Niall szemszöge:
Tök mindegy,hogy rontod el az életed.De attól,hogy a tied úgy tűnik el van rontva attól még másét nem feltétlenül kell elrontanod.Sőt...ha megmented valaki másét azzal talán megmentheted a tiedet is.A vörös hajú lány,aki mellett reggel felébredtem már-már az életem pótolhatatlan része lett.A napfény bevilágított az ablakon és ő szinte tündökölt benne.Adtam egy óvatos puszit arcára majd halkan felkeltem mellőle.Éppen a farmerom vettem fel,amikor felébredt.
-Jó reggelt.mosolyogtam rá.
-Neked is.mosolygott vissza rám,én pedig nem tudtam megállni,hogy ne adjak egy puszit gyönyörű,telt ajkaira.
-Szóval semmi sem változott.mondta boldogan.
-Mire gondolsz?kérdeztem tettetett közömbösséggel mire ráfagyott arcára a mosoly.
-Tudtam....tudtam,hogy át fogsz vágni.mondta csalódottan.
-Ann te olyan hülye vagy.mondtam nevetve majd megcsókoltam.
-Nem vagy normális.Annyira megijesztettél.mondta kissé idegesen.
-Sajnálom szerelmem.Nah,ne durcizz.mondtam arcát simogatva.
-Menj innen.Jah és ezt visszakapod még a nap folyamán.mondta majd elkezdett felöltözni én meg csak nevettem.
-Várj csak,majd nem fogsz nevetni.ment volna ki az ajtón de elkaptam a csuklóját .
-Nah eresz.próbálta kiszabadítani de erősebb voltam nála és ez megmosolyogtatott.
-Nem szerelmem.Együtt megyünk le.mondtam majd összekulcsoltam ujjainkat és lementünk a nappaliba.Perrie és Zayn furcsálva méregettek minket.
-Ti meg?kérdezte Zayn vigyorogva.Ann csak vállatrántott majd odament Zaynhez és beleült az ölébe.Mosolyogva megráztam a fejem és leültem melléjük a kanapéra.
-A kisassszony azt akarja mondani,hogy....mondtam volna de Ann befogta a számat.
-Még nem Horan.mondta majd leszedtem a kezét a számról.
-Mi van?
-Még meg sem kérdezted.mondta vigyorogva.
-Ohh értem már.Szivatsz, amiért megijesztettelek.Akkor várhatsz,hogy megkérdezzem drágám.mondtam majd felálltam onnan és elkezdtem kávét csinálni magamnak.Nem sokkal később Ann mellémjött.
-Akkor addig nem érhetsz hozzám.suttogta a fülembe kuncogva mire nagyot nyeltem.
-Ezt nem teheted velem.
-De igen.Jah és....félreöntöd a kávét.mondta nevetve mire gyorsan lenéztem a csészére.
-Basszus. szitkozódtam majd elkezdtem feltörölni ami kiömlött.
-Az állás nekem kedvez Mr.Horan.mondta nevetve.
-Kikészítesz.
-Az nem kérdés.mondta kuncogva.
-Mi lenne ha inkább készülődnél a fellépésre? Hmm?
-Jó,értettem a célzást,eltakarodok.mondta lemondóan mire odafordultam hozzá és megfogtam a derekát.
-Nem mész te sehova Ann Malik.hajoltam közel hozzá.
-Dehogynem.Fel készülődni.Majd jövök.mondta és már el is tűnt a szemem elől.
-Együtt vagytok?jött oda Zayn kíváncsian.
-Haladunk.De látod milyen makacs.
-Sokáig húztad az időt.
-Hülye voltam.De már nem hagyom el.Őt soha.
Ann szemszöge:
A ruháim egy nagy kupacban voltak az ágyon.Végül a vörös blúzom és az egyik szűk farmerom mellett döntöttem,ami egész jó választásnak bizonyult.Feltettem sminket,begöndörítettem a hajam majd kopogtak az ajtón.
-Igen?mondtam majd kinyílt az ajtó és egy mosolygós Niall lépett be rajta.
-Csak én vagyok.mondta egy közepes méretű dobozt szorongatva a kezében majd odajött hozzám.
-Fantasztikusan nézel ki.Ami ebben van...az a tied.mondta majd lassan kinyitotta a dobozt.Egy nyaklánc volt benne,amin medálként egy szív lógott.Nagyon meglepődtem.
-Már régóta megvettem neked.mondta majd berakta a nyakamba.
-Ez gyönyörű,nagyon köszönöm.De nem kellett volna.Az egyetlen,amire szükségem van az a feltétlen szerelmed.
-Az megvan ne aggódj.Sok szerencsét.mondta és adott egy lassú puszit a nyakamra,majd kiment.Lefagyva álltam a tükör előtt és a nyakláncot bámultam benne.Egy idő után persze rávettem magam,hogy lemenjek mert indulni kellett.Feszülten ültem Zayn mellett az anyósülésen.Szegény ezt észre is vette.
-Valami baj van?
-Csak azon gondolkoztam,hogy mit fogunk mondani az embereknek...
-Nem fogom letagadni,hogy a hugom vagy Ann.
-Ezt örömmel hallom.Bevallom kicsit tartottam tőle.
Louis szemszöge:
Lassan kezdtem el ébredezni úgy dél körül.Alig vártam,hogy megint kicsit vége legyen ennek az egész őrületnek.Senki ne értsen félre imádtam a munkám.De,ahogy mondják még a jóból is megárt a sok néha.Unalmamban bekapcsoltam a tévét.Valami zenei adó volt és Zayn Malik koncert ment rajta.Idegesen felsóhajtottam és már majdnem elkapcsoltam,amikor megláttam Annt.Hirtelen ültem fel az ágyban.Nem akartam hinni a szememnek.....nah meg legfőkébb a fülemnek.Szerencsére tudtam,hogy ez a műsor jól van szóval gyorsan összekészülődtem és elindultam a helyszínre.Nagy szerencsémre beengedtek egyből én meg az öltözők felé vettem az irányt.Hamar meg is találtam azt,amin Ann neve díszelgett.
-Szia...sziasztok.mentem be az ajtón.Niall a kanapén ült telefonozott,Ann pedig egyből odarohant hozzám és szorosan átölelt.
-Mit keresel itt?nézett fel rám kivácsian.
-Zayn a bátyád?kérdeztem nagyot nyelve.
