Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 1.

Sziasztok! Új vagyok én még itt Wattpadon és néhány dolgot még nem egészen értek, de igyekszem, hogy hamar belejöjjek a dolgokba! Itt az első blogom, ami már Wattpadon íródik és remélem tetszeni fog nektek! Ha úgy látjátok, van, értelme folytatni nyomjatok egy Vote-ot vagy írjatok kommentet! Remélem élvezni, fogjátok! Jó olvasást! All the Love! xx  

Hope szemszöge:

- Jake, még egy vodka narancsot! - intettem a haveromnak, aki a pult mögött kezdte a ma esti műszakját.

- Máris szívi! - kacsintott.

Vigyorogva fordultam a barátnőm felé, aki a már tekintélyes mennyiségű alkohol hatására egész jó állapotba került az utóbbi 10 percben.

- Meg keresem a mosdót! - mondta kábán és botladozva a mellékhelység felé indult több-kevesebb sikerrel. Megvontam a vállam, majd ismét a pult felé fordultam. Hirtelen két kezet éreztem meg a csípőmön, ami magával rántott a tömegbe. Az ilyen helyek sötétek, és mindent ellep a füst, amíg téged különböző fények világítanak meg, így a partnerem kilétéről semmit nem tudtam megállapítani, mivel egyáltalán nem láttam az arcát, de abban a pillanatban nem is ez izgatott a leginkább. Erős kezeivel határozottan húzott magához és nyomta fenekem az ágyékához, ahol már érezni lehetett erekcióját. Mozgatni kezdtem a csípőm és még jobban hozzádörgölőztem, ami persze őt még jobban felizgatta.

- Táncolj nekem babe - morogta a fülembe és kezei a hasamra és picivel az alá csúsztak.

Hirtelen magával szembe fordított olyannyira, hogy ajkaink súrolták egymást. Nem tudtam ki ő, de kívántam. Ez lehetséges, hogy az ittlétem kezdetétől elfogyasztott alkohol mennyiség hibája, de abban a pillanatban elvesztettem a józan ítélőképességemet.

- Gyere velem - dörmögte a fülembe és elkapta a kezem.

Felkuncogtam, majd hűségesen követni kezdtem. Kimentünk a parkolóba, majd beültünk a kocsijába. Egy ében fekete telepjárója volt ebből gondolom, hogy valami újgazdag macsó lehet, de engem ez pont nem érdekelt, csak érjünk már oda mihamarabb az úti célhoz. Sötét és kihalt utakon száguldoztunk végig, miközben csendben ültünk egymás mellett. Csak a mellettünk néha-néha elsuhanó járművek hangját lehetett hallani.

- Hová megyünk? - szólaltam meg halkan.

- A hotel szobámba - mondta rekedten, de rám sem nézett.

Tudomásul vettem és az ajkamba haraptam annak gondolatától, hogy mit is fogunk ott csinálni ketten. Mire feleszméltem már a liftben voltunk úton a 20. emelet felé.

Rá emeltem a tekintetem és először néztem bele gyönyörű kék szemeibe és teljesen elvesztem bennük. Kócos világosbarna haja és borostája teljesen elbűvölt engem. Ismerős volt valahonnan, de fogalmam sem volt hogy ki ő. Közelebb léptem, majd a hajába túrtam és megcsókoltam. A lift falának nyomott, fenekembe pedig belemarkolt. Lábaimat a dereka köré fontam és úgy csókoltam tovább. A lift egy csengéssel jelezte, hogy az úti célunkhoz értünk. Kinyílt az ajtó, mi pedig egymás szájára tapadva támolyogtunk el a szobaajtóig. Az ajtóhoz érve berúgta azt és ledobott az ágyra, majd visszament bezárni.

- Mi a neved Szívi? - kérdezte és lekapcsolta a villanyt.

- Hope - dadogtam.

- Szóval Hope...készen állsz életed legjobb éjszakájára?