Hát,
sziasztok.
Mióta nem voltam itt fent nagyon sok dolog történt. Például, leérettségiztem, ami egy elég meghatározó folyamata volt az életemnek az utóbbi egy évben.
Továbbá, már egy éve barátom van, wow. És nem is akárki...
Szerintem már említettem, hogy Harryt a történetben egy valós személyről mintáztam. Hát, ő lenne az. Néha belegondolok és még mindig nehezen hiszem el, főleg azt nézve milyen volt a helyzet másfél évvel ezelőtt.
Ezt a valakit 5 éve ismerem és 4 éve szeretem. Tényleg sosem gondoltam, hogy mi valaha újra beszélni fogunk, ugyanis egy kezemen meg tudom számolni hányszor szóltunk egymáshoz nagyjából 2 évig, ezt mind úgy, hogy osztálytársak voltunk. A helyzetünk elég bonyolult volt, de megtanultam, a nehéz úton, hogy egyrészt a kommunikáció nagyon nagyon fontos, másrészt hogy ha valamiben tényleg hiszek, azt nem szabad feladni.
Most az egyszer igazán nyálas leszek, de ha hasonló helyzetbe kerültök, csak ne adjátok fel. Tavaly tavasszal életem talán legrosszabb korszakát éltem. Sok rossz dolog történt egymás után, teljesen mélyponton voltam.
És akkor jött életem egyik legjobb nyara. Elmondhatom magamról, hogy boldog vagyok.
Nyilván vannak rosszabb napok, illetve időszakok, de alapvetően kifejezetten boldog vagyok.
Ez pedig csak egy szempontból nem jó.
Nem tudok írni.
Nekem ez mindig is egyfajta terápia volt, több részt sírva írtam, de sosem akartam, hogy ez egy szomorú történet legyen, így próbáltam humoros lenni.
Rettentően érzem magam, mert tudom milyen, mikor olvasol valamit itt és egyszer csak nincs folytatása. Nem mondom, hogy soha nem lesz, de most egyszerűen lehetetlen.
A támogatást viszont nagyon nagyon nagyon köszönöm, de tényleg. Soha nem gondoltam, hogy ez a kis valami ennyi embernek tetszhet.
Köszönök mindent!!
(bocsesz, nem olvastam át, mert ténylegesen a gondolataimat akartam átadni, és mint látni, a fejemben nagy a rendetlenség hehe) (helyesen meg már nem tudok írni)
