Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 23.

*Kényelmesen elhelyezkedtem, majd becsatoltam az övem és lehunytam a szemem. Pár perc múlva sikerült elaludnom.*

- Hölgyem! - ébresztett fel egy női hang.
Kinyitottam a szemem, majd a pakolászó embereket és a stewardess-t láttam meg.
- Leszálltunk - mosolygott rám.
- Köszönöm - motyogtam, majd kikapcsoltam az övem és felálltam. Kicsit megszédültem ezért meg kellett támaszkodnom az egyik ülés karfájában. Miután kicsit rendbe jöttem, kivettem a csomagjaimat és lesétáltam a repülőről. A csarnokba érve keresgélni kezdtem és ismerős arcokat próbáltam felfedezni, de egyet sem láttam. Pár pillanat múlva egy nagy táblát láttam meg, amin a nevem volt. Elnevettem magam, majd a tábla felé kezdtem sietni. A barátnőmet pillantottam meg, aki vigyorgott. Megcsóváltam a fejem, majd odasiettem és jó szorosan megölelgettem.
- Tudod mennyit aggódtam te idióta? - hordott le.
- Bocsesz! - kuncogtam fel.
- Na, gyere! - ragadta meg a kezem, majd eldobta a táblát.
- Stas te normális vagy? Szemetelsz?
- Rosszat tett neked a Londoni úri levegő! - mondta mire megcsóváltam a fejem.

Mikor kiértünk a kocsihoz, bedobáltam a cuccaimat, majd az anyós ülésre ültem. Végre egy jobb kormányos kocsi!
- Na, mondd! - fordult felém.
- Nem lehetne...
- Nem! Hat órát vártam! Miért vagy itt?
- Ennyire hiányoztam? - nevettem fel.
- Örülök neki, hogy itt, vagy de látom, hogy baj van! A hangodon is hallom! Cseszd meg Hope ismerlek már! - akadt ki mire elkomorodtam.
- Terhes vagyok - pillantottam rá, majd inkább a pulcsim alját kezdtem piszkálni.
- Mi??
- Jól hallottad! - ráztam meg a fejem.
- És ennek melyik oldala a rossz? - nevetett fel.
- Az az oldala, hogy Louis szinte kidobott...
- Mi van? Na, jó én, ha meglátom, megölöm! Kinyírom! Kitépem a nyelvét és rátaposok! Hogy lehet ekkora szívtelen bunkó fasz? - kezdett kiabálni.
- Nem szívtelen és nem bunkó fasz csak hirtelen jött ez neki...
- Ne védd! Hope most rohadtul ne védd! Képes egy terhes nőt, akit állítólag szeret kidobni?
- Nem egészen. Összevesztünk és csúnya dolgokat vágott a fejemhez én pedig eljöttem.
- Akkor is! Emlékszel mit mondtam egy hónapja? Ha összetöri, a szíved letépem a micsodáját!
- De nem fogod - mosolyodtam el.
- Ha azt mondod örömmel! De amíg szereted, nem fogom bántani!
- Akkor sosem fogod bántani...mert én mindig is szeretni fogom. Ő egy csodálatos ember és iszonyúan tud szeretni. Sok szeretetre van szüksége, de ha eltaszít, nem tudok mit csinálni...
- Na, jó! Indulunk a dokihoz!
- Mi?
- Megvizsgál és elmond mindent!
- Végül is Soph is ezt mondta.
- Okos lány! - vigyorodott el, majd beindította a kocsit és elindultunk.
Stas nagynénje nemrég szült így tudtuk kit kell keresnünk. A recepción útbaigazítottak, majd leültünk a váróban ahol rajtunk kívül már csak egy ember volt. Nyílt az ajtó, aki velünk várakozott elvette a papírokat és elment.
- Maguk az utolsók ugye? - kérdezte egy középkorú férfi mosolyogva.
- Igen mi! Hope Williams vagyok! - fogtam vele kezet.
- Dr. Adams! Fáradjon be!
- Itt megvárlak - mondta Stas mire bólintottam.
- Nos...azt szeretné, hogy vizsgáljam meg?
- Három napja késik és pozitív lett a teszt - közöltem.
- Értem! Feküdjön fel az asztalra és húzza fel a pólóját!
- Rendben - bólintottam és végrehajtottam, amit kért. A hasamra nyomott valami átlátszó hideg trutyit, majd a képernyőt vizslatva hümmögni kezdett.
- Jó hírem van! Ez egy 3 hetes magzat! Gratulálok! - mosolyodott el.
- Öhm köszönöm! - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Parancsoljon, törölje, le magáról a zselét addig megcsinálom a papírokat!
Letöröltem magamról a trutyit, majd az orvos mellé léptem, aki ideadta a papírokat.
- Következő vizsgálat egy hónap múlva esedékes ugyanitt!
- Ezzel lehet lesz egy kis gond.. - húztam el a szám.
- Micsoda?
- Egy fiúbandánál dolgozom és utazgatunk ide-oda...egyfajta turné és lehet, a világ másik felén leszek..