Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 50.

Hope szemszöge:

- Mikor jönnek már? - kérdeztem és felemeltem Louis mellkasáról a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem tudom bébi.
Sóhajtottam, majd visszafeküdtem és a tévére emeltem a tekintetemet. Este hat óra van és egész nap együtt voltunk Lou-val, ami már annyira hiányzott... Nagyon aranyos és figyelmes... Többször kéne kiruccannia New York-ba... Na, jó ezt igazából én sem gondolom komolyan, mert nem akarom, hogy távol legyen tőlem. Mivel lent nem találtuk elég kényelmesnek a kanapét, úgy döntöttünk, hogy feljövünk és itt lustizunk tovább kettesben.
- Már hiányzik a kislányunk - sóhajtottam.
- Hát még nekem! - nevetett fel. Elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit a mellkasára és a hasát kezdtem cirógatni.
- Kicsim, ha így folytatod, harmadszor is leteperlek! - figyelmeztetett. Felkuncogtam és inkább abbahagytam. Jól esnének most a csókjai és az érintései, de Liam-ék bármikor betoppanhatnak.
- Felveszek egy pólót, hogyha esetleg a többiek átjönnének, ne szekáljanak minket halálra - mondta Lou és felült.
- Én jó vagyok így? - kérdeztem és végig néztem magamon. Fehérnemű volt rajtam és Lou szürke pólója, ami combközépig ért.
- Nekem ruha nélkül is tökéletes lennél, de most inkább vegyél fel egy nadrágot! - nevetett fel. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd a szekrényemből kivettem egy szürke cicanadrágot és magamra húztam.
- Gyere ide! - nyújtotta felém a kezét az ágy szélén ülve. Az ölébe ültem és elpirulva a vállába fúrtam az arcom mikor megéreztem magam alatt keményedő férfiasságát.
- Louis... - motyogtam nevetve.
- Nem tehetek róla, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem ez a rohadt cicanadrág...kurva jó segged van benne.
- Ugye tudod, hogy Blaire előtt nem beszélhetsz csúnyán?
- Tudom, de te szereted, mikor csúnyán beszélek.
- Ez igaz! - nevettem fel és nyomtam egy puszit az arcára.
- Hahó! - hallottuk meg lentről Soph hangját.
- Na, szedd össze magad Tommo - paskoltam meg dudorodó nadrágját és kisétáltam az ajtón.
- Sziasztok! Szia, prücsök! - guggoltam le mikor az apróság ideszaladt.
- Milyen volt a mozi? - kérdeztem és nyomtam egy puszit az arcára.
- Jóó!
- Ennek örülök. És jó kislány voltál? - kérdeztem mire hevesen bólogatni kezdett. Felnéztem Liam-ékre akik elnevették magukat és bólintottak ők is.
- Felmész apának köszönni? - néztem rá, de mire a mondatvégére értem, már a lépcsőn száguldozott felfelé. Megcsóváltam a fejem mosolyogva és felálltam.
- Köszönjük - vigyorodtam el.

- Nagyon szívesen! Máskor is! Úgyis gyakorolnunk kell! - nevetett fel Soph.
- Na, és volt minden? - pimaszkodott Liam azzal a tipikus Payne kaján mosolyával mire felkuncogtam.
- Nem tartozik rád! - öltöttem rá a nyelvem.
- Na, gyere te kanos, inkább menjünk! - fogta meg Soph Liam kabátjának a szélét és az ajtó felé indultak.
- Sziasztok! Holnap gyertek át! - kiabáltam még utánuk mire intettek egyet és elhagyták a házat. Hangos kacajt hallottam meg a nappaliból, ezért átsétáltam a helységbe ahol a kanapén a kislányomat és a vőlegényemet láttam meg birkózni. Louis az ölébe fektette a kapálózó kislányt és csikizni kezdte, Blaire kacagása pedig betöltötte a házat. A falnak dőltem és mosolyogva nézni kezdtem őket. Ennél szebb látványban nem hiszem, hogy lehet részem.
- Na, halljam manó! Jó voltál, míg New Yorkban voltam? - ültette az ölébe a kislányt, aki bólogatni kezdett azzal a jellegzetes Tomlinsonos csibészes mosolyával.
- Hiszti se volt? - emelte fel Lou a szemöldökét mire Blaire felkacagott és lemászott a kanapéra.
- Kisasszony! Hogy hagytalak itt? Azt mondtad, jó kislány leszel!
- Jó voltam! - nézett az apjára nagy szemekkel, én pedig nevetés visszafojtva néztem a jelenetet, ugyanis Blaire-nek van egy titkos fegyvere, mégpedig a hatalmas kék szemei.
Louis farkasszemet nézett a lányunkkal, majd elnevette magát.
- Na jó, ez a szigorú apa karakter nekem nem megy! - nézett rám mire megvontam a vállam.
- Én sem tudok azoknak a szemeknek ellenállni - sétáltam oda, majd leültem melléjük.
- Éhes vagyok - szólalt meg Blaire.
- Intézkedem! - pattantam fel és a konyhába siettem.