J O S I E
Morogva csoszogtam másnap a fürdőszobába. A hajam egy madárfészekre hasonlított, a szemem alatt lévő karikákat egy halott is megirigyelhetné, ráadásul még mindig tiszta alkohol szagom volt. Egy szóval borzalmasan festettem.
Miután nagyjából rendbe tettem magam a telefonom után kezdtem kutatni. Ha az emlékeim nem csalnak (mindig csalnak) valahol a farmerem zsebében kell legyen. Persze, hogy nincs ott. Pedig muszáj lenne felhívnom Aprilt, ugyanis megint fogalmam sincs hol van. Oké, lehet hogy Harryvel van és minden rendben, de mégis csak jobb lenne, ha tudnám. Ráadásul, nincs kedvem elmenni sehova, szóval a tegnapi szülinapom jogán meg akarom kérni, hogy hozzon nekem kaját.
Szerintem fair.
April persze nem vette fel a telefont, lehet megérezte a könyörgésem szagát. Vagy a hasam korgását. Inkább az utóbbit.
Tehát nincs mit tenni. Felkaptam a kardigánom a pizsama felsőmre és lecseréltem a shortom egy futónadrágra. A pénztárcámmal együtt indultam útnak. A másodikról egészen a földszintig kellett levánszorognom. Hozzátenném, hogy a fejfájásom és az életveszélyes nyuszis mamuszom volt az akció legnagyobb hátráltatója. Amint megpillantottam az automaták hosszú sorát, először a kávéshoz mentem, habár egyáltalán nem vagyok nagy koffein rajongó, a másnaposság elleni receptet már jól ismerem. Ezután vettem 2 csomag kókuszos kekszet és pár szelet csokoládét. Épp indultam volna fel, ha a kapu ismerős nyikorgása nem vonja el a figyelmem.
Ki más lenne az?
Természetesen.
"Szia, Joe. Cuki mamusz, nem láttad Aprilt?"
"Nem." Motyogtam. Koncentrálnom kell , nem szabad elfelejtenem, hogy még mindig haragszom Harryre, mert egy szarkavaró. Nem lehetek vele barátságos és kedves, bár nem mintha eddig az lettem volna. Haha.
"Akkor biztos az edzőteremben van."
"April nem jár edzőterembe." Ráncoltam a homlokom. Messziről elkerülte az ilyesfajta helyeket, akárcsak én. Ez a barátságunk egy alap pillére. Mindketten imádunk aludni és filmet nézni, ami csak akkor a legjobb, ha van valamilyen zsíros műkaja, amit rágcsálhatunk. Aprilen ez egyáltalán nem látszik. Én már mást tészta vagyok. Tészta. Haha.
"Dehogynem, szerinted mitől ilyen formás a feneke?" Lehányhatlak, Styles?
"Oké, én inkább megyek." Céltudatosan a lépcső felé vettem az irányt a finomságokkal a kezemben, de volt egy sejtésem, hogy Harry nem fogja ennyiben hagyni.
"Megvárom fent." Nyertem.
"Nem."
"Ne csináld már."
"Nem, Harry. Ne gondold azt, hogy elfelejtettem mindent. Átvertél, szóval várhatsz ahol csak akarsz, de nem nálam." Újra neki indultam és egy kis büszkeséggel töltött el, hogy sikerült elküldenem Harryt. Hah, seggfej.
Nagy nehezen kinyitottam az ajtót, majd mindent ledobtam az ágyamra. Elővettem a laptopom és megkerestem a kedvenc filmem. Legalább ezerszer láttam, szinte kívülről fújom a szöveget, de mégis képes vagyok minden egyes hónapban legalább egyszer megnézni.
Épphogy lenyomtam a lejátszás gombot és kinyitottam a kekszet az ajtó kicsapódott, engem ezzel megugrasztva, és Harry viharzott be rajta, majd arccal lefelé April ágyára dőlt. Pár másodpercig figyeltem a velem szemben fekvő idiótát és nem tudtam eldönteni, hogy mit kezdjek vele. Üvöltsem le és zavarjam ki vagy hagyjam a fenébe, mert tudom, hogy Harry kibaszott makacs és csak az időmet vesztegetném. Igen, a második opciót választottam.
