'Shut Up and Dance' by Walk The Moon
J O S I E
"Hány réteg pulóver van rajtad?"
"Négy." Feleltem, miközben épp a biztonsági övet próbáltam becsatolni, de az valamiért nem akart kattanni.
"Minek?" Kérdezte Harry, miközben egészen nyugodtan figyelte, ahogy szenvedek.
"8 fok van, és egész nap a szabadban leszünk. Nem tudom, melyik idiótának volt ez az ötlete, de gratulálok neki." Végszóra is, az bekattant, így Harry beindította a kocsit.
"Látom, ma is jó napod van. Egyébként, pontosan tudod, hogy az én ötletem volt, szóval ne sértegess burkoltan, amíg az én kocsimban ülsz."
"Ugyan, soha nem tennék ilyet." Harry kuncogni kezdett, mire nekem is el kellett mosolyodnom, de hogy ne lássa, elfordítottam a fejem és a ködös tájat kezdtem bámulni.
Reggel nyolc óra fele járt az idő, ezért sem volt túl jókedvem, ráadásul rosszat álmodtam, tehát körülbelül öt órát aludtam. Csodás.
Harry bekapcsolta a rádiót, az aktuális csatornán épp egy borzalmasan nyálas szám ment. Vártam, hogy átkapcsolja, de ehelyett énekelni kezdte, cérna vékony hangon. Kikerekedett szemekkel bámultam rá.
"Ne. Kérlek, ne." Harry elnevette magát és még hangosabban kezdett nyivákolni. Mikor már a dobhártyám is fájni kezdett egy-egy magas C-től, én magam kapcsoltam át egy másik csatornára. Épp időben, a Walk The Moon együttes legismertebb dalának akkordjai csendültek fel.
"Ezt imádom." Vigyorogtam. Amint elkezdődött az ének része, halkan dúdolni kezdtem. Harry azonban újra rázendített, így annak reményében, hogy az ő rikácsolása elnyomja az enyémet, én is dalra fakadtam. Annyira elragadt a hév minket, hogy idióta mozdulatokkal is kiegészítettük a "produkciót". (Nem, nem táncoltunk, mert ezt képtelenség annak nevezni.) Azonnal jobb lett a kedvem, sőt már a fáradság is eltűnni látszott a szemeimből.
Amint vége lett a számnak, Harry lehalkította a rádiót, így már csak háttérzajként szolgált.
"Szóval, hoztál ajándékot vagy álljunk meg a következő benzinkútnál?"
"Milyen barátnak nézel te engem? Persze, hogy hoztam!" Igaz, hogy ez eleve Louis karácsonyi ajándéka lett volna, de ha már elfelejtettem neki odaadni mielőtt hazament, most megkapja. Ráadásul, karácsony napján született, ami egyébként elég nagy szívás, de az ismerősei mindenképpen jobban jártak ajándék szempontjából. És most ezt nem csak a pénzre értem, mert valljuk be, egy olyan személynek, akit csak pár hónapja ismersz, mégis csak nehéz megtalálni a tökéletes meglepetést, nem hogy még kettőt.
"Csak azért kérdeztem, mert tegnap délután szóltam, hogy ma tartjuk meg a szülinapját. Mit vettél neki ilyen rövid idő alatt?" Összeszűkítette a szemeit. Mégsem olyan hülye, mint hittem. Khm.
"Mezt csináltattam neki."
"Ilyen rövid idő alatt?" Felém fordult azzal az önelégült, mindentudó vigyorával, amitől már a hideg ráz ki.
"Az utat figyeld, NCIS. Egyébként meg, ez lett volna Louis karácsonyi ajándéka, csak elfelejtettem neki odaadni."
"Szóval, nem csak nekem vettél valamit karácsonyra, hanem neki is?" Ha nem ismerném, azt hinném, hogy kissé csalódott.
"Egyértelműen." Azt nem fontos tudnia, hogy csak azért vettem Louisnak is ajándékot, hogy ne tűnjek megszállottnak. Ez már csak egy jelentéktelen részlet kérdés.
