Sziasztok :33 Van egy kissé szomorú hírem.Vészesen közeledünk a történet végéhez de azért még lesz benne egy-két megdöbbentő dolog.De a jó hír ,hogy ezután új történet írásába kezdek ami reményeim szerint tettszeni fog nektek.
Niall szemszöge:
-Nem haza megyünk.parkoltam le egy szálloda előtt.Ann kissé értetlenül nézett rám mire megfogtam kezeit.Szemeibe bámultam egy ideig majd belekezdtem mondandómba.
-Sajnálok mindent.Mindent amivel megbántottalak.Nagyon szeretlek és arra kérlek,hogy add nekem ezt az éjszakát.Jah meg az összes többit.mondtam félig nevetve.
-Gondolkodnom kell rajta.
-Ohh gyere már.mondtam szemforgatva,majd kiszálltam a kocsiból.Utánam nem sokkal Ann is majd bementünk a szállodába.Előre lefoglaltam a szobát magunknak,szóval már mehettünk is fel.Úgy tűnt Ann teljesen odáig van érte.
-Tetszik?álltam meg mögötte és a fülébe suttogtam minden egyes szót,ő pedig csak bólogatott.Finoman beljebb toltam majd bezártam az ajtót.
-És most?nézett hátra rám.
-Most...szeretnék valami fontosat kérni,amit sajnos eddig nem volt merszem.
-Kérj bármit.
-Szeretkezz velem Ann.mondtam egész halkan majd arréb tettem a haját és a nyakát kezdtem el puszilgatni mire ő jólesően sóhajtozott.Lassan(valamilyen úton,módon)odajutottunk az ágyhoz és finoman ledöntöttem rá majd felémásztam.
-Emlékszel,hogy azt mondtam minden másképp lesz?-suttogtam ajkaira.
-Hát persze.
-Ez is beletartozik abba a mindenbe.mondtam majd levettem a felsőjét.Végignéztem rajta és szinte azonnal beindult az a rendkívül piszkos fantáziám.Finoman kapcsoltam ki melltartóját majd levettem róla.
-Annyira szép vagy.suttogtam kissé erőtelnül és elkezdtem puszilgatni melleit majd áttértem a hasára.Kapkodta a levegőt amikor elkezdtem kigombolni a nadrágját,de eltolta a kezem és felült.Arcom kezei közé fogta és szenvedélyesen kezdett el csókolni.Lassan gombolta ki ingemet,ami a földön landolt,majd többször végigsimított felsőtestemen,amivel az őrületbe kergetett.
-Annyira szeretlek.lihegte ajkaimra miközben levette a nadrágomat.Majd felnézett rám.Mélyen a szemeimbe.
-Mi a baj?simítottam végig gyengéden arcán.
-Baj az nincs.
-Akkor?Miért álltunk le?
-Mert olyat fogok tenni,amit azelőtt még soha.Félek,hogy elrontom.babrált a paplannal idegesen.
-Nem fogod elrontani,bármi is legyen az.
-Feküdj le.mondta nagyot nyelve én pedig teljesítettem kérését.Hezitálva ült le mellém és kezdte el lehúzni boxerem,amitől légzésem egyből szabálytalanná vállt.Lassan kezdett el dolgozni kezével rajtam,mire nyögések sorozata tört fel belőlem.Egy idő után gyorsított mire halkan felmordultam.
-Elég lesz Ann...lihegtem.
-Mi a baj?Nem jó?kérdezte kétségbeesve.
-De nagyon is.De én már benned szeretnék lenni.mondtam majd fordítottam a helyzeten és nagyon óvatosan hatoltam belé.Halkan felnyögött és hátra hajtotta a fejét,amitől nyaka szabad területté vállt számomra.
-Úgy hiányzott ez.suttogtam és lecsaptam nyakára.Egyfolytában levegő után kapkodott és,amint gyorsítottam a nevem hagyta el a száját.Forró csókot leheltem alsó és felső ajkára,már kezdtem teljesen elveszteni az eszem.Amikor a gyönyör kiült arcára én sem bírtam tovább visszafogni magam.Jólesően felsóhajtott,amikor beléélveztem.Amíg visszaállt rendesen a légzésem ,addig benne maradtam majd lefeküdtem mellé és betakartam magunkat.
-Hát ilyen érzés valakivel szeretkezni.mondta egy mosolyjal az arcán.
-Nem tudtad?
-Még sohasem éltem át ehhez foghatót.mondta boldogan én pedig megcsókoltam.
-Sajnálom Ann,hogy nem becsültelek meg azelőtt.
-Nagyon is értem miért.Ne izgulj emiatt.
-Biztos?
-Igen biztos.Megbocsájtok mert szeretlek.Te meg bocsáss meg nekem,amiért nyomultam.
-Nyomultál?kérdeztem furcsálva majd felültem.
-Kirángattál a magányból,ezt te nyomulásnak nevezed?Nem Ann.Egy kicsit sem volt az.Szeretnék valamit kérdezni.
-Mit?kérdezte kiváncsian.
-Annyira boldog lennék ha hozzámköltöznél.Egyből kiült a meglepettség és egy kis zavarodottság az arcára.
-Nem tetszik az ötlet?
-Nem erről van szó.Jó lenne...de ahol most élek,ott éltem a szüleimmel.
-Sok emlék fűz hozzá.
-Pontosan.Nem tudom apa mit szólna ha eladnám vagy bármi.
-Nézd van egy óriási szerencsénk.Apád bír engem.Majd ha neked nem megy,akkor én majd beszélek vele.
-Holnap felhívom és meglátjuk.
