In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

2.12

Két hét telt el.

Luke már kijött a kórházból.

És hogy mi lett Sierraval?

Semmi.

Nem is értem hogy gondoltam.

"Hey Luke a csajod megcsal."

Amúgy sem hinne nekem. Na meg a bátorságom is elszállt.

Hagyom.

Majd rájön.

Unottan ültünk matekon.

Én rajzolgattam, Felix és Fauna chateltek, Mike, Cal és Ash meg arról diskuráltak, hogy ki csalt a FIFA-ban.

Elől Luke ült, gipszben.

Nem szóltunk egymáshoz mióta kijött.

Talán jobb is így.

Amint kicsengettek konkrétan áttörtük az ajtót, majd az ebédlőbe rohanva vetettük le magunkat a mi kis törzshelyünkre.

Csak a szokásosat csináltuk:

Kajával dobálóztunk.

-Héjj!-kezdte Felix.-Dobjuk meg a celeb bandát.-mondta Luke, Sierra és csapata felé mutatva.

Én húztam a szám, de sajnos a többiek benne voltak.

-Cat, ne már!-nyöszörgött Fauna.-Célozzuk azt a ribit. Na?-mutatott Sierrara.

Ördögien elmosolyodtam, majd megfogtam egy zacskó sós mogyit, Felix a sültkrumlis tálját, Fauna és Mike egy-egy chipses zacskót, Cal és Ash pedig két kanalat, amibe krumplipürét raktak, az evőeszközt pedig kicsit meghajlították hátrafelé.

-Egyszerre!-mondta Mike.-Aztán sprint!

-Bajba fogunk kerülni.-néztem rá.

-Már így is bajban vagyunk. Megszöktünk. Ez már semmi.-válaszolta.

Végülis...

-Na!-kezdte Felix.-Három...kettő...MOST!-mondta.

Egyszerre repült a sós mogyoró, a sült krumpli, a krumpli püré, és a chips a társaság felé.

Sierra haja tele lett sós mogyival, meg ha jól láttam krumplipüré is ment rá, Luke pedig kapott mindent.

-Sprint!-pattant fel Ash. Felkapott engem a vállára, majd rohanni kezdett velem, miközben én sikongatva röhögtem.

Mögöttünk a többiek futottak, mígnem az udvarra érve el nem röhögtük magunkat.

-Hát ez kurva nagy volt!-mondta nevetve, az oldalát fogva, Cal.

Azokat a fejeket megérte látni.

Hallottuk a csengőt, így visszarohantunk az épületbe...
Aztán valaki berántott a fiú vécébe.

-Ti normálisak vagyot?-sziszegte nekem, a falhoz nyomva.

-Eressz!-mondtam idegesen.

-Nem-nem!-mondta, és mosolyra húzta piercinges ajkát.

-Mert?-tettem csípőre a kezem.

Lepillantottam.

Akkor láttam meg, hogy nincs rajta póló.

Az említett ruhadarab pedig a táskáján volt, kajadarabokkal.

Üpsz?

Nem tudtam levenni szemem felsőtestéről, mire ő végigsimított oldalamon, ezzel elengedve engem, mivel a másik keze gipszben volt.

-Miért csinálod ezt?-kérdeztem.

-Mert jó érzés.-mondta, majd hirtelen ajkaimra tapadt.

Egyszerűen nem tudtam ellenállni.

Kell nekem.

A tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz, mire ő csókunkba mosolygott. A derekamat simogatta, nekem pedig az egész testem bizsergett.

Basszus Hemmings!

A levegőhiány szétválasztott minket.

Lihegve néztük egymást, majd Luke elkezdte apró puszikkal behinteni a nyakam.

-Luke...-próbáltam eltolni, de erősen tartott. Felnézett rám.-Nem kéne...

-Tudom, hogy akarod.-mondta a szemembe nézve. A nadrágomba nyúlt, olyan gyorsan, hogy ha akartam volna se tudtam volna megakadályozni.

De nem akartam megakadályozni.

Egyik ujját belém tolta, mire én felnyögtem.

-Halkan Cat, még a végén meghallják.-suttogta, majd fülcimpámba harapott.-És itt a bizonyíték mennyire is akarsz.-mosolygott perverzül, majd kihúzta ujját, és tovább csókolgatott.

Lassan már csak egy szál fehérneműben álltunk egymás előtt.

Luke leszedte a melltartómat, és masszírozni kezdte melleimet.

Próbáltam tartani magam, de néha kiszaladt egy-egy apró nyögés a számon.

Aztán a következő pillanatban már se Lukeon, se rajtam nem volt egy szál anyag se.

-Ugorj!-utasított. A nyakába kapaszkodtam, lábaimat a dereka köré fontam, ő pedig fél kézzel tartva engem lassan belém vezette magát, én pedig hatalmasat nyögtem, amit ő egy csókkal próbált tompítani.

Lassan, majd egyre gyorsabban mozgott bennem.

Egyre közeledtünk a csúcshoz, de ő egyszercsak megállt.

-Nem védekezünk.-mondta. Kihúzta magát belőlem, majd öltözni kezdett.

Úgy tettem mintha ez tök természetes lenne, hogy miután szépen szólva megbasz a fiú vécében egy mondjuk elég nyomos okkal otthagy.

Felöltöztünk, és csak bámultuk egymást.

Hirtelen Luke ép kezével átkarolt, és magához húzott.

Fejem a mellkasába temettem, és elmosolyodtam.

Amikor nem egy pöcsfej akkor tud aranyos lenni.

-Szeretlek.-csúszott ki a számon.

Nem tolt el magától.

Belepuszilt a hajamba.

-Én is, Catarina.

Ledöbbentem.

-Tényleg?-toltam el.

-Azt hiszem.-vakargatta a tarkóját.

-Akkor most...?-kezdtem, de közbe szólt.

-Én Sierraval vagyok.

-A dugótársaddal?-néztem sajnálkozva.

-Miért te több vagy?-szólt vissza, mire rájöttem, hogy nem.

Nem vagyok több.

A könnyeimmel küszködve indultam el.

A porta üresen állt, mint általában.

Egyszerűen elfutottam.

Csak arra nem számítottam, hogy nem találok majd vissza.