Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 35.

Hope szemszöge:

*1 hét múlva*

A kanapén ülök, és a laptopomon nézelődök, babaszobák után ugyanis ötletem sincs, milyen színű legyen Blaire szobája. Louis megígérte, hogy amint hazajön, elkezdjük berendezni a babaszobát, amit úgy, várok már. Még egy hét van hátra az érkezésükig, de én már nem bírom. Iszonyúan hiányoznak és most, hogy terhes vagyok, talán ez még jobban megvisel. Annyit még életemben nem sírtam, mint ezen a héten. Az alvás nem megy, mert sehogy sem jó, a mozgás sem valami könnyű dolog és a barátom sincs itt, hogy megvigasztaljon. Persze vannak látogatóim, mint például Lottie vagy Gemma, akik feldobják minden napom, de az nem olyan. A csajokkal voltunk vásárolni és beszereztünk egy csomó babaruhát és kisebb kellékeket, de a nagyobb dolgokat Louis-val közösen szeretném megvenni. Sóhajtva letettem az üvegasztalra a laptopot és eldőltem a kanapén. Irtó álmos vagyok, de mivel a gyerkőc mindenemet nyomja nem igazán kényelmes és pihentető az alvás. Furcsállom, hogy már délután két óra és egyik lány sem rontott be. Kezdek unatkozni. A hasamra simítottam a kezem, amikor éreztem, hogy begörcsölt.

- Blaire ne csinálj ilyeneket még meg kell várnod az apukádat! Tegnap is mondta a doktor bácsi, hogy jó lenne, ha még bent maradnál - gügyögtem a hasamnak. Autó hangot hallottam, majd ajtó csapódást. Biztos valamelyik lánynak jutottam eszébe. Vártam pár percet, majd felültem. Hallottam, hogy a bejárati ajtó is nyílik és pillanatokon belül megláttam az érkező személyt. Eltátottam a szám és felküzdöttem magam, majd a nyakába ugrottam és elpityeredtem. Csöndben így álltunk pár percig, aztán lassan eltávolodtam és kék íriszeibe néztem.

- Hogy kerülsz ide? - szipogtam.

- Repülővel - vigyorodott el.

- Azt mondtad csak a jövő héten jössz!

- Menjek vissza? - kérdezte mire megöleltem még egyszer és nyomtam egy puszit a nyakára, majd az arcára és végül a szájára, amit ügyesen csókká formált. Beletúrtam a tökéletesen belőtt hajába ő pedig a fenekemre csúsztatta kezeit. Pár perc múlva levegőhiányban váltunk el.

- Hiányoztál - mosolygott.

- Te is nekem! Nagyon nagyon!

- Na, had nézzem a pocaklakót! - guggolt le, felhúzta a pólóm én pedig megtöröltem könnyes szemeim.

- Ügyes vagy manó, amiért szót fogadtál és megvártad apát! Szeretlek, prücsök ugye tudod? - gügyögött és megpuszilgatta a hasam.

- És engem is szeretsz? - haraptam az ajkamba.

- Mindennél jobban! - állt fel, majd magához húzott és újra megcsókolt. Miután sikerült elszakadnunk egymástól legalábbis az ajkainknak, leültünk a kanapéra.

- Figyeld! Ilyen színt gondoltam a babaszobába, de még nem vagyok benne biztos! Nem élénk? - néztem fel rá.

- Piros?

- Louiis ez nem piros! Ez bordó!

- Majdnem! Ne legyen inkább rózsaszínes árnyalat?

- De milyen?

- Babarózsaszín?

- Áhh az túl hagyományos. Ez a barackvirág szín jól néz ki!

- Akkor legyen az! - sóhajtott.

- Ohh fáradt vagy? Milyen hülye vagyok, itt nyaggatlak..menj, feküdj le nyugodtan.

- Nem az, csak...