'Fear of the water' Syml
J O S I E
"Valami baj van?" Kérdezte Harry, amint észrevette, hogy teljesen elsápadtam.
Dehogy van baj. Csak a rég nem látott legjobb barátnőm, aki egyúttal a te exed, holnap visszajön. És a legjobb benne, hogy még azt sem tudja, hogy ennyire jóban lettünk. Mármint, ténylegesen nagyon jóban.
Istenem.
A másodpercek elteltével egyre több dolog realizálódott bennem April érkezésével kapcsolatban. Először is, még a létezéséről is megfeledkeztem. Hetek óta nem beszéltünk, azt sem tudom, hogy a beteg anyukája hogy van. Karácsonykor is elfelejtettem felhívni! Miért vagyok ennyire rossz barát?!
Összejöttél az exével. Ezek után kit érdekel a karácsony?
A lelkiismeretem egy áldás.
Mi lesz, ha April visszajön és Harry rájön, hogy még mindig ő kell neki? Mi van, ha én csak egy pótlék vagyok? Elvégre, először ő volt az, aki megtetszett neki és nem én.
És újra előtört a kisebbségi komplexusom.
Jó, befejeztem.
Képtelen voltam elmondani Harrynek azt, hogy April visszajön. Nem tudnám pontosan megmondani miért. Talán, mert féltem. Féltem, hogy elveszítem azt, ami most van. Lehet ez a legönzőbb dolog a világon, hogy a saját félelmeim miatt titkolózom előtte, de egy gyáva ember vagyok.
"Nincs semmi, csak eszembe jutott, hogy a szüleim vasárnap érkeznek és izgulok." Próbáltam a legmeggyőzőbben előadni ezt a kifogást, ami tulajdonképpen igaz is volt, csak per pillanat nem ez volt a stresszem fő forrása.
"Ne aggódj, imádni fognak engem." Mosolygott öntelten.
"Találkozni akarsz velük?" Kérdeztem döbbenten. Nem tudtam, hogy Harrynek ilyen szándékai vannak.
"Persze. Te nem akarod?"
"De. Dehogynem." Kissé meghatott, hogy találkozni akar a szüleimmel. Mármint, ez azt bizonyítja, hogy komolyak a szándékai, nem?
A nap további részét henyéléssel, sorozat nézéssel és evéssel töltöttük. A világ legnyugodtabb embereként kellett volna a chipset a számba tömnöm, miközben Harry oldalának dőlve néztem a Family Guy ki tudja hányadik részét, de az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy mi lesz, ha ezek az utolsó boldog perceink együtt. Tudom, szörnyen túlreagálom az egészet, de már vagy ezerszer végigjátszottam a fejemben, hogy milyen lesz, amikor April megtudja, hogy Harry és én, nos, többek vagyunk barátoknál.
És valamiért sosem lett szép vége.
Este nyolc körül Louis hívta Harryt, hogy akkor megyünk e este a vizsgazáró bulira. Mondanom sem kell semmi kedvem nem volt kimozdulni és még csak az alkohol gondolatától is felfordult a gyomrom.
"Én ezt szerintem most kihagyom." Sóhajtottam és még mélyebbre fúrtam a fejem a párnámba.
Harry rosszallóan nézett rám, és a kezét a homlokomra tette. "Beteg vagy?"
"Nem, csak most nincs kedvem menni. Nagyon keveset aludtam múlt éjjel. Alig bírok megmozdulni.
De te menj nyugodtan."
"Maradhatok, ha szeretnéd."
"Nem, Harry. Azt szeretném, ha a barátaiddal lennél és jól éreznéd magad. Egyébként is, hulla vagyok. Majd máskor ünneplünk."
Ha lesz még máskor.
"De én veled is jól érzem magam."
"Én is veled, de tényleg menj nyugodtan." Szerettem volna, ha maradna, de nem akartam magamhoz láncolni. Louis szerintem így is titokban ki van rám akadva, amiért Harry miattam hanyagolja őt.
