Ann szemszöge:
Annyira rosszul éreztem magam.Tudtam,hogy nincs más választásom és ez a járható út.De nem akartam elveszíteni.Nem ment.A szívemből nem tudtam kitépni az emlékeket ,de ami a legfontosabb az iránta érzett szerelmemet.Így,amikor Adam lakásába értünk mindenről megváltozott a véleményem.
-Adam.....beszéljünk,kérlek.
-Miről?ült fel a pultra és a laptopot az ölébe vette.
-Nem akarok több fellépést.Mond le a turnékat légyszíves.mondtam mire ő félrenyelt.
-Elmentek neked otthonról?!
-Nem.Csak most jöttek meg igazán.
-Ann,ne tedd ezt,mi van veled?Nehogymár feladd a karriered.
-Nem adnám fel teljesen.Felhívtam a kávézót,ahol régen dolgoztam és szívesen látnak,mint énekest.Soha nem volt még ott élőzene de mostmár lesz.
-Miatta teszed ezt ugye?
-Igen.Mert nagyon szeretem.Mindennél jobban.
-Nem lesz egyszerű lemondani mindent.
-Légyszi intézd el nekem.
-Mi lesz a rajongóiddal?Így lemondasz róluk?
-Nem mondok le róluk.Legalábbis nem örökre.
Erre Adam csak idegesen felsóhajtott.
-Komolyan mondom Ann,nem értelek.
-Nem is fogsz.Én sem értem saját magam.Sajnálom,hogy nem viszonoztam a .....
-Nem haragszom rád.De annak cseppet sem örülök,hogy lemondasz mindenről egy pasiért.
-Voltal te már szerelmes Adam?
-Hiszen most is az vagyok.....-mondta szomorúan.
-Megtennél értem bármit,bármit a világon?Legyen az akármilyen őrültség?
-Igen Ann.Érted bármit feladnék.mondta majd lehajtotta a fejét.
-Akkor már érted hogy érzek.simítottam végig arcán mire lehunyta szemeit.Amikor kinyitotta őket már tele voltak könnyekkel.
-Szeretlek....-suttogta.
-Adam ne...megszakad a szivem.
-Ne menj el.Megfogod bánni,ha őt választod higyj nekem.
-Mond le a turnét.....
Mondtam nagyot nyelve majd elvettem a táskám a pultról.
-Ann kérlek....-fogta meg óvatosan a karomat.
-Légyszíves engedj el.
-Nem tehetem.húzott közel magához.Vészesen közel voltak ajkaink és furcsa érzés kerített hatalmába.
Adam szemszöge:
Nagyon megijedtem,hogy kisétál az életemből.Életem legjobb egy évét adta nekem.Igaz sosem volt igazán az enyém de azt az egy éjszakát még ő sem tagadhatta le,hogy igenis élvezte.Bárhová is húzta a szíve.De neki Horan kell,és ez megőrjít.Nem birtam sokáig,ajkaim megtalálták ajkait.Szorosan öleltem derekát,nyelvemmel felfedezőútra indultam szájában.Lihegve válltunk el egymástól.
-Hiányoznál.suttogta,légzése még mindig egyenlőtlen volt.
-Akkor?
-Nem maradhatok.Félig jó lenne....de tudom,hogy majd bánnám.
-Nem tudlak sehogy itt tartani,jól gondolom?kérdeztem letörve mire ő csak bólogatott.
-Menj a hercegedhez....
-Ugye...ugye nem haragszol?
-Nem.De ha megbánt megint akkor én...
-Shh nem fog.mondta majd szorosan átölelt.
-Ugye tisztában vagy vele,hogy ő továbbra is turnézni fog?
-Majd megyek vele.
-Rendben.....te tudod ha bármi baj van én mindig itt leszek neked.
-Köszönöm.mosolygott rám halványan.
-Kérlek aludj itt.öleltem még mindig szorosan derekát.
-Nem is tudom....
-Csak alszunk semmi több.Jó?döntöttem homlokom övének.
-Ajj jó...-mondta félig nevetve,majd leszedte derekáról kezeim.
-Szeretnél zuhanyozni?
-Igen,jó lenne.
-Gyere,megmutatom hol a fürdő.mondtam majd felmentünk az emeletre.
-Itt is vagyunk.nyomtom egy törülközőt a kezébe,mire adott egy puszit az arcomra.
Ann szemszöge:
Adam annyira kedves volt,mint mindig.Féltem az ő ruháit viselni,de a pólójának fantasztikus illata volt.Abban a pólóban mentem be a szobájába.Amikor rámnézett éreztem,hogy szinte a puszta tekintetével felfal,amin elmosolyodtam.
-Ne játszd ezt Ann.mondta mosolyogva majd ölébe húzott.
-Te érsz hozzám folyton.Nem bírsz magaddal.
-Te meg kihasználod a helyzetet és flörtölsz.
-Igazad van....így ezt nem lehet...-mondtam majd lefeküdtem és betakaróztam ő meg felsóhajtott.Ledőlt mellém,egyik kezét a derekamra rakta és a fülemhez hajolt:
-Nem tehetek róla.Akarlak ezért nem bírok magammal.suttogta mire nagyot nyeltem és nagy nehezen remegő hanggal válaszoltam.
-Ezt vegyem úgy ,hogy Niall most a vetéjtársad és harcolni fogsz értem?kérdeztem és hátranéztem rá.
-Valahogy úgy.simogatta gyengéden a derekam és egy idő után keze besiklott a póló alá amit viseltem.
-Adam...
-Shh ne rontsd el.mondta majd lecsapott mohón ajkaimra.
