Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 52.

Halihóó! Meghoztam az új részt! Jó olvasást kívánok nektek és ha tetszett, nyomjatok egy Vote-ot vagy szóljatok hozzá bátran! Pusziii! xx

Hope szemszöge:

Reggel az ablakokon beszűrődő vakító fényre keltem... Mi van most Londonnal? Ő is be van rúgva? Sajgó fejemhez kaptam a kezemet és a párnába fúrtam a fejemet. Hányingerem egyre kezdett erősödni, de próbáltam nem iderókázni. Lassan felültem és megláttam a padlón alvó Louis-t. Igazából figyelmes dolog volt tőle, hogy megkérdezte, hogy aludjon -e a földön. Rendesen megküzdött az agyam és a szívem, míg megszületett a válaszom... Nehéz vele rosszban lenni. Tudom, hogy sajnálja és tudom, hogy most szar alaknak gondolja magát, ami persze nem igaz... De meg kell tanulnia, hogy nem bánhat így velem... Kinyitotta a szemét, majd nyújtózott egyet és rám nézett.

- Jó reggelt - mondta.

- Neked is - sóhajtottam és visszadőltem az ágyba. Apró lépteket hallottunk meg, majd nyílt az ajtó és Blaire kukucskált be a kutyusával a kezében.

- Jó reggelt kicsim! - mosolyodtam el. Értetlenül az apjára nézett, majd idejött hozzám és felmászott az ágyra.

- Apa.. - mutatott az apjára, aki már készült felállni.

- Ő most ott aludt - mosolyodtam el halványan.

- Rossz volt? - kérdezte kíváncsian.

- Igen prücsök. Hogy aludtál? - tereltem el a figyelmét.

- Jól!

- Nem álmodtál semmi rosszat? - kérdeztem mire megrázta a fejét.

- Ennek örülök! Mi lenne, ha meglátogatnánk a nyagyiékat csak mi ketten?

- Jóó! - kezdett ugrálni az ágyon.

- Doncasterbe mentek? - kérdezte Lou.

- Igen - bólintottam.

- Elviszem felöltöztetni - kapta fel a lányunkat és kimentek.

- Hiányzol - suttogtam miután bezáródott az ajtó. Megerőltettem magam és felálltam, majd a fürdőbe mentem készülődni. Elvégeztem a szokásos dolgokat, felfogtam a hajamat, majd a szekrényből kivettem a ruháimat, amiket ma akarok felvenni és pillanatok alatt magamra húztam őket. Átsétáltam Blaire szobájához és a résnyire nyitott ajtónál hallgatózni kezdtem, ugyanis Louis hangját hallottam meg.

- Elrontottam prücsök.

- Miért? - kérdezte Blaire csilingelő hangján.

- Megbántottam anyát és most haragszik rám.

- És ki fogtok békülni?

- Persze prücsök...vagyis...remélem, de puhítsd anyát az úton! - mondta mire elmosolyodtam.

- Oké!

- Na mit kell mondanod?

- Apa sajnálja, és nagyon szeret minket - hallottam meg a kislányom unott hangját, amin majdnem felnevettem.

- Ügyes vagy! Este megkapod a meglepit ha hazajöttetek!

Tomlinson azt a zsarolós fajtádat...lefizeti a gyereket...szörnyű... Benyitottam és úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna.

- Gyere kicsim, indulunk! - nyújtottam felé a kezemet.

- Vigyázzatok magatokra! - szólt utánunk Lou.

- Oké - mondtam és lesiettünk a lépcsőn. Kisétáltunk a garázsba, beültettem a kocsiba Blaire-t, bekötöttem, majd én is bepattantam.

- Na, prücsök kezdheted mondani, amivel apád telebeszélte a fejedet - néztem a visszapillantóba.