Passionate Love //Befejezett!//

Passionate Love: Chapter ~ 21.

Hope szemszöge:

*2 nap múlva*

Éppen úton vagyunk Doncaster felé, ahol a temetés lesz. Louis öltönyben van, amit ma már másodjára vett fel mivel reggel nem bírtuk visszafogni magunkat. Rajtam egy szűk háromnegyed ujjú combközépig érő ruha van egy fekete magas sarkúval, a hajam pedig kivasaltam és feltűztem.

- Kicsit féltelek. Rohadt sokan lesznek ott és mindenki le fog támadni...nem mellesleg nem így akartalak bemutatni – szólalt meg Louis.

- Most lesz az egyik nagyszülőd temetése te pedig értem aggódsz? Louis ők csak a családod. Minden rendben lesz – tettem kezem az övére mire összekulcsolta azokat.

Igazából marhára be vagyok parázva de van elég baja, nem akarom még terhelni a hülyeségeimmel is.

- Amúgy.. reggel tetszett, ahogy letepertél – vigyorodott el mire hitetlenül megráztam a fejem.

- Máskor is csinálhatod!

- Álmodj Tomlinson! - mosolyodtam el.

Az út további része zenehallgatással telt el, majd már csak azt vettem észre, hogy bekanyarodunk egy utcába ahol a temető van. Már rengeteg kocsi volt itt hisz háromnegyed kettő is elmúlt. Kiszálltunk, majd összekulcsolva a kezeinket a temető kapui felé vettük az irányt. Amint beértünk egy Doncaster feliratot láttunk meg, ami olyan stílusban volt felírva, mint Hollywoodban a Hollywood felirat. Louis a nagy tömeg felé kezdett húzni ahol ott volt Jay, Dan és a lányok is. A két kicsire gondolom, valaki otthon vigyáz.

- Sziasztok, gyerekek! - üdvözölt minket Jay és jól megölelgetett, ahogyan a férje és a lányok is.

Louis elment köszönni pár rokonnak, de azt mondta, hogy én maradjak itt majd a toron, ami a Jay-ék házába lesz, ott majd megismerkedem pár emberrel.

- Louis hogy reagált? - kérdezte Lottie.

- Hát.. elég hevesen, de sikerült lenyugtatnom és mellette voltam, ahogyan a srácok is.

- Ezt jó hallani. Végre nem piával és bulival oldotta meg a dolgot – forgatta meg a szemét mire elmosolyodtam. Mikor a pap beszélni kezdett Lou is visszaért hozzánk és a kezemet megfogva figyelmesen hallgatni kezdte. Fél óra múlva lement az egész és be kell, valljam elpityeredtem párszor. Persze Louis tartotta magát és vigasztalt végig. A tömeg eloszlott és mindenki a Louis-ék házába indult ahol lesz a svédasztalos fogadás.

- Hogy bírod? Én nem is ismertem és elsírtam magam te pedig fapofával végig álltad – szipogtam egy zsebkendőt elővéve.

- Úgy, hogy férfi vagyok – húzta féloldalas mosolyra a száját én pedig megforgattam a szemeim.

- Az rosszabb, ha benned marad...

- Én tegnap előtt a dühöngésemmel kiadtam, amit ki kellett – vonta meg a vállát.

Lassan az úti célunkhoz értünk. Leparkoltunk, majd kiszálltunk és besétáltunk a házba, ami tele volt emberekkel.

- Louis! Részvétem! - jött ide egy középkorú nő.

- Köszönöm – mosolyodott el.

- Ki ez a bájos lány? - vigyorgott rám.

- Amy ő itt a barátnőm Hope, Hope ő itt anya legjobb barátnője Amy – mutatott be egymásnak minket.

- Ááh szóval rólad áradozott annyit Jay! - mondta mire zavartan felnevettem.

- Áradozott? - kérdeztem.