Hope szemszöge:
Reggel hangos égdörgésre keltem. Nagyszerű. Ez csak még jobban el fogja nyomni az amúgy is pocsék hangulatom. Nyújtóztam egyet, majd nyöszörögve a párnába fúrtam a fejem.
Louis oldala felé fordultam ahol nem feküdt senki. Felidéztem a tegnap történteket és lehunytam a szemem. Erőt vettem magamon, majd az ágyból kikelve a fürdőbe indultam. Megmostam az arcom és a fogam, majd egy halvány sminkkel próbáltam eltakarni az átsírt éjszaka nyomait. Mikor kész lettem gyorsan átfésültem a gubancos hajam, majd a szekrényemből egy fekete shortot és egy fehér pólót kaptam ki. Magamra húztam a ruhadarabokat és a tükröt figyelmen kívül hagyva sétáltam ki a szobából. Őszintén most nagyon nem érdekel, hogy nézek ki. A mellettünk lévő szobába nyitottam be halkan, ahol Louis még az igazak álmát aludta. Lementem a konyhába, majd meglepődve néztem körül ugyanis ragyogott a földszint. A kerek üveg asztalon egy cetli fogadott, amin két sor írás pihent.
"Rendeltünk takarító céget ti csak azzal foglalkozzatok, hogy minden rendben legyen köztetek!" Liam, Harry, Niall és Sophia. Ui.: Ne lássunk titeket, míg nem lesz szent a béke!
Felkuncogtam és elkönyveltem magamban, hogy irtó jó fej barátaink vannak. A konyhába sétáltam és elterveztem, hogy csinálok Louis-nak reggelit. Sütöttem neki tükörtojást, majd elkészítettem a kedvenc teáját és írtam neki egy pici cetlit, hogy mennyire szeretem, és hogy sajnálom a tegnapot, majd ezeket egy tálcára helyezve felindultam az emeletre. Halkan a szobába léptem, majd az ágyhoz settenkedtem és leraktam mellé. Annyira édesen aludt. Kedvem lett volna hozzábújni, de nem tehettem.
Sóhajtottam, majd elmosolyodtam és átmentem a mi szobánkba. Leültem az ágyra és a telefonom kezdtem nyomkodni. Hirtelen felindulásból betárcsáztam Stas számát és a fülemhez emeltem.
- Na mizu nyomesz? - szóltam bele.
- A nyuggerek életét élem és döglök a tévé előtt valami teleshopot nézve. Mi van, hogy ilyen korán hívsz?
- Bőgök, és azon gondolkodom le kéne ugrani az erkélyről – jelentettem ki.
- Hülye! Mi van már?
- Tegnap volt egy házibuli és Louis haverja megcsókolt úgy, hogy én nagyon nem akartam és most össze vagyunk veszve.
- De hát feltételezem a srác sokkal erősebb volt! Inkább neked kéne haragudnod, hogy nem volt melletted, hogy segítsen!
- De én már nem haragszom! Igaz hogy kicsit leszidtam, de már hiányzik. Nem aludt mellettem.
- Ha akarod, megyek és megverem! Tudod, milyen nagyot üt a gipszem? - nevetett.
- Na, hát az meg a másik. Behúzott a haverjának és ömlött a kezéből a vér!
- Gipsz tesók leszünk? - hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Nem hiszem, hogy eltört – ráztam meg a fejem.
- Ohh.. – szomorodott el.
- Most te azért vagy csalódott, mert nem tört el a keze? - nevettem fel.
- Ahha! Legalább átérezte volna a helyzetem!
- Hihetetlen vagy! - nevettem.
- Tudom! Na, megyek, mert meg kell látogatnom a dokim...
- Azt a jóképűt?
- Ahha – kuncogott.
- Őrült! - nevettem fel.
- Köszönöm a bókot, szia, majd hívlak!
Én is elköszöntem, majd nevetve az ölembe ejtettem a telefonom. Nyílt az ajtó és Lou-t láttam meg.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Passionate Love //Befejezett!//
Hayran Kurgu~A történet nyomokban +18-as részeket és trágár beszédet tartalmazhat,olvasását csak saját felelősségedre ajánlom!~
