J O S I E
"Ő mit keres itt?" Fontam keresztbe karjaim a mellkasom előtt.
"Neked is szia, Joe!" Intett vigyorogva Harry. Louis kuncogni kezdett a szokatlan becenéven, habár megpróbálta elrejteni egy torok köszörüléssel. Nem jött össze.
"Mindenképpen jönni akart. Nem kötözhettem meg."
"Miért nem?" Tettem fel a roppant értelmetlen kérdést a kék szemű fiúnak, mire csak vállat vont.
Levettem a kabátom és a szék támlájára akasztottam. Frusztráltan foglaltam helyet, nem akartam Harryt a közelemben tudni. Ki tudja, hátha megint piszkálódós kedvében van. Nem úgy, mint tegnap este. Az egész kellemes volt.
"Szóval, Josie, gondolkoztál már a problémán?" Kérdezte Louis, miközben az ujjait tördelte. Édes, mikor ideges.
"Hát, van pár ötletem." Belekortyoltam a még gőzölgő teámba. Rögtön meg is bántam, a nyelvem szinte lángra lobbant, amint érintkezett az édes folyadékkal. Kis híján a szemben ülő Harryre köptem, ehelyett eltorzult arccal legyezgettem a nyelvem, miután lenyeltem.
"Basszus!" Szitkozódtam. A két fiú valószínűleg teljesen degeneráltnak néztek, de nem hibáztatom őket. Egy degenerált vagyok.
"Nem is te lennél, Joe." Rázta a fejét rosszallóan Harry. Na, ezért nem kellett volna jönnie. Folyton nevetségessé tud tenni. Bár, ha jobban belegondolok, én adok rá lehetőséget.
"Tehát?" Türelmetlenkedett Louis. Látszólag hidegen hagyta, hogy legalább másodfokú égési sérülést szenvedtem.
"Melyik Eleanor kedvenc helye?" Harry ekkor felállt és a polcon lévő könyveket kezdte el tanulmányozni Louis mögött. Nem is bánom.
"Talán a Rocky Hill. Sokszor piknikeztünk ott. Imádja onnan nézni a naplementét." Harry undorodva fordult felém egy könyvvel a kezében. Úgy csinált, mint aki öklendezik. Alig bírtam visszafogni magam, nehogy hangos nevetésben törjek ki. Louis rettentően cuki, de ez az egész nekem hihetetlenül nyálasan hangzik. Elismerem, nem vagyok egy romantikus alkat.
"Oké, csak pár dolgot kell beszerezned." Mondtam végül.
*
Miután kiadtam Louisnak az instrukciókat elsietett, mert kezdődött az előadása. Kettesben maradtam a teámmal, és persze Harryvel. Kínos csend telepedett ránk. Teljes figyelemmel összpontosítottam az előttem lévő teás bögrére, mintha egy megfejthetetlen rejtvény lett volna. Mikor már belefájdult a fejem a koncentrációba felnéztem Harryre, aki mint kiderült, engem figyelt.
"Érdekes?" Kérdezte, mint akit tényleg érdekel.
"Felettébb." Motyogtam.
Úgy tűnt, a beszélgetés itt abba is marad, de nem akartam visszazuhanni a kínos csend állapotába.
"Harry, nincs jobb dolgod?"
"Nincs, Aprilre várok. Azt írta 20 perc múlva végez." Unottan dobta az asztalra a telefonját. "Egyébként, miért vagy velem ilyen bunkó?"
"Én? Te voltál az, aki még mikor nem is ismert, undorítóan alpári megjegyzéseket tett rám." Próbáltam nem felidegesíteni magam.
"Gondoltam szólok, hogy bajszod van. Bár még mindig."
"Fogd be, Styles!" Emeltem fel a hangom. "Nem inzultálhatsz, megegyeztünk!"
"Nem randizol Louval, az egyezségünk érvényét vesztette." Csapott az asztalra, ezzel magára vonva Margaret figyelmét.
"Minden rendben odafent?"
"Nem Margaret, nem éppen!" Fújtattam. "Egy seggfej épp elszedi előlem az oxigént!" Igazán frappáns válasz, Josie.
Felkaptam a táskám és lerobogtam a lépcsőn. Nem törődve az aggódó Margarettel és a hirtelen megcsapó hideggel, szabályosan kivetődtem az ajtón. Gyorsan szedtem a lábaim, nem figyeltem a külső tényezőkre, például, hogy egy szál pólóban voltam, mivel a széken hagytam a kabátom. Csak abban bíztam, hogy Margaret biztos helyre elrakja. Kínos lett volna visszamenni érte. Szinte észre sem vettem, de már a szobám előtt bajlódtam a zárral. Valamiért nem akart belemenni a kulcs, de a cikázó gondolatokkal a fejemben percekig tartott rájönnöm, hogy belülről van bezárva az ajtó. April rossz szokása, hogy benne hagyja a kulcsot, de így kívülről lehetetlen kinyitni.
Verni kezdtem a köztem és az ágyam között lévő akadályt, de ha jól sejtem April épp zuhanyzik. Remek.
Háttal az ajtónak dőltem és lassan lecsúsztam a földre. Arcomat a tenyerembe temettem és küzdöttem a könnyeim ellen. Képtelen vagyok elviselni őt.
Soha, senki nem volt még velem ilyen gonosz. Nem voltak ellenségeim, vagy olyanok akikről tudtam, hogy utálnak. Soha, senki nem szólogatott be vagy kritizált, senki még csak le se szarta, hogy létezem, kivéve azt a pár embert, akiket a barátaimnak tudhatok. Úgy értem, ők nem szartak le.
De hirtelen jött Harry és mindent felborított. Szar érzés, ha beszólnak. Nem akarok szégyenkezni senki előtt, nem akarok soha többé ilyet érezni.
"Miért sírsz?" Kirázott a hideg. Miért kell mindenhol felbukkannia.
"Nem sírok." Szipogtam. Gyorsan megtöröltem a szemem. Nem akartam, hogy így lásson.
"Miattam sírsz?" Nem néztem rá, de hallottam ahogy pár lépést közelebb jön.
"Nem sírok, te idióta! Csak tűnj már el." Gyorsan feltápászkodtam és újra verni kezdtem az ajtót.
"Csak elhoztam a kabátod, és Aprilért jöttem. Nyugi." Még közelebb jött és rám terítette az említett ruhadarabot. Nem néztem rá és nem reagáltam, próbáltam rájönni, hogy hirtelen miért lett ilyen kedves.
"Figyelj-" Szólalt meg, de az ajtó kivágódott és April vigyorogva köszöntött minket.
"Srácok!" Mindkettőnket szorosan magához ölelt, majd behívott. Pedig én itt lakom.
"Siess Josie, ne késsünk túl sokat."
"April, miről beszélsz?" Kérdeztem zavarodottan.
"Péntek van, jössz velünk bulizni." Szemeim kikerekedtek. Kizárt, hogy Harryvel töltsem az estém.
Inkább a halál.
BABY I'M PERFECT FOR YOU
dorkaso SIKERÜLT!!!
Amint rájövök, hogy kell dedikálni, a tied lesz az összes fejezet.😅❤️ (kínos) Imádlak!
Köszönök minden voteot, kommentet. Annyira sokat jelent, de komolyan. Ti vagytok a legjobbak. Ígérem, nagyon fogok igyekezni, hogy még jobb és izgalmasabb részeket hozzak. Bocsi, ha valami értelmetlen, de mindjárt elalszom. (Lúzer)
Befejeztem a magyarázkodást.
Luv
