Ann szemszöge: Hitetlenkedve néztem Sophiára.Mindössze csak egy köntös volt rajta.Nagyon becsapva éreztem magam.
-Harry ezt mégis mire véljem?
-Megtudom magyarázni....
-Nem biztos,hogy kíváncsi vagyok rá.
-Ann nem kerested őt,magára hagytad mégis mit kellett volna tennie?kérdezte Soph felháborodva.
-Mindez hidegen hagyna ha fél órával ezelőtt nem hazudta volna azt,hogy szeret!Csak kihasználtál Harry!
-Te használtál ki engem hónapokkal ezelőtt!
-Ez egyáltalán nem igaz és ezt te is tudod!Soph...benned meg óriásit csalódtam.
-Kérlek Ann ne mond ezt...
-Mégis mi mást mondhatnék?!mondtam már sírva és elindultam vissza Zaynékhez.Niall az asztalnál ült.Fejét kezével támasztva sírt...
Felakasztottam a kabátom és lassan indultem el felé.Kezemet a vállára raktam de nem reagált.Nagyon aggódtam...
-Niall....
-Kérlek hagyj!mondta kissé feszülten és sírva.
-Nem.Képtelen lennék rá.Mond el mi a baj.
-Te vagy a baj!Hogy nem tudom mit tegyek.
-Hogy hogy nem tudod mit tegyél?
-Úgy,hogy menthetetlenül belédszerettem.Kellesz nekem és nem mondok le rólad.Ne is várd ezt tőlem Ann.Hiányzol.Itt vagy de olyan, mintha a világ másik végén lennél.Nem bírom.
Döbbenten hallgattam Niallt.Odahúztam mellé egy széket és leültem vele szembe.Lassan rámnézett majd megfogta a kezem .Kezeinket figyeltem egy ideig.
-Mondj valamit Ann.
-Nem akarlak még egyszer igy látni miattam.Niall...én belenyugodtam, hogy nem fog sikerülni ,hogy nem akarsz engem.
-Ez nem igaz.Nagyon is akarlak. Csak gyáva voltam.Emily összetört....jöttél te és valami újra megmozdult bennem de megijedtem,hogy újabb csalódás érhet.Remélem megérted...
-Nagyon is megértelek...de fájt,amiket időről időre hozzámvágtál.
-Úgy sajnálom Ann,komolyan.Távol akartalak tartani magamtól....pedig valójában azt akartam,hogy az enyém legyél.Ekkor közel hajoltam hozzá és vetettem egy pillantást ajkaira,majd felnéztem szemeibe.
-Mindig is a tied voltam.És mindig is a tied leszek.Erre ő boldogan elmosolyodott és gyengéden megcsókolt.Ölébe másztam és úgy csókoltam tovább,ő pedig a combom simogatta.Lassan váltak el ajkaink és kis idő múlva megtörte a csendet.
-Akkor nem veszítettelek el?
-Hmm csak egy kicsit...de az nem volt egy óra sem.
-Ezt nagyon jó hallani.döntötte homlokát az enyémnek és adott egy puszit a számra.
-Erre vártam,amióta megláttalak.mondtam kissé halkan.
-Nem fogod elhinni de én is.mondta majd végigsimitottam arcán,amin ő elmosolyodott.
-Gyere szerelmem, menjünk föl.súgta a fülembe majd felállt velem az ölében és felvitt a "szobánkba".Óvatosan tett le az ágyra majd felémmászott.Elkezdte a hajamat simogatni,mire lehunytam a szemeim.Apró puszikat adott arcomra és ajkaimra.
-Annyira szeretlek.mondta nagyon halkan én meg elmosolyodtam.
-Közel sem annyira, mint én téged Niall.
-Megigérem,hogy innentől minden másképp lesz.
-Azt remélem is.mondtam kissé kuncogva majd lehúztam magamhoz egy csókra.
-Ühm várj egy kicsit.vállt el tőlem lihegve.
-Mi az?kérdeztem értetlenül.
-És Harry?Vele mi lesz?
-Harry ő...úgymond megcsalt a legjobb barátnőmmel.
-Sophiával?kérdezte teljesen ledöbbenve.
-Nos igen...bárcsak itt lenne most Louis...
-Louis?Az ki?Tomlinson?
-Igen. Harry tesója.
-Nah ne.mondta Niall nevetve és a hajába túrt.
-Most mit nevetsz?
-Azok testvérek?Ez nem meglepő.Eléggé hasonlóak.
-Ezt meg,hogy érted?
-Hát....előbb az a kérdés,hogy honnan ismered Tomlinsont.
-Ő a legjobb barátom.
-Akkor nem ismered elég jól.
-Nem akarok semmilyen pletykát hallani róla....csak belegondoltam mi lesz ha megtudja,hogy Harry azzal a csajjal kavar,aki tetszik neki.Jobb ha tőlem tudja meg,mintha ő maga jönne rá.
-Lehet,hogy igazad van Ann.Menj hívd fel.
-Nem...ezt személyesen kell elmondanom neki.
-Hogy az öccse egy rohadék?Hmm szép lesz.
-Niall kérlek...
-Jó,jó.De igaz.
-Én is tudom.Viszont egyvalaminek nem fog örülni.
-Minek?
-Hogy veled vagyok....mindig nagyon ellenezte.
-Biztos csak féltett téged...jól tette.mondta egy kis szomorúsággal a hangjában.
-Héé..már minden rendben.fogtam kezeim közé arcát mire halványan elmosolyodott.
-Igen egyetlenem.Minden tökéletes.
-Aludjunk?kérdeztem miközben betakaróztam, ő pedig bólintott majd lefeküdt és szorosan magához ölelt.
-Meg kell ígérned valamit Horan.babráltam a mellkasán a szőrrel.
-Mit? Suttogta álmosan.
-Hogy ha reggel felébredünk, semmi sem fog változni.
-Megígérem.mondta majd lehunyta a szemeit.
