Letters [Hungarian Translation]

Chapter 17

Másnap korán keltem fel. Nem az izgalom miatt (ahogy elvárná az ember), hanem aggódtam. Elérkezett a nagy nap: a 18. születésnapom.

Halkan kimásztam az ágyból, felvettem egy köntöst és lábujjhegyen leosontam a lépcsőn, nehogy felébresszem Louist. Láthatóan hiábavalóak voltak a próbákozásaim, ugyanis a tűzhely mellett állt, amikor leértem a konyhába.

- Reggelt, Csipkerózsika - húzta mosolyra a száját, miközben megfordította a tükötojást a serpenyőben. -­ Mi vitte rá a szülinapost arra, hogy ilyen korán levonszolja magát?

- Oh, csak izgulok - hazudtam idegességem közepette. - És te pontosan miért is vagy fenn 7:30-kor, ha kérdezhetem?

A válla fölött vetett rám egy pillantást, égszínkék szemei csak úgy ragyogtak a sötét pillái mögött.

- Gondoltam, csinálok a szülinaposnak egy kis reggelit, ha nincs ellenedre - válaszolt, miközben a tojást átborította egy tányérra, majd annak a helyét a serpenyőben a bacon váltotta fel.

Az ajkamba haraptam, nehogy mondjak bármi szarkasztikusat arról, hogy jobb lett volna, ha távol marad a konyhától és hagyja, hogy én magam csináljak reggelit. Helyette inkább odabattyogtam hozzá, dereka köré fontam a karjaim és széles vállára hajtottam a fejem. Elmosolyodott

- Szóval mi a terv mára? - kérdeztem, miközben előre-hátra dülöngéltem vele.

- Oh, - mondta, mintha hirtelen ezbe jutott volna valami - említettem, hogy lesz egy bulid később? Mert lesz. Csak egy kis buli, néhány barát, semmi különös, ígérem.

Tágra nyíltak a szemeim. Ezelőtt nem volt szó semmilyen partiról. Az Isten szerelmére, nincs senki, akit meghívhatnék, és javíts ki, ha tévedek, de nem hiszem, hogy egy buli olyan jó muri lenne emberek nélkül.

- Beszéltem a barátaiddal, Sinéaddal és Evaval, -folytatta - összeszedtek néhány embert és nemsokára jönnek, hogy elmenjetek venni valami ruhát a bulira.

Miután rámzúdította az információkat átrakta a tányérra a bacont a tojás mellé és hozzácsapott még néhány paradicsomot és kolbászt a grillről. Az asztalhoz vezetett, leültünk és nekiláttunk a reggelinek.

Csendben ültem, gondolkodtam a ma esti partin, de legfőképpen azon, ami valószínűleg Louis és énköztem fog történni azután.

- Miért vagy ilyen csendes? - érdeklődött szemöldökét ráncolva. A legbiztatóbb mosolyomat küldte felé.

- Jaj, semmiért, csak a bulin gondolkodom -mondtam. Nem volt ez hazugság... ugye?

Rámpillantott, hitetlenkedés szikrája villant a szemében, de nem kérdőjelezte meg a dolgot. Folytatta az evést, és hagyta, hogy csendben legyek.

Gyorsan faltam a tányér tartalmát, mert az éhség lassan eluralkodott rajtam. Először, amikor felnéztem,- azóta, hogy Louis megkérdezte, mi bajom -találkoztam egy pár rám szegeződőtt, átható szempárral.

- Boldog vagyok, ugye tudod? - mosolygott, mintha ez a tény meglepte volna saját magát. - És tudd, hogyha bármi aggaszt, akkor beszélhetsz velem, oké? Mondd meg.. ha bármi aggaszt, vagy kételyeid lennének.

A pillantásából láttam, hogy pontosan tudta, min agyalok. Egy félénk mosollyal válaszoltam, miközben lenyeltem az utolsó falatot.

- Nem, nem - mondtam. - Semmi kétség, vagy aggodalom, jól vagyok.

Még egyszer rámosolyogtam, majd felálltam és betettem a mosogatóba a tányérom. A szobám fele menet elhaladtam az asztal mellett, amikor egy kezet éreztem a csuklómon; Louis óvatosan magához vont. Miután finoman megcsókolt, csupán pár centire távolodott el tőlem.

- Boldog születésnapot,T! - suttogta, leheletét éreztem az ajkaimon. Szívem kihagyott egy dobbanást. Utáltam a beceneveket, de sokkal vonzóbb volt, ha ő mondta.

- Köszönöm, Lou! - válaszoltam, aztán egy puszit nyomva az orrára otthagytam és elindultam felfelé a lépcsőn, hogy rákészüljek a lányokkal való vásárlásra.

*****

- Mit szólsz ehhez? - kérdezte Sinéad levéve egy térdig érő kék ruhát az állványról.

Megráztam a fejem. Valami olyasmit akartam, ami elég konzervatív, de közben jól is akartam kinézni Louis kedvéért, ami valószínűleg azt jelentette, hogy többet mutassona bőrömből.

- És ez? - Eva próbálta visszafojtani a nevetést, mikor levett a vállfáról egy szoknyahosszúságúnak alig nevezhető, pánt nélküli, fekete csipkeruhát. Nem tehettem róla, de elmosolyodtam, miközben tagadóan megráztam a fejem.

Tekintetem megakadt egy vörös ruhán. A vállfával együtt levettem a helyéről és magam elé tartva vetettem rá egy pillantást a tükör előtt. Combközépig ért, a derekánál háromszögletű kivágások voltak mindkét oldalán. Pántnélküli volt, szívalakú dekoltázzsal, ami egy kissé elegánssá tette, de mégsem annyira.

Megfordultam, hogy lássák a lányok és határozottan egyetértően bólogattak. A fél óránál kevesebb idő alatt talált ruhámmal boldogan, jóformán ugrándozva mentem a kasszához, majd fizetés után beugrottunk egy kávézóba.

- Szent szar, Trinity! - kiáltott izgatottan Eva, amikor Sinéadék házában felpróbáltam a ruhát és bemutattam a teljes szerelésemet a bulira. Írtam Louisnak, hogy tudja hol vagyok, mire egy egyszerű „oké" volt a válasza. gyorsan letudtam.

A vörös ruhámban, Sinéad fekete telitalpú magassarkújában, a szerencsekarkötőmben (ami tele van apró medálokkal) egy pici gyémánttal ékesített nyakláncban voltam, körmeim feketére és pirosra voltak festve. Kicsit több smink volt rajtam, mint általában: alapozóval elfedtem a bőrhibáimat és egy kis pirosítóval kiemeltem az arcom; szemem szolidan ki volt húzva, szempillaspiráloztam és Sinéad akaratossága miatt rúzzsal koronáztuk meg a sminkem.

Evara maradt a hajam elkészítése, egy szoros, magasan elhelyezkedő lófarokba fogta a hajam, majd kivasalta és hajlakkal lefixálta. Amikor a tükörbe néztem, alig ismertem magamra, hihetetlen, mennyire máshogy festettem. Sokkal idősebbnek tűntem, de ez nem volt kifejezetten rossz dolog.

Nevetve mentünk le a kocsihoz, majd a Louis házához vezető út során lehúzott ablakokkal bömböltettük a zenét és énekeltünk.

Amint odaértünk, minden kételyem eloszlott és őszintén jól éreztem magam. Lassan elsétáltunk a házig, nehogy elessünk a magassarkúkban. Most először kopogás nélkül nyitottam be a házba.

A kép, amely az ajtó kinyitása után elém tárult egyszerre volt elképesztő és borzasztó.

„Kis buli", meg a nagy lófaszt.