Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 41.

Hope szemszöge:

Sötét utca, mindenhol részegen támolygó emberek. A szórakozóhely hátsó kijárata felett halványan pislákol a fény. Bent kicsit rosszul lettem és minden forogni kezdett velem, így kijöttem friss levegőt szívni.

- Csinibaba gyere ide! - szólt egy rekedtes mély hang az egyik kuka mögül. Nem foglalkoztam vele hisz éppen a gyomrom tartalmát próbáltam visszatartani valahogyan. A falnak dőltem és a térdeimre támaszkodtam. A föld hullámozni kezdett a lábam pedig összerogyott alattam.

- Hope! Cica! Hova tűntél? - hallottam meg a barátom hangját.

- Csak rosszul vagyok - nyögtem.

- Gyere, akkor hazaviszlek!

- Tényleg? - néztem fel rá.

- Ja! - dugta zsebre kezeit lazán.

- Oké! - álltam fel nagy nehezen, majd belé kapaszkodva eltántorogtam a kocsiig. Mivel kezdtem egyre jobban mozgásképtelenné válni, segített beülni, majd ő is bepattant.

- Nagyon furán érzem magam.. - dőltem hátra. Forogni kezdett velem az egész kocsi a kezeim és a lábaim pedig elnehezedtek.

- Az nem baj - fordult felém.

- Ezt hogy.. - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert megcsókolt.

- Hagyj most - húzódtam el undorodva.

- Naa bébi játszunk! - vigyorgott és mikor a kilincs után nyúltam lezárta a kocsit.

- Mit csinálsz? - förmedtem rá, de a nyelvem nem igazán akart engedelmeskedni így valami értelmetlen nyögés jött ki a számon.

- Egy kicsit szórakozok! - mondta, majd hátradöntötte az ülésem és rám mászott.

- Hagyj békén! - sikítottam. A pólóm aljához nyúlt és letépte rólam, majd durván megcsókolt. El akartam fordítani a fejem, de megmarkolta a nyakam.

- Engedj el! - kezdtem sírni és rúgni próbáltam, de a lábam nem mozdult.

- Kérlek ne... - könyörögtem, de mind hiába....

Louis szemszöge:

Hajnalban kivételesen nem a kislányom nyöszörgésére keltem hanem Hope kiabálására. Vergődni kezdett közben olyanokat kiabált, hogy "Hagyj békén" vagy, hogy "Kérlek ne!". Sírni kezdett én pedig rögtön felkapcsoltam a lámpát. Az arca könnyekben úszott és ide-oda forgolódott a takarót teljesen lerúgva magáról.

- Kérlek Danny ne csináld! - sikította, nekem pedig az a faszfej neve hallatán ökölbe szorult a kezem.

- Hope.. - ráztam meg a vállánál fogva mire abbahagyta és ébredezni kezdett.

- Héj babe ez csak egy álom volt - suttogtam a fülébe és egy puszit nyomtam a halántékára.

- Louis.. - ölelt át és teljesen belém bújt, majd újra sírni kezdett. A szívem szakadt meg érte. Ha tehetném, megkeresném azt az idiótát és a saját kezeimmel nyírnám ki. Hogy tehetett ilyet Hope-val? Ő nem ezt érdemelte. Ő egy angyal és mindenkinek csak a legjobbat akarja, de az a fasz kihasználta és megerőszakolta. A pumpa kezdett felmenni bennem, ezért abbahagytam a gondolkozást és a menyasszonyomat próbáltam nyugtatni.

- Figyelj! Bármit álmodtál az csak egy álom volt és nem történhet meg, mert én vigyázok rád és megvédelek mindenkitől, oké? - nyomtam puszit a hajába. Bólogatni kezdett, de még mindig a mellkasomban volt az arca.