Ann szemszöge: Zayn kislánya nagyon édes volt.Perrie meg igazán kedves.
-Hugi nem lenne nagy tragédia ha Niallel kéne egy szobában lenned ?Csak mert egy vendégszoba van.
-Nem bánja.mondta Niall szórakozottan.
-Az nem olyan biztos Niall.De mivel nincs más választásom.mondtam majd felmentünk az emeletre.Régen mindent odaadtam volna egy anyukáért. Olyanért,aki mindig mellettem van,aki tanácsokkal halmoz el és néha lekiabál ha szükséges...Szörnyű érzés,hogy eh nem adathat meg.De még rosszabb lenne ha nem lenne itt Zayn.Miután felmentünk elmentem zuhanyozni.Kicsit bántott a dolog,hogy azzal a bizonyos dallal kapcsolatban Niall nem szólt egy szót sem.Utánam ő is letusolt én meg addig lementem Perriehez segíteni vacsorát főzni.Hamar kiderült,hogy irtó kedves lány.
-Annyira jó,hogy Zayn végre elhozott,már nagyon vártam,hogy megismerjelek.
-Én is Perrie.Nagyon édes a kislányotok.
-Köszi.Ő a mindenem.Meg Zayn.
Nem sokkal később úgy éreztem mintha valaki lenne mögöttünk.Amikor megfordultam majdnem szívrohamot kaptam,ahogy megláttam Niallt ott állni vigyorogva.
-Te meg?kérdeztem ijedten.
-Jöttem megnézni mizu van a kajával.mondta és elkezdett szaglászni,amin nevetnem kellett.
-Mindig ezt csinálja.mondta Perrie szemforgatva.
-Ahh szóval ilyen kis haspók vagy.mondtam a hasát tapogatva Niallnek,mire bevágta a durcit és leült a konyhaasztalhoz.
-Még sosem láttam ilyennek.Ilyen..
-Valódinak? Felszabadultnak?kérdezte Perrie érdekelődve.
-Pontosan.
-Talán mert Emily tönkretette és amikor nincs a képben az a liba,akkor képes önmaga lenni.
-Csajok hallok ám mindent.mondta Niall egy kanalat tanulmányozva.
-Annál jobb.Örülök,hogy távol van tőled.mondta Pezz majd letette a kaját az asztalra és megkért vegyek ki szedőkanalat,majd felment szólni Zaynnek.Amig keresgéltem a fiókban, két kezet éreztem hirtelen a derekamon. Először kicsit megijedtem de tudtam ,hogy Niall az.Bóditó parfümjének illata teljesen megbabonázott.Szorosan ölelte a derekam, fejét a vállamon pihentette.Nedves csókokat kezdett el hagyni a nyakamon mire kiesett a szedőkanál a kezemből és hatalmas puffanással ért földet.Mindebből mi nem sokat érzékeltünk.
Hirtelen megforditott,felültetett a konyhapultra, lábaim közé furakodott és átölelte a derekam.
-Mi van veled Niall?kérdeztem kissé kábán.
-Magam sem tudom.Egyszerűen csak...veled akarok lenni.
-Miért? incselkedtem vele.Igazából próbáltam kihúzni belőle azt az egy szót de nem igazán ment.
-Jajj Ann.hajtotta le a fejét és belepuszilt a hasamba.
-Ne már Niall nem olyan nehéz kimondani.fogtam kezeim közé arcát.
-Mit?kérdezte értetlenül.
-Mond, hogy szeretsz.Szinte könyörögtem neki.Soha nem akartam talán még semmit ennyire.Az az egy szó az ő szájából a világot jelentette volna.Kétségbeesetten néztem a hipnotikus kék szempárba de nem volt elég időnt mert Perriék lejöttek.
-Mit keres a szedőkanál a földön?kérdezte Perrie de azért vigyorgott.Nem mondtam semmit csak felvettem a földről,elmostam majd leültem az asztalhoz.A vacsora csendben telt.Nem néztem rá Niallre de tudtam,hogy figyel....nem mondta ki ,amitől nagyon csalódott voltam.Megköszöntem a vacsorát majd segitettem Perrienek mososgatni.
-Mi történt közted és Niall között?
-Nincsen jelentőssége.Legalábbis számára... mondtam szomorúan.
-Ezt meg, hogy érted? Kihasznál?
-Néha úgy érzem...De hagyjuk ezt,elakarom felejteni.mondtam majd már nem nagyon beszélgettünk.Perrie elment lefeküdni én meg még lent maradtam.Nem volt kedvem Niallhöz fölmenni.
Niall szemszöge :
Ann egész vacsora alatt rám se nézett.Az életvidám lány eltűnt és ez az én hibám volt.Helyre akartam hozni vele mindent ,képesnek lenni újra szeretni, elfogadni tőle azt a szeretetet ami talán Emilyénél többet ér és valódibb.Beszélnem kellett Zaynnel.
-Szia haver,ráérsz?nyitottam be majd leültem az ágyára.
-Persze,mond csak, mi a helyzet?
-Azt hiszem ma nagyon megbántottam Annt.
-Mit követtél el?
-Magamba bolondítottam és aztán csalódást okoztam neki.Kérlek Zayn segits, szeretném jóvá tenni és nem csak ezt.
-Jólvan Niall, segitek.
