Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 60.

Hope szemszöge:

*Tíz év múlva*

Idegesen ülök be az autómba, majd a kulcsot a helyére dugva beindítom a járművet. Nem igaz, hogy Louis megint elfelejtett elmenni az ikrekért a suliba. Ez már a héten a második alkalom.. Blaire most hívott fel, hogy már fél órája ott ül a balett intézmény előtt, így gyorsnak kell lennem. Felbúgatom a motort, majd gázt adva, a suli felé indulok. Közben kikeresem a telefonomból a Lou számát és megcsörgetem már ötödjére.
- Igen kicsim? - veszi fel nyugodt hangon.
- Nem felejtettél el valamit? - szólok bele mérgesen.
- Basszus az ikrek!
- Igen Louis, már megint elfelejtetted őket! Most hívott a tanárnőjük.
- Sajnálom, csak nagyon belemerültünk egy dalba... Indulok máris!
- Már úton vagyok, maradj a seggeden!
- De...
- Louis, ne bosszants fel még jobban!
- Vezetés közben telefonálsz és mérgelődsz is? Tudod mit mondtam erről!
- Jó, Tomlinson, nem kell a hegyi beszéd! Szia! - köszönök el, majd le is rakom. Mindig a hülye menedzserkedéssel van elfoglalva és néha még rólam is megfeledkezik, amit kezdek unni. Nagy fékcsikorgással parkolok le a suli előtt, mikor meglátom a gyerkőcöket az ajtón kijönni. Summer éppen veszekszik az öccsével, aki a szemét forgatja a nővére kioktatásán. A nap huszonnégy órájában általában ez megy... A kislányom hátradobja szoros, lófarokba kötött, barna haját a vállán és karba teszi a kezét, majd kinyitja a kocsi ajtót.
- Szia, anya! - köszönnek egyszerre. Igen ez néha ijesztő tud lenni...
- Sziasztok! Bocsánat, hogy későn jöttem, de apátok volt a soros és ismét elfelejtett titeket!
- Most komolyan? Szép! - durcizott be Summer. Igen, ő folyton harcban áll az apjával mindenféle téren, de egyébként imádja és nagyon apás mindkettő.
- Éhen halok! - köti be magát Ethan és nagy kék szemeivel rám néz, majd beletúr világosbarna hajába, amit az apjától örökölt, majd rám villant egy Tommo mosolyt.
- Le se tagadhatnátok - sóhajtok, majd előrefordulok és gázt adok.
- Hova megyünk? - kérdezi Ethan.
- A nővéretekért balettra.
- Én is akarok anya balettra járni - szólal meg Summer.
- Mondtam már hogyha betöltötted a tizenkettőt, akkor járhatsz oda!
- De anyaaa!
- A nővéred is úgy jelentkezhetett!
- Anya, ugye nem felejtetted el, hogy öttől fociedzésem van?
- Nem kicsim, de oda már remélhetőleg apa visz!
- Juhéé!
- Na, szép! - motyogom és bekanyarodok a balett intézethez, ahol már ott vár Blaire. Bepattan, majd nyom az arcomra egy puszit és beköti magát.
- Neked is szia! - szólal meg hátul Summer.
- Helló morgó! Szia, öcsi! - int nevetve a lány hátra, mire felkacagok.
- Milyen volt a balett? - pillantok rá.
- Jó! Tanultunk egy új koreográfiát!
- Ohh, szuper! - mosolyodok el szélesen.
- És anya... elmehetek moziba Tonyval?
- Hány éves is?
- Egy évvel felettem jár és nagyon jó fej és ott tanít az anyukája!
- Kicsoda?
- Mrs. Taylor.
- A matek tanár?
- Ahha!
- Hát figyelj, én elengedlek, de apádtól is meg kell kérdezned!
- Ajj, anya tudod, hogy apa milyen! Nem fogja megengedni!
- Ezt jól látod, de majd puhítom!
- Jut eszembe Summer, ma átjön Darcy hozzád, mert Amelia és Hazz mennek valahova.
- Okéé! - tapsikol.
- És a kicsi? - néz rám Blaire.
- Anne-nál lesz addig.
- Jaa!
Igen...Harry és Amelia összehoztak egy kisfiút, aki a Mason nevet kapta és most négy hónapos. Ezen kívül, ha már a gyerkőcökről van szó, Niall és Stas egy tündéri kislányt csinált, Liam-ék pedig Des mellé egy kis öcsit várnak, Soph most van az ötödik hónapban.
- Na, itt is vagyunk! - szólalok fel, de tök fölöslegesen, ugyanis már mind a hárman rohannak a ház felé. Leállítom az autót, majd én is kipattanok és bemegyek a házba. Amint a nappaliba érek, Louis bukkan fel a konyhából bocsánatkérő boci szemekkel. Egy szürke mackónadrág van rajta és egy sötétebb szürke, szűkebb póló, ami kiemeli izmos felsőtestét, fején pedig egy szürke sapi helyezkedik el.
- Bébi, ne haragudj! - sétál ide, majd a derekam köré fonja kezeit és hozzám simul.
- De haragszom. Te zenélgetsz egész nap, miközben én csak annyit kértem, hogy menj el a gyerekekért.
- Tudom. Sajnálom, oké? - néz a szemembe.
- Oké - mosolyodom el, majd az ajkaira tapadok. Nem tudok haragudni erre a lükére.
- Szeretlek - harapok az ajkamba, mikor elválunk.