'Drive' by Halsey
J O S I E
"Nem, Harry, nem ihatsz többet. Add azt ide!" A sörös dobozért nyúltam, amit olyan szenvedéllyel szorongatott, hogy behorpadt az oldala, de azonnal a feje fölé emelte azt. Önelégült vigyor ült ki ajkaira, amikor tudatosult benne, hogy ezt a menetet megnyerte. Nem volt józan. Egy kicsit sem. Ez pedig igen nagy probléma, tekintve, hogy már este tíz óra van és valahogy haza kéne jutnunk. Harry egyik haverja, talán Chace, felajánlotta, hogy hazavisz minket, de Harry elutasította. Megértem, hogy nem akarja itt hagyni a kocsiját, de gondolhatott volna erre, mikor meghúzta azt a rohadt tequilás üveget. Ötször.
"Biztos ne vigyünk el? Legalább téged." Kérdezte Liz, már a meleg kocsiban ülve.
"Szívesen mennék, de nem hagyhatom egyedül. Muszáj hazavinnem."
"Akkor vigyázzatok magatokra. És csak okosan." Kacsintott rám. Bólintottam, majd elléptem az anyósülés ablakától. A motor felmordult és a kocsi hevesen útnak indult.
Egyedül maradtunk Patrickkel. Harry épp a padon feküdt és magában beszélt, de a nyelve többször megbotlott, ezért alig lehetett érteni, mit mond. Patrick a fegyvereket pakolta a helyére és néha Harryn nevetett. Lassan, de magabiztosan a részeg fiúhoz lépkedtem és megragadtam a karját. Ülőhelyzetbe emeltem és egy üveg vizet nyomtam a kezébe.
"Igyál!"
"Már eleget ittam, édes." Megforgattam a szemem.
"Elköszönök Patricktől, addig maradj itt és idd meg a vizet. És keresd meg a kocsi kulcsait!"
Összébb húztam magamon a kabátom és elindultam a kis ház felé. Patrick épp a lámákat oltotta le, mikor beléptem. "Jobban van a kölyök?" Biccentett Harry felé.
"Nem igazán."
"Segíthetek bármiben?"
"Megoldom, köszönöm. És kösz, hogy játszhattunk ma, nagyon király volt."
"Nincs mit! Várlak titeket máskor is." Biccentettem, majd kiléptem az ajtón. "Ja, és sok sikert Stylessal!" Kiáltott utánam.
"Kösz! Viszlát!"
Harry irányába indultam, aki szerencsére, még mindig ugyanott ült, ahol hagytam.
"Megtaláltad a kulcsokat?"
Kihúzta a zsebéből a kezét és meglengette az orrom előtt a kocsija kulcsát. Tartva a korábbi esettől, azonnal kikaptam a kezéből.
"Gyere, szállj be a kocsiba." Megragadtam a karját és a fekete Chevroletig vonszoltam. Nagy szenvedések árán sikerült is betuszkolnom az anyósülésre. Ezután én is beszálltam a másik oldalon, leellenőriztem, hogy be van-e kötve és közben megpróbáltam felidézni a KRESZ vizsgán tanultakat. Rohadtul be voltam szarva, mivel nem volt nálam jogosítvány, ráadásul már legalább két éve nem vezettem. Miután letettem a vizsgám, az ötödik próbálkozás eredményeként, úgy döntöttem elég is volt egy időre ebből az élményből.
Bizonytalanul fordítottam el a kulcsot. A motor hangos berregéssel jelezte, hogy sikeresen elindult és már csak a váltó használatának módjára kell visszaemlékeznem. Egyesbe tettem, majd lassan felengedtem a kuplungot, illetve megpróbáltam. Valószínűleg az idegesség miatt, a lábam szabályosan lecsúszott róla és a kocsi nagy hévvel lódult neki. Kis híján múlt, hogy Harry beverje a fejét a műszerfalba. Még jó, hogy bekötöttem.
"Nem nagyon tudsz vezetni, mi?" Kérdezte két böfögés között. Ha ide mer hányni, megfojtom.
"De tudok, csak bele kell jönnöm." Izzadt a tenyerem. Undorító, de hát na. Ideges voltam.
