In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

9.

Szemeivel az arcomat fürkészte.

-Komolyan?-kérdezte mosolyogva, mire bólintottam.

Ajkai az enyéimre tapadtak, és gyengéden csókolt. Miután elváltunk még egy puszit nyomott a számra.

-Ezt a fiúk szervezték?-kérdeztem egy kis idő múlva.

-Én találtam ki. De kellett a segítség.-mondta, majd ujjait az enyémekre kulcsolta.

Ekkor villant be a szörnyű felismerés, és meggondolatlanul ezt mondtam:
-Nem lehetünk együtt.

-Mi?-ledöbbent.-Catarina, szeretlek.-suttogta.

-Én is, de... Luke....-összevissza dadogtam.-Hogy fogalmazzak, hogy megértsd?

-Csak mond.-nézett a szemembe ingerülten.

-Halálra vagyok ítélve.-böktem oda hirtelen. Értetlenül nézett.-Luke én...beteg vagyok.-lehajtottam a fejem, mintha csak szégyellném. Megfogta a csuklóm és húzni kezdett. Bementünk egy kávézóba, ahol a másik három srác ült. Luke Mikehoz lépett.

-Mi ez az egész?-felváltva rám és Mikera nézett.

-Mi?-kérdezte Mike döbbenten.

-Catarina beteg?

Mike lehajtotta a fejét.

-El akartuk mondani.-suttogta Mike.

-Mikor?-Luke egyre idegesebb lett. Végül kimentünk a kávézóból, és elindultunk Hozzánk. Anyáék már elmentek, és nem vették észre, hogy nem vagyunk otthon. Bemásztunk az ablakon, Calum, Ash és Luke meg leült a kanapéra. Mike idegesen sétálgatott, én pedig a srácok pillantásait állva gondolkoztam mit is mondjak.

-Nos.-kezdtem végül.-Mi nem Londonban éltünk mindig. Eredetileg Los Angelesben éltünk. Aztán kilencedik elején nagyon kezdett fájni a fejem. Egyre jobban. Azt hittem csak migrén de...aztán egyik éjjel kórházba kerültem.-lehajtottam a fejem és a parókám aljához nyúltam.-Agydaganatom van.-suttogtam, majd egy rántással leszedtem a parókám. A három srácra néztem.

Calum tátott szájjal sokkosan nézett.

Ashton teljesen megsemmisült.

Luke pedig félelemmel teli tekintettel pillantott rám.

-Amikor kiestem a padból-folytattam.-azért volt, mert a tumoraim növekedni kezdtek. Körülbelül négy hónapom vagy annál kevesebb maradt.-fejeztem be.

Csend volt a szobában.

Luke egyszercsak felpattant.

Hozzám lépett, majd szorosan magához ölelt.

-Ígérd meg, hogy küzdeni fogsz.-suttogta a fülembe, nekem pedig végigfolytak a könnyek az arcomon. Halványan bólintottam. Kezével végigsimított kopasz fejemen.-Te így is eszméletlen szép vagy.-mondta, majd puszit nyomott homlokomra.

-Nincs valami gyógymód, vagy akármi?-kérdezte Calum.

Mike a fejét rázta.

-Max ha megműtik. De még nem találtunk orvost.-mondta.

-Kurva orvosok.-kelt ki magából Ashton.

-Fiúk...-kezdtem, mire mind rám néztek.-Szeretlek titeket. Ti vagytok a lehető legjobb...-nem tudtam folytatni. A mondatom zokogásba ment át. Hirtelen nyolc kar ölelt magához, míg én tovább zokogtam.

-Mi is szeretünk.-suttogta Ash.

-Héj, a végén féltékeny leszek.-hallottam meg Lukeot, mire akaratlanul is felnevettem.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. A srácok leakadtak rólam, és így szembetalálkoztunk anya és apa dühös tekintetével.

-Catarina és Michael Clifford! Mi folyik itt?-üvöltött apám.

