Niall szemszöge:
A kedvenc báromba ültem be.Mielőtt Ann felbukkant az életemben folyton ide jártam puszta unaloműzés céljából.Itt a csajok ugyanazt akarták,mint én.Csak szórakozni érzelemmentesen.Mindig megkaptam,amit akartam.Legtöbbször Sophia állt a rendelkezésemre.Meg persze Emily.Ezen a helyen ismertem meg.Sajnos...akkor még minden jónak tűnt.Hamar az enyém lett és végül felmondott,hogy velem lehessen.De a hűsége hamar elmúlt.Ez volt talán a legfájóbb pont az életemben.De az ,hogy Ann elhagy....az pokolian fáj és felemészt teljesen.Elegem volt.Csak leakartam inni magam,hogy semmi se fájjon,hogy egy kicsit megfeledkezzek mindenről.Sophia ült le mellém.Már csak ez kellett....repestem az örömtől...érezzétek az iróniát...
-Nem a drága barátnőddel kéne lenned?Mi lesz,ha megtudja,hogy itt bámulod a csajokat?
-Nagyon vicces vagy.mondtam gúnyosan és megittam a maradék sörömet.
-Jólvan nah.Furcsa ,hogy megint itt talállak.
-Semmi közöd hozzá mért vagyok itt.
-Jah de amikor ágybavittél ,akkor jó voltam neked.
-Az egészen más volt ezt te is nagyon jól tudod.Nem is említetted,hogy ő a legjobb barátnőd.Csapdába csaltál.
-Szerintem ha tudtad volna se érdekelt volna.
-Te nem vagy normális.Sosem tettem volna meg,ha tudom ezt.
-Nah persze.
-Higyj amit csak akarsz.
Ann szemszöge:
-Adam sajnálom.mentem be a lakásába.
-Te mindig sajnálsz mindent.Egyáltalán mért nem vetted fel a telefont?!
-Szenvedek Adam!Niall is szenved.Nem tudom mit tegyek.ültem le sírva a kanapéra.Nemsokára ő is helyet foglalt mellettem és féloldalasan átölelt.
-Nézd édesem...-mondta majd állam alá nyúlt finoman.
-Én tudom....én tudom ,hogy érzel iránta és meg is értelek.Nehéz időkön vagy túl.Az anyukád...apukád hülyeségei,rossz döntései és most ez.De hidd el nekem,ha jól döntesz minden jobb lesz.Amióta csak ismerlek boldognak érzem magam.A legjobbat hozod ki belőlem.
-Ez mind nagyon szép csak....
-Shhh értem-mondta majd benyúlt kabátja zsebébe és egy kis dobozt vett elő.
Adam szemszöge:
Sophia adta az ötletet és azt hiszem igaza volt.Ha nem teszem ezt akkor elveszitem.Ann tanácstalanul és kissé zavarodottan nézett rám,amikor kinyitotta a dobozt.Sokáig nem szólalt meg és ettől csak még idegesebb lettem.
-Ann....velem boldog lehetnél.fogtam meg a kezét.
-Nem kéne lemondanod az álmodról és semmiről sem.A szeretteidről sem.
-Nem...nem tudom mit mondjak.
-Mondj igent és minden jobb lesz innentől kezdve.Ne epekedj Niall után kérlek.Ő nem érdemel meg.
-Ebben nincs igazad.Megváltozott.
-Aztán újra olyan lett,mint azelőtt.Az ilyen nem változik Ann.
-Nekem ezt át kell gondolnom.Bocsáss meg Adam de most mennem kell.állt fel de én megragadtam erősen csuklóját.
