Ann szemszöge:
Elhittem neki mindent.A hűséget.Hogy majd boldoggá tesz.De útjaink más felé kanyarodtak.Nem akartuk.De igy kellett lennie.Énekes lett és más lett az élete.Pedig azt mondta nem adja át magát soha a hírnévnek.....a ragyogásnak.De a szavak elporladnak,ha valaki nem teszi valóssá őket.Viszont nem tudtam megtenni,hogy ne hordjam a gyűrűt.Attól a gyűrűtől éreztem közel magamhoz.De mit panaszkodom.Az én életem is megváltozott gyökerestől.Egy éve nem láttam....én is turnén voltam meg ő is.Ma viszont hazamehetek végre.Louisnak igaza volt.Nagyon bele lehet fáradni ebbe az egészbe.Próbáltam belenyugodni,hogy Niall már nem annyira része az életemnek,mint azelőtt.Nem jártam sikerrel.Napról-napra jobban szenvedtem.Már hivni sem mertem.....
Szótlanul ültem a kocsiban "barátom" Adam mellett.Nem csak a barátom volt hanem a menedzserem is.Nem mellékesen,nagyon szerelmes volt belém de tudta min megyek keresztül,úgyhogy nem is firtatta a dolgot,csak annyit kért hagyjam,hogy szeressen.Nem láttam akadályát ennek.
-Miért vagy ilyen hallgatag?állt meg a piros lámpánál.
-Csak elgondolkoztam.
-Azt látom...találkozol ma vele?
-Nem vagyok biztos benne.Nem lenne igazságos veled szemben.
-De hiszen szereted...
-Téged is szeretlek Adam.Lehet,hogy még nem annyira,mint őt de....nagyon is biztos vagyok benne.
-Miattam ne szalaszd el a lehetőséget....tudom,hogy látni szeretnéd.
Ekkor ránéztem a kékszemű fiúra.
-Adam magam sem tudom,hogy mit szeretnék.
-Félsz,hogy feltörnének az emlékek?erre csak bólintottam és utat adtam könnyeimnek.Leparkolt az otthonom előtt és egy szoros ölelésbe vont.
-Menj és keresd meg.Boldognak akarlak látni.suttogta és lágy puszit adott arcomra.
-Annyira jó ember vagy.simitottam végig arcán majd kiszálltam a kocsiból.Lassan sétáltam el a nagy házig.Szívem hevesen vert,amikor megálltam az ismerős ajtó előtt.De abban a pillanatban,amikor becsengettem és nemsokára megláttam a szőke fiút teljesen lefagytam.
-Ann....Ann jól vagy?fogta meg óvatosan a kezem.
-Beszélnünk kell....szólaltam meg nagy nehezen.erre csak bólintott majd bementem.Bezárta az ajtót majd átölelte hátulról a derekam.
-Úgy hiányoztál.Borzasztóan.suttogta a fülembe.
-Légyszíves ne csináld ezt...mondtam már a sírás határán.
-Azt hiszed,hogy csak azért mert eltelt egy év már semmi sem ugyanaz?
-Nem hiszem.Tudom.
-Lehet,hogy sokminden megváltozott de az érzéseim irántad nem.fordított meg maga felé és állam alá nyúlt,homlokát az enyémnek döntötte egy egészen rövid csók után.
-Hordod a gyűrűt.mondta halkan és elmosolyodott.
-Erről szeretnék beszélni veled....nem lesz ez igy jó.
-Mire gondolsz?kérdezte értetlenül.
-Most,hogy te is énekes vagy...nem lesz időnk egymásra.
-Ann nehogy elmerj hagyni!mondta kétségbeesve és hajába túrt idegesen.
-Én nem hagylak el!Te hagytál el egy éve!
-Nem tudom ki volt az,aki nem fogadta a hívásaimat és szart rá az egész kapcsolatunkra úgy,ahogy van!mondta már kiabálva.
-Te akartál sztár lenni,énekelni!Választanod kellett e között és köztem és azt hiszem elég hamar eldöntötted holott sokáig azt mondtad nem fogod ezt tenni!
-Miért baj,hogy másképp döntöttem?!Megvalósítottam az álmom,ahogy te is tetted!
-Igen....teljesen igazad van...és éppen ezért...
-Nem fogsz hozzámjönni igaz?
-Ne akard velem elhitetni,hogy egy évig kibirtad és nem voltál senki mással!mondtam félhangosan Niall pedig hitetlenkedve nézett rám.
-Nálad Niall a hűség ismeretlen szó.mondtam és ekkor kinyilt az ajtó.
Niall szemszöge:
Egy huszas éveit járó férfi lépett be az ajtón.Értetlenül néztem rá mindaddig,amig oda nem ment Annhez és arconpuszilta.
-Ez meg ki a franc?kérdeztem feszülten.
-A menedzserem Adam.
-Aha.Nem tudtam,hogy a menedzsernek ez a dolga.néztem Adamre szinte gyilkos pillantással.
-Nem értem miről beszélsz.váltott Ann flegmára és megfogta a pasi kezét,amitől még idegesebb lettem.
-Menjünk Adam....mondta halkan ,majd unottan elköszönt.
-Még nem beszéltünk meg mindent Ann!szóltam utána erélyesen,mire megtorpant és hátranézett rám szomorúan.Szemeiből simán ki lehetett olvasni,hogy mennyire ősszetört.
-Majd hivlak Niall.csengett a hangja csalódottan majd távoztak.
