Chapter 29.

183 13 0
                                    

Ann szemszöge:
Igazam volt.Apám nem volt elragadtatva az ötlettől.Az egész hazafele úton ezen rágódtam.Hogy mit tegyek.
-Figyelj Ann....ha még nem megy nembaj.Nem erőltetem.
-Apámnak most nincs igaza.El kéne jönnöm onnan.Az emlékek mára már csak megnehezitik az életem.A mának kéne élnem.
-Miért nem mondod ezt el neki?Vagy akkor maradjon az ő nevén a ház,ha ennyire nem akar megválni tőle.
-Ő nem fogja fizetni a fennmaradt adósságot.
-Rád terheli?Ez nem igazság.
-De az,ha ott lakom.
-Nem vagy köteles ott lakni.Már rég eljöhettél volna onnan.
-Pénz nélkül nehezen.A kávézóban a fizetésem nem volt elég ehhez soha.Eladni meg macerás lett volna.Sokáig tart vevőt találni.
-Majd én rendezem az adósságot,ami van rajta aztán kitaláljuk mi legyen vele.
-Nem.Nem engedem,hogy ennyit költs rám.
-Ann ne legyél makacs.
-Nem fogsz más ember hibájából fizetni.Majd én összeszedem a pénzt.
-Te is ugyanezt,akarod csinálni,mint én.
-Ez teljesen más....hiszen ez a ház az én családomé.
-Én is a családodba tartozom már.Vagy nem?
-Nem vagy a férjem.mondtam nevetve.
-De még lehetek.Erre én csak mosolyogva megráztam a fejem.
-Szerinted kibírjuk addig?
-Miért ne bírnánk ki?kérdezte értetlenül.
-Bízz már bennem.parkolt le a háza előtt.
-Én bízom.
-Akkor felejtsd el ezeket az ostobaságokat.Csak téged akarlak.Senki mást.
-Elhiszem neked.
-Akkor jó.mondta majd elmosolyodott és adott egy egy puszit az arcomra.
Louis szemszöge:
Harry állapota egyre jobban javult.Ann sokat hívott,hogy érdeklődjön felőle...az öcsém viszont vigasztalhatatlan volt.
-Rendbe fog jönni.tette vállamra a kezét Sophia.
-Nagyon szerelmes Annbe.
-Én nem értem Annt.Féltékenységi roham jött rá,holott nem is volt Harry barátnője.Tuti kitervelte,amiatt,hogy Niallel lehessen.Hiszen neki eléggé tekintélyes összeg üti a markát.
-Miket beszélsz?Úgy beszélsz,mintha nem is ismernéd Annt.Mintha más bolygóról jöttél volna.Ő mindig megdolgozott mindenért ellentétben veled.Elmondta mennyit jártál a pasikra.
-Ann nem érdemli meg,hogy boldog legyen!
-Ugyan miért nem?
-Nehogy azt hidd,hogy az a Horan egy szent.
-Nem akarom hallani a hazugságaidat!
-Ez nem hazugság!Velem töltötte az idejét,amíg Ann meg nem változtatta és ma született ártatlan kezesbárányt csinált belőle!
-Hogy mi?!Te tudtad,hogy Ann mennyire szereti és ellene formáltad Niallt?!Aljasabb vagy,mint hittem.
-Talán Niall nem?Ő is tudta ki vagyok,tudta,hogy érez Ann.De nem érdekelte.Nah?erre mit lépsz?
-Megyek és beverem a pofáját.mondtam majd kirohantam a kórházból a kocsimhoz.Akkora düh lett urrá rajtam,hogy az leírhatatlan.Szinte berontottam az ajtón és megragadtam Niallt a pólójánál fogva.
-Neked meg mi bajod van?!
-Most is hülyíted te rohadék igaz?!
-Miről beszélsz?Szeretem Annt!
-Ohh tényleg?Annyira szereted,hogy a legjobb barátnőjét dugtad?Ez neked szeretet?
-Mi folyik itt?rohant le a lépcsőn Ann.Niall egyik ingjét viselte.Nagyot nyelve engedtem el Niallt.
-Mi bajod Louis?kérdezte kis ijedtséggel a hangjában.Nem volt szivem elmondani.Nem lettem volna képes újra szenvedni látni.Vetettem egy undorodó pillantást Niallre,majd elhagytam a házat.
Ann szemszöge:
-Ez meg mi volt?kérdeztem Niallt de ő csak leült a kanapéra és idegesen megdörzsölte halántékát.
-Semmi.Nem volt semmi.
-Nem vagyok hülye.Láttam,hogy majdnem megütött.
-Most mondjam el,hogy aztán elveszítselek?Nem azt nem.
-Megijesztesz....legyél őszinte.
-Az őszinteségnek néha ára van Ann.
-Vállald a felelősséget a tetteidért.
-De én nem akarok nélküles élni.
-De ki mondta,hogy kell,Niall mond már meg,hogy mi van!
-Én...borzalmas dolgot tettem...és most mivel elmondom megint fájdalmat okozok neked...
-A lényeget....
-Miután megismertelek nekem...nekem viszonyom volt Sophiával.
-Ugye csak viccelsz?Ugye nem mondod komolyan?
-Elborult az agyam Emily miatt,és sok lánnyal megcsaltam.Veled,Sophiával...
-Nem érdekel a lista...
-Milyen lista,Ann kérlek...fogta meg a kezem de én elhúztam onnan.
-Megmondtam,hogy elfogsz hagyni.
-Senki mondta,hogy elhagylak.De gondolkodnom kell.
-Megértem...mondta,mire én csak bólintottam,majd felmentem a szobánkba.Ledőltem az ágyra és csak sírtam.Előfordul ,hogy amikor azt hiszed minden tökéletes...rájösz,hogy nem...nem az.

Everything for him Where stories live. Discover now