J O S I E
Amitől a legjobban rettegtem, bekövetkezett.
Beteg lettem.
Bár ez igazán nem meglepő, miután csuromvizesen gyalogoltam egészen a szobánkig.
Louis megjelenése után Harry azonnal felszívódott, habár semmiképpen sem kértem volna meg, hogy vigyen haza. Maximum, ha felajánlja, de hát Harry Stylesról beszélünk. Szinte látom magam előtt, ahogy ártatlan galambokat dobál meg száraz kenyérhéjjal.
Tényleg látom.
A láz valószínűleg az agyamra ment.
April nem aludt itthon aznap este. Azt hiszem nem kell Nobel-díjas filozófusnak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön kinél és miként töltötte az estét. A fülig érő vigyora sok mindent elárult másnap reggel. Ezért is nem faggattam. Valamely okból kifolyólag teljességgel hidegen hagyott a téma, bár az érdekes volt számomra, hogy még önmagától sem csiripelt. Abszolút nem rá jellemző, de ha már így alakult kiélvezem a helyzetet, hogy nem kell végig hallgatnom minden egyes mocskos kis részletet.
"Igen anya, tényleg jobban vagyok. Kérlek, ne gyere ide!" Könyörögtem az aggódó anyámnak. Szegény, mindig mindent túl reagál. Habár még egy kicsit sem éreztem magam jobban, a tudat, hogy anyám végig csörtessen a kampuszon a kis "egészség" dobozával és tele tömködjön az undorító csodaszereivel még jobban felforgatta a gyomrom.
"Azonnal hívj, amint feljebb megy a lázad! Szeretlek!"
"Én is téged." Ezzel leraktam a készüléket az éjjeli szekrényemre és megpróbáltam visszaaludni. De mivel alig kaptam levegőt, inkább elővettem a kedvenc könyvem és olvasni kezdtem.
A zár kattanására ébredtem, a könyvem beleállt a gerincembe és talán el is törte azt. Nyöszörögve húztam kicsit feljebb magam az ágyban és vártam April vidám fejének felbukkanását, de szerintem megint magas a lázam. Meg mernék esküdni, hogy Harry áll előttem. Már meg sem lepődöm.
"Borzalmasan nézel ki." Mosolygott rám lesajnálóan.
"Minden lány ezt akarja hallani a halálos ágyán." Forgattam meg a szemeim. "Miért vagy itt?"
"April küldött. Azt üzeni, hogy sajnálja, de bent kell maradnia egy projekt miatt vagy valami ilyesmi." Egy nagy szatyrot az íróasztalra dobott, majd levette a kabátját.
"Jól vagyok, Harry. Nyugodtan menj a dolgodra." Megölöm Aprilt. Miért pont a pasijával kell ellenőriztetnie? Ez olyan gáz.
"Hány fokos a lázad?" Odahúzott az ágyamhoz egy széket és szép lassan leült rá.
"40."
Nagyot sóhajtott, majd kotorászni kezdett a szatyorban. "Ezt vedd be." Nyújtott át egy fura löttyöt tartalmazó ampullát.
"Most megmérgezel?" Fintorogtam a kis üvegcsére.
"Ugyan Joe, ha el akarnálak tenni lábalól, hagytam volna, hogy megfulladj." Kuncogott. És megint sikerült összezavarnia.
"Jogos." Elvettem a kezéből az állítólagos orvosságot és pár másodperc gondolkozás után megittam. A hideg is kirázott az ízétől, a nyakamig felhúztam a takaróm és dideregni kezdtem.
"Fázol?" Nem, melegem van. Ha nem érezném azt, hogy mindjárt kiszakad a torkom a helyéről, valószínűleg újra összevesznénk. Ehelyett csak bólintottam. Megragadta az ágytámlámon lévő pokrócot és a takaróm tetejére terítette. Nem mintha sokat segített volna, valamit mégis máshogy éreztem belül. Kedves gesztus volt tőle. "Jobb?"
"Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen, de azért köszönöm." Mosolyodtam el halványan.
Egy pillanatra elkomorodott, majd egy vigyorra húzta ajkait. Felállt, majd egyszeriben teljes testével rám feküdt.
"Mi a franc?! Harry összenyomsz!" Próbáltam lelökni magamról, de képtelenség volt.
"Legalább nem fázol." Nevetett.
Miután már ő is hallotta a törött csontjaim roppanását legördült mellém. "Szállj le az ágyamról." Parancsoltam rá mogorván, de nem úgy nézett ki, mint akit meghatott. "Gondolj bele, mit szólna April, ha más ágyában látna téged."
"Aprillel nem vagyunk együtt." Válaszolta, talán sértődötten? A lényeg, hogy bevált, ugyanis kimászott az ágyamból és visszaült a székre.
"Akkor mik vagytok? Barátság extrákkal?"
"Nem mintha rád tartozna, de még azok sem." Húzogatta a szemöldökét.
"Fura, pedig azt hittem. Szombat reggel olyan boldogan jött haza." Gondolkoztam hangosan.
"April nem aludt itt? Pedig hazahoztam." Ráncolta a homlokát Harry.
Hát ez fura. Mindenképpen rá fogok kérdezni Aprilnél, hogy merre járt. És talán megkönnyebbültem? Ah fogalmam sincs, Harry gyógyszere érdekes hatással van rám. Soha nem gondoltam volna, hogy a legjobb barátnőmmel való kapcsolatáról fogom kérdezgetni.
Még körülbelül egy órán keresztül beszélgettünk Harryvel különböző dolgokról. Nagyon furcsa volt hallani a véleményét egyes témákról, jobban mondva meglepő. Kiderült, hogy csomó mindenben egyetértünk és talán nem is különbözünk annyira, mint azt először gondoltam.
Épp a kalandos gyerekkoráról mesélt, mikor már alig bírtam nyitva tartani a szememet. Bármennyire is szerettem volna kihasználni a helyzetet, hogy Harry normálisan viselkedik velem, egyszerűen az álmosság felülkerekedett rajtam.
"Harry, el fogok aludni." Mormogtam a párnámba.
"Látom." A szemem csukva volt, de éreztem a hangján, hogy mosolyog. Elkezdte összepakolni a cuccát, majd a széket is a helyére tette. A léptei alapján távolodni kezdett.
"Harry?" Kinyitottam a szemeim, keze már a kilincsen volt. Miközben megfordult a haja úgy libbent, mint egy igazi sampon reklámban.
"Hmm?" Érdeklődve pillantott rám. Jól esett.
"Köszönöm, hogy kedves voltál." Nem bírtam tovább, lehunytam a szemem.
"Szívesen." Ezután már csak a zár kattanását hallottam.
kedveseim, tisztázzunk valamit
az édesebbnél édesebb kommentjeitekkel annyira megsirattatok, hogy anyám pszichológushoz akart vinni, mert azt hitte épp idegösszeomlásom van.
nehéz elmondani, hogy mennyit jelent, mikor valaki azt írja, hogy szereti a történetem, esetleg a kedvence, mert azt érzem végre, hogy valamit jól csinálok.
sajnos nem tudnék megnevezni egy olyan dolgot sem, amiben tényleg azt érezném, hogy jó vagyok és érdemes csinálnom.
de most már lehet.
és ez annyira csodálatos, hogy megint elsírtam magam.
mindent köszönök.
imádlak titeket!