Mike összerezzent, láttam rajta, hogy fél.

Apa megindult Mike felé, lendült a keze, de Mike elé ugrottam, így a hatalmas pofon engem ért. A földre rogytam és sírva fakadtam, a srácok pedig lehajoltak hozzám. Ekkor valaki a pólómnál fogva felrángatott.

-Mit képzelsz magadról?!-üvöltött apa az arcomba.

-Apa ne bántsd.-kérlelte Mike.

-Kussolj fiam.-kiabálta apa. Elengedett. Épp újra lendült a keze, de Mike elém ugrott, és hirtelen behúzott apának. Köpni nyelni nem tudtunk.

-Hálátlan mocsok!-ordította.

-Mike azonnal kérj bocsánatot!-mondta anya idegesen.

-Meg a faszt.-mondta Mike, és a padlóra köpött.

Megfogta a csuklóm és kifelé kezdett húzni, a srácok pedig jöttek utánnunk. Egyszercsak egy nagy hajzuhatag omlott a vállamra. Calum rakta a fejemre a parókám.

-Jól vagy?-kérdezte Luke. Megráztam a fejem, majd megint elsírtam magam.-Ssssh. Semmi baj!-magához húzott, és úgy próbált nyugtatni.

-Nem mehetünk vissza.-mondta Mike.

-Gyertek hozzánk.-szólalt meg hirtelen Luke.

-Meddig nem megyünk haza, Mike?-néztem rá.

-Csak pár nap.-nyugtatott.

Elindultunk Lukeékhoz. Félúton Ash és Cal elmentek, de megígérték, hogy még holnap hívnak minket. Beléptünk a Hemmings házba, majd elindultunk Luke után.

-Szia, anya!-lépett be a konyhába. Az anyja egy harminc-negyven év körüli nő volt. Hasonló szőkés haj, ugyanaz a kék szem.

-Szia, Pici Lukey!-mondta, majd puszit adott Lukenak. Ránk pillantott.-Sziasztok! Liz vagyok.-mosolygott ránk kedvesen.

-Catarina.-mondtam.

-Mike.-mosolygott vissza Mike.

-Anya. Baj lenne ha pár napig itt lennének? Elég nagy gondjaik vannak per pillanat.-mondta Luke.

-Nem, természetesen maradhatnak.-mosolygott Liz.

Luke hozzám lépett és puszit nyomott a számra, mire én elpirultam. Liz elmosolyodott.

-Szóval Catarina a te...-kezdte.

-Barátnőm.-fejezte be Luke mosolyogva.

-Én meg a tesója aki kibelezi Lukeot, ha bántja Catarinat.-tette hozzá Mike, mire felnevettem, Luke pedig csak a fejét csóválva mosolygott.

-Nem terveztem megbántani, ne félj.

Elindultunk az emeletre. Mike megkapta a vendégszobát, én pedig Lukeal fogok aludni.

Bementem a szobályába és szemügyre vettem a falon lévő képeket.

Az elsőn két sráccal van, a képkeretre az van írva "Brothers" szóval gondolom a tesói. Van egy kép amin az apjával van, van ahol az anyjával, vagy az egész családdal. Aztán megláttam két képet. Az egyiken egy hosszú, szőke hajú, kék szemű kislány csüng Lukeon. A következőn ugyanaz a kislány, kopasz fejjel, egy tolókocsiban, Lukeal, hatalmas vigyorral.

-A hugom.-hallottam meg Luke hangját. Oda kaptam a fejem, ő pedig hozzám lépett.-Samanta volt a neve. Csak tíz éves volt.-mondta lehajtott fejjel. Megfogtam az állát és megemeltem a fejét, majd csókot leheltem ajkaira.

-Kérhetek valamit?-néztem Lukera. Bólintott.-Szépítsd meg nekem ezeket az utolsó hónapokat.

Ő csak szomorúan biccentett, magához ölelt, majd ennyit súgott:
-Szeretlek.

-Én is szeretlek, Lukey.