Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 38.

Hope szemszöge:

*3 hét múlva*

Dühösen fújtatva dobtam le a távirányítót magam mellé és hátrahajtottam a fejem, hogy pont lássam a plafont. 1 hete ezt a rohadt ágyat nyomom és nem kelhetek fel, mivel rögtön le vagyok hurrogva, hogy ne mászkáljak. Voltam Dr. Kingstonnál, aki azt tanácsolta, hogy most már a szülésig feküdjek és pihenjek így szót kell fogadnom neki. Korogni kezdett a gyomrom és hiába azt a parancsot kaptam a főnökömtől, aki jelen esetben Louis, hogy fel ne merjek kelni az ágyból én mégis belebújtam a mamuszomba és kibotorkáltam az ajtón. A derekamat megtámasztva és a korlátba kapaszkodva sétáltam le a lépcsőn, ám amint a konyhába értem, Louis villámokat szóró szemével találtam szemben magam. Bájosan elmosolyodtam és reméltem, hogy nem ordítja le a fejem.

- Hope... - sóhajtott fel.

- Ha ismét kioktatsz, elválok - jelentettem ki.

- Össze sem házasodtunk te szőke! - motyogta szem forgatva.

- Fogd be! Éhes vagyok és lejöttem enni.

- Jó akkor, ahogy lejöttél úgy vissza is mész és majd én felviszem, amit csak szeretnél.

- Sétálni akarok! - panaszoltam toporogva.

- Sétálhatsz! Az ágyig!

- Undok!

- Nehéz eset vagy! - nézett rám felvont szemöldökkel.

- Nekem legalább van mire fogni - morogtam és felfelé kezdtem lépkedni.

- Tessék? - kérdezett vissza.

- Öreg vagy Tomlinson. Pucold ki a füled - motyogtam.

- Nem akarsz még szülni?

- Blaire lusta, mint az apja és ül a seggén, a doki is megmondta.

- De humorosak vagyunk! - kiabálta utánam. Mosolyogva megforgattam a szemem, majd a háló szobaajtót belökve az ágyhoz sétáltam és ledőltem. Igazából reggel óta vannak fájásaim, amik nem olyan sűrűek és nem olyan hosszúak, de remélem, ezek az időpont közeledtét jelzik, viszont Louis-nak nem akarom mondani, mert sokkot kap, azt pedig nem szeretném. Így is elég szívbajos. Tegnap éjszaka felköltöttem, mert szomjas voltam és olyan szinten megrémült, hogy szülök, hogy az ágy végében kikészített nadrágját kezdte felhúzni. Persze jól kiröhögtem mire bedurcizott és azóta kicsit undok. A babaszoba teljes egészében elkészült a srácok segítségével és valami gyönyörűen néz ki. A szekrényekben bent vannak a pelusok és a ruhák, mindenféle ápolási eszköz meg van véve, a babakocsi és babahordozó pedig a nappaliban áll arra várva, hogy a leendő apuka felvigye. A mi szobánkba is behelyeztünk még egy kiságyat egy ringató székkel, ugyanis amíg aprócska, több mint valószínű, hogy velünk fog aludni. A hasamra tettem a kezem és éreztem, hogy a csöppség mocorog.

- Figyelj, kislányom jó lenne, ha ezen a héten kibújnál már - motyogtam neki. Motoszkálást hallottam a folyosóról és Louis arcát láttam meg másodpercek múlva.

- Itt a Nutellás kenyered és uborkát is hoztam hozzá, bár én a látványától is elhányom magam - tette le undorodva a tálcát az ölembe.

- Köszönöm - dörzsöltem össze a kezeim és hozzáláttam.

- Mindent bepakoltál? - nézett a kórházi táskámra.

- Igen, de remélem minden rendben lesz és két nap után hazaküldenek így nem lesz szükség ennyi mindenre.