Sziasztok babák♥Úgy érzem ideje belehúznom ,ha beleakarok kezdeni a másik történetbe is.Szóval lehetséges ,hogy egy nap több rész is fel lesz rakva.Még nincs ötletem a befejezéshez de remélem időközben kitalálom,hogy mi legyen.Jó olvasást nektek.
Ann szemszöge:
Nem tudtam mi van velem de nagyon jól esett a közelsége...a védelmező ölelései,a csókjai.Pont emiatt nem akartam maradni.Mert tudtam,hogy nehéz lesz ott hagynom.Mellette ébredtem....újra.Úgy éreztem,hogy szinte megcsaltam Niallt.De talán Adamnek van igaza...mi van,ha feladok mindent a semmiért?Hiszen nem biztos,hogy Niall elvinne azokra a turnékra.Paplannal babrálva ültem elmerengve ezeken a dolgokon,amíg két erős kar át nem ölelte a derekam,és puha ajkak barangoltak végig a nyakamon.
-Mi a baj,mért nem alszol?Annyira korán van még.
-Niall mellett hozzászoktam a koránkeléshez.
-Nem akarom többet ezt a nevet hallani.mondta kissé ingerülten
-Jó Adam,nyugodj meg.
-Hogyan?Tönkre fog tenni.
-Honnan veszed ezt?
-Már mindenkivel összeveszel miatta!
-Ez egyáltalán nem igaz!
-Mióta nem beszéltél apáddal Ann?És Sophiával?
-Neked ehhez semmi közöd!
-Menj el.mondta dühösen.
-Adam...
-Tűnj el!kiabált rám én pedig sírva szedtem össze a cuccaimat.Egész hazafeleuton alig láttam a könnyeimtől.Ennek meg is lett a következménye.Hirtelen rántottam félre a kormányt,hogy kitérjek a velem szemben jövő kocsi elől és aztán minden elsötétült.
Niall szemszöge:
Elakartam menni a kávézóba,ahol először találkoztam Annel.Tudtam,hogy ott már nem találom majd ,hiszen rég felmondott de jólesett arra a helyre gondolni márcsak az emlékek miatt is.
Visszatekintés:"Fáradtan vezettem hazafele.De nem igazán volt kedvem hazamenni....sem Emilyhez.Egy kávézónál parkoltam le.Gondoltam az a hely jó lesz ,hogy egy kicsit nyugtom legyen és elrendezzem magamban a dolgokat.A lány,aki kihozta a rendelésem nem teljesen a munkájára koncentrált.Hirtelen pattantam fel,ahogy a kávé rámömlött.
-Basszus!Nem az ölemből akarom meginni!
-Jajj ne haragudj.mondta kétségbeesve majd adott nekem egy szalvétát.Végig éreztem magamon tekintetét,amíg letöröltem a nadrágom."
Mosolyogva megráztam a fejem,ahogy bevillant ez a felejthetetlen emlék,ám egy baj volt.Az útra nem figyeltem.Egy kocsi hirtelen kanyarodott el előlem és az oszlopnak hajtott nagy erővel.Nagyon megijedtem.Azonnal kiszálltam a kocsiból,hogy megnézzem az illető jól van -e.Ám amikor odaértem teljesen lesokkolt a látvány ,ami elém tárult.
-Ann....
Ann szemszöge:
Halk csipogásra és beszélgetésfoszlányokra ébredtem.A hangok tulajdonosai Niall és az orvos voltak.
-Ann ,kicsim de jó,hogy magadhoztértél.adott egy puszit a homlokomra.
-Jól érzi magát hölgyem?Nem fáj semmije?
-Csak a fejem egy kicsit.
-Igen egy kocsit beütötte.Ma még bent marad megfigyelésen,ha minden rendben holnap reggel mehet is haza.mondta majd kiment.
-Sajnálom Ann...az én hibám ez a baleset..
-Hogy érted ezt?
-Hát...nem figyeltem az útra és...majdnem ütköztünk szóval...annyira sajnálom..
-Nemcsak a te hibád.Én sem figyeltem eléggé.
-Hová indultál ilyen későn?kérdezte furcsálva és még mindig görcsösen fogta a kezem.
-Haza Adamtől...kidobott.
-Micsoda?Dehát mért?És ilyenkor?Nem normális.
-Azért mert....mert még mindig nagyon szerelmes vagyok beléd.mondtam nagyot nyelve és félve néztem szemeibe.
-Holnap reggel jövök érted.
-Ne hagyj itt kérlek.mondtam mire felsóhajtott és lefeküdt mellém.
