Letters [Hungarian Translation]

Chapter 14

Elterülve feküdtem a vendégszoba ágyán; Louis ragaszkodott hozzá, hogy hagyjam egy kicsit békén, ameddig elmosogat. Egy részem halogatta volna még szívesen a tömérdek házi feladatom elkészítését, viszont a másik felem tudta, hogy ha akkor nem állok neki, akkor soha. Az ágyra dobtam a könyveimet, majd kelletlenül, ugyan, de elkezdtem dolgozni.

Már körülbelül félig készen voltam, amikor kopogás hallatszott az ajtón.

- Gyere! – amíg ezt kimondtam, a fogam közé szorított toll kiesett a számból, de tovább folytattam a könyv lapozgatását. Hallottam az ajtó nyitódását, majd Louis tűnt fel mellettem.

- Mi a bánatos francot csinálsz? – kérdezte szórakozott hangon. Gúnyos pillantást vetettem rá, majd felültem, elhatározva, hogy tartok egy gyors szünetet.

- Házi feladat – válaszoltam.– Tudod, még nem mindenki végezte el a középiskolát.

Vigyorgott és lehuppant mellém az ágyra. Közelebb húzott magához, így pont szemben térdeltem vele, miközben ő törökülésben ült. A derekamnál fogva egy újabb csókba vont; a gyomromban a pillangók kitörésszerűen jelentek meg, reflex-szerűen az ölébe helyezkedtem.

Kezei felfelé szaladtak az oldalamon, ami egy apró nyögést váltott ki belőlem. Csalódott érzés fogott el, amikor még mindig nehézkes légzéssel eltolt magától.

- Ne csináld – morogta.– Nem szabad a csóknál többet tennem, amíg nem vagy tizennyolc.

Szemeim kitágultak és a szemöldököm összehúztam egy időben.

- Hát, nem terveztem semmit sem csinálni – mondtam,– de a legtöbb ember már a felnőttkor előtt is aktív szexuális életet él.

- Igaz, de idősebb vagyok nálad, és inkább megvárom, amíg nagykorú leszel, így én sem leszek pedofilnak minősítve – vigyorgott, mire megforgattam a szemem.

Kiemelt az öléből, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni a nadrágjában keletkezett dudort.

- Már nincs sok a születésnapomig – emlékeztettem, majd visszatértem a feladataimhoz.

Egy sóhajt hallottam.

- Oh, tudom– válaszolta nyomatékosan.

Mosolygás közben az ajkamba haraptam.

- Szóval, arra gondoltam– mondta, miközben nézte, mit csinálok,– hogy mi lenne, ha holnap elmennénk valahova, vagy ilyesmi?

Szkeptikusan néztem rá.

- Ehhw– kezdtem; szemöldökömet ráncolva a füzetemre mutattam.– Mennem kell erre a helyre, amit egyesek iskolának hívnak.

Lehunyta a szemét és az egyik kezével a homlokát fogta, amivel elárulta, hogy megint elfeledkezett arról, hogy még mindig diák vagyok.

- Ez az iskola dolog egy kifejezett kínzás, ugye?– zsémbelődött, mire csak nevetni és egyetértően bólintani tudtam. Ez kétségbevonhatatlan volt. Hallottam, hogy Louis motyogott valami olyasmit, hogy egy perc és visszajön, majd lemászott az ágyról és kiment a szobából.

Húsz perc telt el a távozása óta, azóta semmi jel nem volt felőle. Nem panaszkodom, hisz így be tudtam fejezni a házi feladataim. Felkeltem az ágyból és a könyvekkel újonnan megpakolt táskámat a földre dobtam. A szekrényhez mentem, melyben most már az én ruháim helyezkedtek el. és elővettem egy kényelmes pizsamát és elhatároztam, hogy lezuhanyzom. Egy törölközővel a hajam számára és egy másikkal a szárítkozás érdekében elindultam a fürdő felé. Megengedtem a csapot és ameddig vártam, hogy felmelegedjen a víz, kibújtam az egyenruhámból.

Bemásztam a zuhanyfülkébe és hagytam, hogy ellazítsa a testem a meleg víz; elégedetten sóhajtottam. Boldog voltam. Azt akartam, hogy egy jó darabig így maradjanak a dolgok. Annak ellenére, hogy még mindig többet akartam tudni az előző napi esetről, jól éreztem magam Louis-val. Nagyon kedveltem. Az egyetlen dolog, amitől féltem az volt, hogy ő jobban érdekelt engem, mint én őt.

Zuhanyzás közben megmostam, majd kondicionáltam a hajam, aztán egy törölközőt magam köré tekerve kiléptem a zuhanyfülkéből. Felvettem a kezeslábasom és egy kis hajhabot és Moroccan olajat tettem a hajamra és hagytam, hogy természetes fürtökre száradjon meg.

Nyitottam az ajtót, hogy visszamenjek a szobába, de meglepetésemben megugrottam. Louis ült az ágy szélén a könyökén támaszkodva. Amikor a szívverésem visszaállt a normál sebességre, a gardróbhoz sétáltam és felakasztottam az egyenruhám.

- Szóval – vigyorgott Louis, – betelefonáltam az iskolába és úgy tűnik, egy okostojással van dolgunk, ha? – elpirulva elfordultam, közben azon tűnődtem, miért hívhatta fel az iskolát. – Lényegében kiderült, hogy ugyanoda jártam, ahova te is, és a szüleim jó barátok az igazgatóval – folytatta, – és, mivel nekem van a valaha volt legjobb és legmegnyerőbb személyiségem, sikerült meggyőzni őt, hogy itthon fejezhesd be a tanévet, és a vizsgáidat is korábban leteheted. Aztán egy életre letudtad az iskolát.

Leesett az állam, és őszintén, fogalmam sem volt, hogy viccel-e vagy sem.

- M-mi? – dadogtam földbe gyökerezett lábakkal. Ő csak mosolygott.

- Van egy hetünk hogy befejezzük a képzést és utána öt napos vizsgaidőszak lesz – informált.

Na nem. Hogy a pokolba fejezhettem volna be egy hét alatt?! Aztán eszembe jutott, hogy rengeteg extra kreditet sikerült összegyűjtenem, ami azt jelentette, hogy az egész kurzust én magam is meg tudtam csinálni. Ha ez lehetséges volt.

De hogy gondolta Louis, mindezt hogy tanítja meg? Mármint tudom, hogy soha nem szabad a külső alapján megítélni valakit, de Louis nem tűnt éppen a legtanultabbnak. Mintha a fejemben olvasott volna, újra nekikezdett.

- Lehet hogy nem osztályelső szintű jegyeim voltak, de nem azért, mert hülye vagyok – vigyorgott. – Csak egyáltalán nem volt kedvem a tanuláshoz. Amikor valamiért meg kell dolgoznom, okosabb vagyok, mint hinnéd. Most pedig siess és kezdjünk neki, csak egy hetünk van, hogy végigrágjuk magunkat ezen a szarságon.