J O S I E
"Az aranyat vagy a pirosat?" Tartotta fel Liz a két gömb díszt.
"Öhm, nem tudom. Talán, a pirosat."
"A horoszkópom szerint az arany illik hozzám, de anyához a piros, szóval legyen az. Elvégre, a karácsony az áldozatokról szól, nem?"
"Nem, a Fegyverszüneti nap szól az áldozatokról november 11.-én, de értem a lényeget."
Sokkoló, hogy Lizzel vásárolgatok, igaz? Én sem gondoltam volna soha, de igen meglepő, mennyire szórakoztató is tud lenni, főleg mikor mások ruháit kritizálja. Azért jöttem el vele vásárolni, mert Harry írt reggel egy sms-t, hogy nem ér rá egész nap, Louis nem veszi fel a telefont, nekem pedig kellett egy fuvar. De nem, nem hívtam fel Lizt, hogy vigyen el, hanem miközben sétáltam, megállt mellettem a kocsijával és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele tartani. A fagyott lábujjaim meggyőztek, így beszálltam a kocsijába, és most itt vagyunk. Legalább másfél órája és még nem téptem ki a saját hajam. Meglepő.
"Akarsz még venni valamit, vagy mehetünk?" Kérdezte, miután végzett a pénztárnál.
"Louisnak akarok nézni egy mezt." A kirakatokat vizslattam, de egyenlőre egyik bolt sem tűnt megfelelőnek.
"Áh, szóval Harrynek is vettél valamit." Mosolygott mindentudóan.
"Aha."
"Na, és mit?" Ugrott elém izgatottan. Rájöttem, hogy nem volt jó ötlet elmondani neki.
"Egy nyakláncot."
Liz teljesen lefagyott. Percekig meg sem mozdult, csak kikerekedett szemekkel bámult rám. Ellenőriztem, hogy lélegzik-e, szólítgattam, rázogattam, de nem reagált. Tapsoltam egyet, mire megrázta a fejét, mint aki most ébredt volna fel, rám pillantott és sikoltott egyet. A egész bevásárlóközpont ránk kapta a fejét.
"Istenem, ez teljesen olyan, mintha eljegyeznéd! Meghalok, milyen édesek vagytok, ezt nem hiszem el! Jobban shippellek titeket, mint Chuckot és Blairt! Nektek együtt kell lennetek, örökkön-örökkön-örökké!" Tapsikolt, kiabált, ugrált, míg én úgy bámultam rá, mint egy őrültre. Mert egy őrült.
"Liz, kérlek, ne kiabálj, mindenki minket bámul. És Harryvel csak barátok vagyunk."
"Ne hazudj!"
"Csak vegyük meg azt a rohadt mezt és menjünk haza." Sóhajtottam.
"Most beismerted, ugye tudod?" Vigyorgott.
"Nem. Gyere."
Liz kitett a kollégium előtt, majd haza hajtott. A mázlista csak pár percre lakik az egyetemtől, így nem a kollégiumban lakik. A két tömött szatyorral a kezemben botorkáltam a kapu felé, míg meg nem hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja. Megfordultam, Harry épp egy fát cipelt, míg Louis egy nagy dobozt vitt mellette.
"Ti meg mit csináltok?" Kérdeztem értetlenül, amint mellém értek.
"Mindjárt elmagyarázom, csak nyisd ki a kaput, mielőtt megszakadok."
A kapuhoz siettem és tartottam nekik. Egészen a szobámig baktattunk, aminek az ajtaját szintén kinyitottam előttük. Miközben felfelé tartottunk rájöttem, hogy mi az oka ennek az egésznek és legszívesebben elsírtam volna magam örömömben.
"Szóval," Louis letette a dobozt, majd felém fordult. "tudjuk, hogy nem tudsz hazamenni karácsonykor, ezért miért ne tarthatnád itt? Hoztunk díszeket, égősorokat, mirelit karácsnyi menüt és még," Nem tudtam visszatartani az indulataim, Louis nyakába borultam és sírni kezdtem.
