Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 44.

Hope szemszöge:

Mozgolódásra ébredtem. Lehunyt szemmel is érzékeltem, hogy már reggel van, ugyanis fény szűrődött be a szobába, ezzel világos tónusokat hagyva a szemhéjamon. Résnyire nyitottam a szemem és Louis kék íriszeivel találtam szembe magam. Nem szólalt meg egyikünk sem, csak csendben vizsgáltuk egymást.

- Sajnálom - böktem ki.

- Tudom, hogy nem - sóhajtott és kis mosolyt véltem felfedezni szája sarkában.

- Én megmondtam, hogy ne hozd ide azt a ribancot.

- Beszélnünk kell valamiről.

- Halljam - sóhajtottam és lehunytam a szemem.

- Nézz a szemembe!

Ráemeltem a tekintetem és kíváncsian bámultam íriszeibe.

- Calvin azt mondta, hogy látott téged meg azt a csávót csókolózni.

- Milyen csávót? - vontam össze a szemöldököm.

- Valami srác... Tudod, az egyetemről. Igaz ez?

- Természetesen nem!

- Hope...

- Bazd meg Tomlinson! Jobban hiszel annak a seggfejnek, mint nekem? Erőszakoskodott velem nem rémlik? - emeltem fel a hangom és felpattantam az ágyból.

- Nem tehetek róla! Folyton félre érthető dolgokat csinálsz! Nem kellett volna azzal a sráccal találkoznod! Igen, féltékeny vagyok rohadtul, de nem azért mert nem bízok benned, hanem azért mert tudom, ha megcsalnál, én összeomolnék!

- Csak megittam vele egy kávét! Nem gondolod, hogyha történt volna valami, már rég bulvár hír lenne? Csak képzeld el a címet! Louis Tomlinson menyasszonya és Nina Agdal vőlegénye összeszűrték a levet..

Láttam rajta, hogy elgondolkozik ezen, de azért még folytattam.

- Te viszont bulizol, berúgsz és lent iszogatsz három csajjal, köztük Briana-val is...és fogalmam sincs mi történt miután megtéptem.

- Jó, igazad van, oké? Mindenben! Hülye vagyok és egy féltékeny idióta, de, csak azért mert te és Blaire vagytok az életem, és ha elveszítelek titeket... - hadarta és ő is felállt, hogy közelebb jöhessen. Elmosolyodtam és a köztünk lévő távolságot megszakítva szájára tapasztottam ajkaimat. A csípőm köré fonta karjait és lassan mélyen csókolni kezdett.

- Te és Blaire vagytok az életem és senkivel soha nem csalnálak meg, mert nagyon szeretlek - motyogtam a szájába mire még jobban magához szorított és szenvedélyesen újra megcsókolt.

- Szexi volt, ahogy megtépted. Nagyon tetszett! - mosolyodott el.

- Igen? - markoltam a hajába, mire felnyögött és ágyékához szorította a csípőm ahol megéreztem keményedő férfiasságát.

- De most hagyj, mert idióta voltál és ezért nem jár semmi! - mosolyodtam el és kisétáltam a szobából.

- Fasza.. - hallottam a morgását, mire felkuncogtam. Besétáltam a kislányom szobájába, ahol még ő csendesen aludt. Egyik lába a rács között lógott ki, míg a feje nagyon nem ott pihent ahova este leraktam. Elnevettem magam, és elvettem a feje mellől a cumiját. Nyomtam egy puszit a fejére és nézni kezdtem. Tündéri egy csöppség. Már van egy pici haja, amit remélem, minél hamarabb cuki copfba tudok fogni. Hosszú szempillái néha megremegtek, a szája pedig kicsit nyitva volt. Mint az apja... Igazából ezt akartam, hogy rá hasonlítson jobban és ez meg is valósult szerencsére. Vagány kis csajszi lesz belőle, aki sok fiú szívet tör majd össze és remélem nem fordítva, mert lemerem fogadni, hogy Louis azon nyomban, kinyírja a srácot, ha ez megtörténik. Hihetetlen, hogy már majdnem 7 hónapja velünk van. Nemrég még a hasamban rugdosott, most pedig már lassan kimondja az első szavát, vagyis remélem, hogy így lesz. Mozgolódni kezdett, pár másodperc múlva pedig kinyitotta tengerkék szemeit és rám pislogott.