In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

Epilógus

Két év telt el azóta, hogy eljöttünk Sydneyből.

Azóta se láttam a srácokat, ami bevallom fáj, Luke hiánya pedig a mai napig nem szűnt.

Mikeal romlott a kapcsolatunk.

Nagyon hiányzott neki, hogy a srácokkal zenélhessen, és elkezdett engem okolni, amiért el kellett jönnünk.

A műtét után hajbeültetést kaptam, így a parókát sem kellett tovább hordanom.

De a legrosszabb az, hogy a szüleink miután meggyógyultam, mindenen kiakadtak, és megvertek minket.

Sokszor akartam írni Lukenak, de végül mindig arra jutottam, hogy felesleges.

A fájdalom pedig lassan felemészt, mintha csapdába ejtett volna. Egy csapdába, amiből nincs kiút.

-Catarinaaa!-rohan fel hozzám anya.-Csipkedd magad! Elkésel a suliból!-tapsolt.

Egyedül indultam el a kihalt utcán, majd sétáltam be a suliba, onnan a terembe.

Mike az új haverjaival volt, a padokon ültek és röhögtek.

Nem örülök, hogy Mike velük barátkozik. Cigiznek, isznak, drogoznak. Nem akarom elveszíteni Mikeot is.

Leültem a helyemre, majd a füzetembe kezdtem firkálni, majd szépen lassan az értelmetlen kriksz-krakszokból, egy név jött ki. Egy név ami ennyi idő után is sokat jelent nekem.

Luke.