In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

6.

Egy ideje már csendben ültünk, mikor megszólalt.

-Alig tudunk egymásról valamit.

-Akkor mesélj.-mondtam. Egymás szemébe néztünk, elmosolyodott, majd bólintott.

-Szóval. Hatan vagyunk a családban...-elakadt-...azaz öten.-teljesen le volt sápadva.-Én, anya, apa, és a két bátyám Jack és Ben. Van egy kutyám, szeretem a pingvineket, és gitározom. Te jössz.-mondta.

-Miért mondtad elősször, hogy hatan vagytok?-néztem rá. Nagyot nyelt.

-Te jössz.-ismételte.

És akkor leesett.

Folyton szomorú.

Ideges ha arról kérdezzük, hogy mi a baja.

Sebes a keze, valószínűleg így vezeti le a dühét.

Kisírt szemek.

És eltéveszti, hogy hanyan vannak a családjában.

Látta rajtam, hogy összeáll bennem a kép. A szám elé kaptam a kezem, mire lehajtotta a fejét.

-Luke miért nem mondtad?-néztem rá, majd egy tétova mozdulattal megsimítottam a fejét.

Rám nézett. Szeme könnyben úszott.

-Még én se tudtam feldolgozni.-szipogta.

-De ő ki...-kezdtem.

-A hugom. Tíz éves volt.-mondta, mire szemem kikerekedett.

-Hogyan?

-Beteg volt. Agydaganata volt.-és elsírta magát.

A huga abban a betegségben halt meg amiben én is szenvedek.

Amiben én is meg fogok halni.

-Szerintem mond el a srácoknak. Hogy ne legyél egyedül, oké?-néztem rá. Szaggatottan bólintott.

Amikor elkezdett lenyugodni elindultunk.

Dobtam Mikenak egy SMS-t.

Mike gyertek át hozzánk suli után.
S.O.S
C

Otthon Luke leült a szobámban, az ágymara. Hála istennek a gyógyszereim el vannak dugva.

Lassan a srácok is megérkeztek.

-Beírtak lógásért.-nézett idegesen Mike. Ledobta magát az ágyamra, Ash leült az asztalomra (?) Cal meg a székemben. Luke felsóhajtott. Bíztatóan rámosolyogtam amit ő erőtlenül viszonzott.

-Beszéltem Catarinaval. Kérdezgetitek mi a bajom. Elmondtam neki, és azt mondta mondjam nektek is.-a srácok érdeklődve hallgatták.-Ash, Cal emlékeztek a hugomra?-a két srác bólintott.-Beteg volt. Agydaganatos.-ennél a résznél éreztem ahogy Mike rám mered.-A nyár elején meghalt.-nyögte ki nagynehezen. Könnyei csendesen folytak le sápadt arcán.

Mindenki hallgatott.

A hallottakat próbálták feldolgozni, főleg Mike.

-Nem tudtuk haver. Nem erőltetjük ha tudjuk, hogy ilyen komoly.-mondta Ash, majd Lukehoz ment, és férfiasan megölelte.

-Ez igazságtalanság.-mondta Calum halkan.

-Az.-suttogta Mike. Rám nézett.-Nekünk is meghalt a bátyánk.-mondta halkan. A három srác ránk nézett, mire én mesélni kezdtem.

Tisztán emlékszem arra a napra.
Kis kilencedikes voltam.
Mikeal aznap volt a szülinapunk. Mindenki lázasan készült, bár mi nem voltunk oda ezekért a felhajtásokért.

-Remélem bohóc nem lesz.-nevettem, mire Mike is felnevetett reggeli közben.

Ekkor jött le Derek a bátyánk.
Tizennyolc éves volt, fekete haj, zöld szem, barna bőr. Összekócolta Mike haját, majd puszit nyomott az én kopasz fejemre.

-Mizu, szülinaposok? Hány évesek is vagytok? Kettő, három?-nevetett, majd egy tál müzlivel ült mellénk.

Mikeal imádtuk Dereket.

Emlékszem mindig becéztük egymást.

Mike Mickey egér volt, én Eli, Derek meg Mackó.

Derek ragasztotta rám az Elit mert ő mindig a második nevemen, Elizabethnek szólított.

Egyszóval voltunk mi, az egymást védelmező tesók, hülye becenévvel.

-Nem baj ha ma nem leszek itthon?-kérdezte Derek.

-Mert?-kérdezte Mike.

-Meghívtak egy buliba. Tudom, hogy....-nem hagytam, hogy befejezze.

-Persze haggy itt minket egy kis piáért.-motyogtam idegesen. Mindig velünk ünnepelte a szülinapunkat.

-Eli...-kezdte, de megint közbe vágtam.

-Kabd be a szaros buliddal együtt.-mondtam, majd felpattantam. Bezártam a szobám ajtaját, elsírtam magam, beestem az ágyba, és elaludtam. Nagyon felhúztam magam. Csalódott voltam. Egy csalódott kisgyerek, aki mindent túlreagál.

Aztán este anya keltett. Mike mögötte sírt, apa nyugtatta.

-Mi az anya?-kérdezem álmoskásan.

-Derek...meghalt.-sírja el magát.

A fiúknak mindent elmeséltünk (persze a kemotol kopasz fejem kivételével.)

-Hogyan halt meg?-kérdezi Cal lesokkolva.

-Részegen vezetett haza. Karambolozott.-suttogta maga elé Mike.

-Ha nem vagyok olyan gonosz talán nem issza le magát annyira. Sose volt részeg. Biztos miattam csinálta.-mondom sírva, mire Mike átölelve próbál nyugtatni.

-Nem a te hibád.-csitítgat, de hiába.

Egyszercsak elenged, majd egy nagy kezet érzek meg a hátamon, és simogatni kezd. Lukeal találom szembe magam.

-Ennyi erővel lehetne az én hibám, hogy a hugom agydaganatos volt. Te nem hibáztál.-suttogta.

-Köszönöm.-suttogtam én is, majd odabújtam hozzá.

A srácokkal a nappaliban ültünk, én a kanapé legszélén, mellettem Mike, utánna Cal, az egyik fotelben Ash, a másikban Luke.

A TV-t néztük, amiben semmi érdekes nem ment.

Az órára néztem.

Hajnali kettő.

-Srácok, nem kéne haza mennetek?-Ash az órára nézett.

-Én nem megyek haza már. Még a végén elrabolnak az ufók.-röhögött.

-Mostmár tényleg ne menjetek.-mondta Mike.-Hideg is van kurvára. Maradjatok, majd reggel suliba menet elugrunk a könyveitekért.-mondta.

-És anyáék?-néztem rá.

-Mind ketten bent maradnak éjszakai műszakra.-mosolygott.-Na szóval. Nálam van egy kissebb kanapé azon bárki elfér. Ash?-kezdte Mike. Ash bólintott.-Oké akkor Ash kilőve. Cal alszol velem?-röhögött Mike, mire Cal hangosan vihogni kezdett.

-Persze, baby.-vihogott továbbra is. Hülyék...

-Oksa, édes.-röhögött Mike könnyes szemmel.-Catarina bevállalsz Lukeal egy éjszakát?-mosolygott rám Mike. Láttam rajta, hogy direkt csinálja.

Mit tehettem volna?

-Azthiszem... Igen.-mondtam, nagyot nyelve, és megint átsiklott az agyamon az a buta kis gondolat.

Újra és újra.