Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 40.

Halihó! Meghoztam a 40.részt! Ha tetszett nyomj egy Vote-ot vagy akár hozzászólhatsz is!^^ Jó olvasást és ha van kedvetek csatlakozzatok a Facebook csoportomhoz is amit az alábbi linken megtalálhattok: https://www.facebook.com/groups/697593450268688/ Puszii! xoxo

Hope szemszöge:

*1 hónap múlva*

Lassan kanyarodtam fel a kocsi feljárónkra. Leállítottam a motort és a szupermárketben vásárolt cuccokat a kezembe véve bementem a házba. Leöltöztem és a konyha részbe sétáltam ledobni a szatyrokat. Bekukucskáltam a nappaliba és felkuncogtam. Louis a kanapén kinyúlva aludt Blaire pedig a baba hintában ringatózott ugyancsak lehunyt szemekkel.

- Jobban nem is hasonlíthatnátok - motyogtam halkan és a kislányomhoz lépkedtem, hogy lejjebb vegyem a hinta fokozatát. Óvatosan feljebb húztam rajta a rózsaszín takarót, a cumit, ami mellette pihent elvettem és az asztalra tettem. A kanapén szunyókáló szerelmemhez lépkedtem és óvatosan leültem mellé. Nehéz volt az utóbbi idő, de itt volt nekem az én hősöm, a kislányom apukája és mindenben segített nekem. Bármi kérésem volt, szó nélkül elintézte. Oké néhány dologért morgott, de akkor is megcsinálta. Szeret és szereti a kislányunkat is és nekem ez a legfontosabb dolog. Mind ketten hulla fáradtak vagyunk pontosan egy hónapja ugyanis az igaz, hogy Blaire jó baba és éjszaka csak egyszer kel fel enni, de hajnali két órakor annyira nem esik jól kimászni egyikünknek sem a puha paplan alól. Túl vagyunk a rokonok látogatásán, ami számomra nagyon kimerítő volt. Jöttek a tanácsok és a kioktatások nálam pedig egy ponton elszakadt a húr és kioktattam mindenkit. Úgy neveljük a babánkat, ahogyan akarjuk, és nem szólhat bele senki. Én elhiszem, hogy mindenki jót akar, de ez nekem hihetetlenül fárasztó. Azt is mondták, hogy a Louis-val lévő kapcsolatom rámehet a babára és elhidegülhetünk egymástól, de ez szerencsére nem lett így, ugyanis szeretjük egymást és maximálisan van időnk egymásra a gyerek mellett. Oké lehet, hogyha nem lenne szüneten, ez nehezebb lenne, de most így pont jó. Oké azt is beismerem, hogy néha feszültek vagyunk mikor Blaire nyűgös vagy rossz napja van, de mindent meg tudunk beszélni...egy kis feszültség levezető kiabálás után. Mostanáig Lou elég türelmes volt a hálószobai dolgok terén, de látom, hogy egyre nehezebb magát visszafognia. Letelt a kötelező négy hét, sőt holnap már az ötödik is, már csak egy megfelelő időpontot kell választanunk, hogy együtt lehessünk. Blaire nyűgölődni kezdett, de nem ébredt fel viszont Louis-nak kipattantak a szemei.

- Nyugi nem ébredt fel - mosolyodtam el.

- Babe...mióta vagy itthon?

- 10 perce kb.

- Miért nem keltettél fel?

- Így is fáradt vagy. Inkább menj fel és folytasd ott - simítottam végig a karján.

- Nem hagylak egyedül.

- Elbírok vele. Alszik.

- Nem vagyok álmos annyira - pislogott én pedig a szeme alatt lévő sötét foltra tekintettem és megcsóváltam a fejem.

- Menj már pihenni te buta! Ő csak a kislányunk! Megleszünk!

- Jó, de ha bármi van, szólj! - ült fel. Bólintottam és miután felment, az ölembe vettem a laptopom. Kár volt elhelyezkednem ugyanis Blaire kinyitotta gyönyörű kék szemeit és nézelődni kezdett. Másodpercek alatt fedezte fel, hogy ő vele nem foglalkozik senki így sírásra görbült a szája. Felpattantam és a cumit a szájába nyomtam, majd óvatosan kivettem.

- Szia, mazsola! Kemény fél órát aludtál...rekord! - gügyögtem neki, ő pedig pislogott párat és kiköpte a cumit. Nyűglődni kezdett, ezért visszatettem a szájába és sétálni kezdtem közben a fiúk egyik új számát dúdoltam.