeltem magam elé. Fura.

"Hé, Joe!" Pontosan a függöny mögött állt. Eltávolítottam a minket elválasztó tárgyat és mérgesen fújtattam egyet.

"A nevem Josie, te idióta." Megeresztett felém, egy mosolyt, majd végig mért. 

"Hát hogyne, te kis méregzsák." Oh, fogd be. "Hmm, nem is rossz. Ezt megvesszük."

"Úgy érted én veszem meg."

"Nem nem, én vettelek rá erre, muszáj nekem fizetnem." Rázta fejét.

"Ne is álmodj róla, nem akarok tartozni neked." Ezzel újra elhúztam a függönyt és vetkőzni kezdtem. 

Mikor kiléptem a fülkéből, Harry éppen egy kis fotelben ülve bámult ki a fejéből. A szemei üvegesek voltak és egy a falat vizslatta. Majdnem elnevettem magam, olyan hülyén nézett ki. Nem akartam megzavarni, hisz nem hinném, hogy sok olyan pillanata van, amikor ténylegesen gondolkozik, ezért egyenesen a kassza felé indultam. 

Ugyanaz a nő, aki korábban kisegített, most egyesével számlázta le a ruhadarabokat nekem. Közben egy-egy mosollyal illetett és néha köztem és Harry között cikázott a tekintete. 

"Összesen 36 font lesz." Kikaptam a táskámból a pénztárcám és apró után kezdtem kutatni. Ekkor egy testet éreztem magam mellett, a karja szinte súrolta az enyémet. Harryre kaptam a fejem, aki épp az említett összeget nyújtotta át a pénztárosnak. Nem igazán gondolkoztam, csak megragadtam a karját és erőteljesen félretoltam. A másik kezemmel a pultra dobtam a pénztárcám és két erőlködés között kinyögtem, hogy vegye ki belőle a pénzt. Harry eközben küzdött ellenem és próbált kicselezni, míg meg nem találta a gyengepontom. Csikizni kezdett. Sikkantottam egyet, gyűlöltem ezt az érzést. Harry kapva az alkalmon felkapta a pénztárcám, ledobta a pénzét, majd a szatyorral együtt kivonszolt az üzletből. Megfordultunk és elköszöntünk a hölgytől, aki még mindig ott állt a pult mögött teljes sokkban. 

Harry kivezetett a kijáraton, szinte futottunk. Egy park volt a pláza mellett, ott leültünk egy padra. Átnyújtotta nekem a szatyrot. 

"Egy idióta vagy." Mondtam, miközben kikaptam a kezéből.

"Nem én támadtam rád." 

Egy ideig farkasszemet néztünk, majd egyszerre törtünk ki nevetésben. A rekeszizmaim megfájdultak és a könnyem is kicsordult, de azt hiszem ez Harrynél sem volt másképp. Szinte magam előtt láttam, hogy milyen hülyén nézhettünk ki. 

"Lá-láttad a nő arcát?" Nyögte ki nagy nehezen. Még hangosabban kezdtem röhögni, már alig kaptam levegőt. 

Pár perccel később, mikor lenyugodtunk, csak meredtünk magunk elé. Nem tagadhatom, jól éreztem magam Harryvel. Amikor nem bunkó, igazából elég jófej és vicces. Kár, hogy legtöbbször nem ilyen.  

"Holnap találkozzunk a Starbucksnál. Ott leszek Louisval."

"Jó." Miért éreztem magam kínosan?

"Akkor szia." Ránéztem és mintha közelebb hajolt volna, de azonnal meggondolta magát. Biccentett és valószínűleg hazaindult. Na ez fura volt. 



Hujujj, eléggé rég hoztam részt. De tudjátok suli, meg ilyen szörnyűségek történtek. 

Köszönök mindent! <3



Josie /h.s./Where stories live. Discover now