Letters [Hungarian Translation]

Chapter 6

Nem tudom, miért voltam olyan dühös. Úgy értem, csak egy napja ismerem. Még rendes barátokká sem váltunk.

Össze voltam zavarodva és meg voltam sértődve, fejemben tomboló vihar volt készülőben. Azonban amilyen gyorsan elmúlik a zivatar, a zavarodottságom úgy váltott át elsöprő haraggá. Nem is igazán a szőke ribanc okozta meglepődöttségtől, hanem inkább a Louis száját elhagyott kommentár miatt, pedig olyan remek szókincse van. Hogy lehetett ilyen bunkó és lealacsonyító?

A hazafelé vezető út homályos. A harag és a sértettség átvette az uralmat az egész lényemen, nem tudtam logikusan gondolkodni. Kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtót, majd befutottam a házba és a bejárati ajtót úgy bevágtam magam mögött, hogy a falak is beleremegtek. 

Utálni akartam. Undorodni akartam tőle; azt akartam hogy taszítson el magától. De bármennyire próbáltam magam meggyőzni mindezekről, tudtam, hogy egyik sem igaz. Csak úgy akartam érezni, ahogy kellett volna éreznem.

Gondolataimat egy halk kopogás szakította meg. Figyelmen kívül hagytam, senkivel sem volt kedvem beszélni. Rá kellett jönnöm, hogy az a személy nem fog elmenni válasz nélkül, mert tíz perccel később még mindig az ajtót kaparta.

Sóhajtva ajtót nyitottam. Amint megláttam, ki áll a túloldalán, azonnal vissza is akartam zárkózni. Erőlködésem hiábavaló volt, mert egy Vans cipő beékelte magát az ajtó és a keret közé.

- Trinity – suttogta, félreismerhetetlen hangja beáramlott a résen. – A kurva életbe, Trinity, nyisd ki azt az istenverte ajtót! – kiáltotta.

Önkéntelenül hátraugrottam, ezzel lehetőséget adva neki, hogy bejöjjön. Csak akkor vehettem észre, hogy miért hangzott olyan furcsának. Bőrig volt ázva. Az elmúlt tíz percben kint állt a szakadó esőben és sötétségben valami idióta ajtaja előtt.

- Beszélnünk kell – mormogta. Összeráncoltam a homlokom.

- Ó, tényleg? – válaszoltam szarkasztikusan.– Megint egy édeshármashoz akarsz invitálni a szőke kurváddal?

Amint a szavak kicsúsztak a számon, azonnal megbántam, amit tettem. A fájdalom átsuhant a tekintetén és az állkapcsa megfeszült.

- Mi a faszért érdekel?! – köpte. – Csak tegnap találkoztunk! Még barátok sem vagyunk!

- Azt hiszed féltékeny vagyok? – nevettem hitetlenkedve. Válaszra számítottam, de mivel nem kaptam, folytattam. – Nem vagyok féltékeny, csak undorodom – tisztáztam. – Félmeztelenül ajtót nyitsz, majd behísz egy hármas-menetre?! Tényleg?!  

Sóhajtott és végigfuttatta a nyelvét a fogain.

- Mégis mit vártál, mit tegyek?!– válaszolt kérdéssel– Nem hívtál, mielőtt jöttél, nem voltam semmire sem felkészülve! A poénkodás volt az egyetlen lehetséges megoldás.

Felhúztam a szemöldököm.

- Szóval csak vicceltél? – kérdeztem, mire bólintott.– Szóval nem akartál velem... Mit akar ez jelenteni?

Kezével megdörzsölte az arcát, sóhajtott frusztráltságában.

- Nem úgy értem... – fújtatott. – mindig ilyen kibaszottul sértődékeny vagy?

- Mindig ilyen farok vagy? – kontráztam.

Megforgatta a szemét.

- Nem tudom, hogy mit akarsz, mit  mondjak még. – jelentette ki. – Már kimagyaráztam magam.

Várakozóan néztem rá.

- Mondjuk egy "bocsánat"-ot? – gondolkodtam ésszerűen. 

- Oké, az menni fog – válaszolt.

Bólintottam és vártam a kárpótlásomra.

Felemelte a kezét és kissé összeszűkítette a tekintetét.

- Várj csak – mondta. – Azért kérjek bocsánatot, mert azt akartam, hogy részt vegyél egy édes-hármasban, vagy azért, amiért nem akartam?

Rábámultam, mire önelégülten elmosolyodott.

- Csak ugratlak! – kuncogott. Közvetlen elém állt és a szemembe nézett. – Trinity, bocsánatot kérek. – mondta halkan, egy apró mosollyal körítve.

- És miért kérsz bocsánatot? – buzdítottam heccelve.

- Amiért egy fasz voltam – vigyorgott, majd a mosoly nevetéssé vált.

Bólintottam, majd megfordultam és a konyhába indultam.

- Hé – szólt. – El is kell fogadnod.

Szemforgatva visszanéztem rá.

- Rendben, a bocsánatkérésed elfogadva. – tettem a kedvére.

Mosolygott és előkapta a kocsikulcsait.

- Akkor is tudom, hogy tetszett. – vont vállat.

Már nyitottam a szám, de inkább csendben maradtam, megráztam a fejem és visszaindultam a konyha irányába, miközben szám apró mosolyra húzódott.