J O S I E
"April siess már! Megint el fogunk késni!" Toporzékoltam már teljes harci öltözetben. April ma különösen sok időt töltött a fürdőben.
"Menj nyugodtan, Jojo. Szerintem csak a második előadásra érek be." Kiáltotta az ajtó mögül.
"Kihagyod Mr. Mcdermott óráját? Bátor vagy." Felettébb furcsa. April talán még soha nem hagyott ki egyetlen órát sem az egyetemen, pedig ez már a második évünk. "Rosszul érzed magad?" Közelebb léptem az ajtóhoz és hallgatózni kezdtem, azonban az rögtön kicsapódott, egyenesen a fejemnek. Hatalmasat koppant és szerintem csillagokat is láttam. "Aúú!" A kezemmel a fájó területet simogattam, hátha elmúlik, de csak nem akart enyhülni.
"Bocsi Josie, nem láttalak." Igazából rám sem nézett, nem is érdekelte, hogy enyhe agyrázkódást kaptam. De legalább siet.
Körülbelül 10 perccel később már az egyetem és a kollégium között lévő parkot szeltük át. Az idő hideg és ködös volt, de a nap sütött. Tökéletes, ezért is szeretem az őszt. Egyértelműen a legjobb évszak.
"Nem csinálunk valamit délután együtt? Olyan rég beszélgettünk." Vetettem fel az ötletet. Fura, soha nem én szerveztem a közös programjainkat. Mintha szerepet cseréltünk volna, és ezt csak most veszem észre. April máshogy viselkedik az utóbbi időben és ez nagyon nem tetszik nekem.
"Ne haragudj, de már programom van." Húzta el a száját.
"Kivel?"
"Hát, öhm, Harryvel, kivel mással?" Nevetett fel kínosan. Oké, itt valami nem stimmel.
"Mit nem mondasz el?" Megálltam és szembefordultam vele.
"Nem értem miről beszélsz." A pulcsija végét igazgatta. Hazudik.
"Megpróbálom ignorálni a tényt, hogy hazudtál nekem, ha elmondod, hogy miért változtál meg." Kezdtem ideges lenni, mert megijedtem, hogy valami bajba keveredett. "April kérlek, szólalj már meg!" Hadonásztam.
"Mi lenne, ha a saját, unalmas kis életeddel foglalkoznál és nem ütnéd bele az orrod az én dolgomba?!" Teljesen kikelt magából, majd egyszeriben ott hagyott. Csak kikerekedett szemekkel bámultam a lány után, aki elvileg a legjobb barátnőm, de abban a pillanatban pofán tudtam volna csapni. Szép reggelnek indult. Már nem az.
Miután már az orromból is a növények fotoszintézise folyt, úgy döntöttem, elmegyek Margarethez és kiöntöm a lelkem egy jó, meleg zöld tea mellett. Oh, igen. Csak erre vágyom. Ami azt illeti, már elég rég voltam a teaházban, az utóbbi két hétben rengeteget tanultam. Alig mozdultam ki a szobámból, csak az órákra jártam be.
De úgy érzem, ma szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Elvégre péntek van. April egész nap még csak rám sem nézett, és mivel ő bántott meg engem, nem éreztem kötelességemnek, hogy tovább erőltessem a legjobb barátnős sablon beszédet. Igaz, hogy hiányzott, de nem volt velem túl kedves, mikor én csak segíteni akartam neki. Szóval, fulladjon meg.
Amint beléptem a kis teaházba rögtön megcsapta a orrom a frissen főzött tea illata. Margaret a szokásos helyén, a pult mögött ült. Mikor megpillantott felpattant a székről, hozzám sietett és egy szoros ölelésbe vont.
"Hogy vagy kincsem?" Mielőtt válaszolhattam volna, a bejárati ajtó kinyílt és Harry lépett be. Kösz sors, kösz karma. Miért bukkan fel mindig a semmiből?
"Te mit keresel itt?" Ráncoltam a homlokom. Próbáltam nem túl bunkónak hangzani, mert még mindig jövök eggyel Harrynek, amiért kigyógyított a náthámból. Másnapra kutyabajom nem volt, köszönhetően a fura löttyének.
