Niall végigdöntött az ágyon.Akartam de valamiért mégis megálljt parancsoltam magamnak.
-Niall elég lesz!löktem el finoman.
-Figyelj Ann..
-Nem te figyelj!Nem akarom,hogy ezt csináld velem!Ez fáj nekem.Lehet,hogy neked ez semmit nem jelent de nekem nagyon is sokat.Utána meg mindig történik valami rossz.
-Már nem vagyok Emilyvel,nem teszünk semmi rosszat.
-De igen mert te nem szeretsz engem.mondtam fájdalommal a hangomban.
-Sosem mondtam ilyet.
-De azt sem,hogy szeretsz szóval.Mitől félsz Niall?
-Nem félek semmitől.
-Ugyan, nekem nem kell hazudnod.
-Még nem ismersz nem tudod,hogy milyen vagyok.
-Jól mondod,még.Szeretném megismerni az igazi Niall Horant.
-Ő elveszett.mondta kínosan nevetve.
-Én majd megkeresem.mondtam majd jó szorosan megöleltem.
-Nem vagy éhes?
-Kicsit.De lassan megyek.
-Nyugodtan maradhatsz Niall,rendeljek pizzát?
-Aha.De én állom és ne is ellenkezz mert délután te vetted a fagyit.
-Igenis apuci.mondtam nevetve majd elmentem felöltözni.Mire lementem Niall a nappaliban ült a kanapén.
-Megjött a pizza. mondta mosolyogva amíg leültem mellé.
-Hamarabb is szólhattál volna mielőtt leültem.mondtam kicsit szemrehányóan majd elmentem két tányérért.
Niall szemszöge:
Igaza volt Annek,hogy leállitott...túlságosan elszaladt velem a ló, de hihetetlenül nehéz volt ellenállnom neki.Miközben vacsoráztunk jól elbeszélgettünk.Rég nem beszélgettem egy jót senkivel. És most jött ő és mindent felforgat jó értelemben. De még igy is hihetetlen.
-A szüleiddel mi a helyzet?
-Apám Los Angelesben van,dolgozik.Anyám pedig...itz tartott egy kis szünetet.
-Anyám meghalt...hajtotta le a fejét és néhány könnycsepp hagyta el szemeit.
-Ne haragudj...öleltem át féloldalasan.
-Semmi baj Niall nem tudhattad..még mindig hiányzik.Pedig igazából nem annyira ismertem.6 éves lehettem... azóta úgy érzem,hogy nagyon egyedül vagyok.Apám úgy figyelt rám mint most...sehogy.Lelkileg soha nem pátyolgatott neki csak az volt a fontos,hogy felnőtt koromra ne maradjak szarban mint ő de...
-Értelek Ann.Megígérem, hogy én mindig itt leszek, vigyázni fogok rád.suttogtam ajkaira.
-Nem biztos.Te mondtad Niall.Az emberek nem megbízhatóak.mondta kissé szipogva,mire belémütött a felismerés mit is tettem.Leromboltam lelkileg egy 18 éves lányt,akinek ezen felül még egy csomó fájdalmat kellett átélnie...Szörnyen éreztem magam.
-A szavamat adom Ann.fogtam kezeim közé könnyekkel áztatott arcát.
-Megvédelek mindentől és mindenkitől.
-Szeretlek. mondta még mindig sirva.Nem tudtam mit feleljek erre.Mondjam,hogy én is?De az úgy hangzik,mintha csak sajnálatból mondaná az ember. Ha meg azt mondom,hogy szeretem,akkor megszegem azt amit saját magamnak ígértem...hogy soha többé nem leszek szerelmes, hogy nem engedem,hogy a pénzem miatt kihasználjanak.Gyáva vagy Horan.mondtam magamban a homlokomat dörzsölve.Mire feleszméltem Ann már egy zsebkendővel a kezében ült vissza mellém kissé csalódottan.
-Nézd Ann...
-Nem kell magyarázkodnod...mindig én baszom el.
-Nem akarom,hogy ezt gondold!mondtam erélyesebben.
-Akkor ennyire undorodsz tőlem vagy mi?
-Nem.
-Akkor mond meg az igazat miért löksz el mindig magadtól amikor komolyabbra fordulna a dolog!mondta teljesen kiakadva.
-Ann.. hidd el... nem mondhatom el.
-Ahh.. értem..szóval megint itt tartunk.Nem bizol bennem.
-Nem erről van szó csak..értsd meg Emily kihasznált ezalatt az egy év alatt zsinorba..ez nem könnyű nekem.
-Megértelek. De bár velem találkoztál volna előbb és akkor talán nem törtél volna össze ennyire legbelül.mondta majd elment mosogatni.Esküszöm ez a lány megőrjít. Belelát a lelkembe és valamilyen szinten folyamatosan gyógyitja, ápolja.Ann ha tudnád mit érzek irántad!
