In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

2.3

-Catarina.-bökdöste valaki a vállam. Kinyitottam a szemem és egy hatalmas sárga szempár meredt rám.-Leszállás.-mondta Fauna. Bekötöttem magam.

Fauna szemében kontaklencse van, ami olyan mintha sárkány szem lenne. Tényleg sárkány mániás...

A gép ereszkedni kezd, én pedig egyre jobban izgulok.

Itt most világosodik.

Bármilyen ideges vagyok, tudom, hogy jobb ötlet ha még ma elmegyünk a suliba, mert akkor talán nem kell hobónak állnunk.

A gép leszállt, mi pedig a csomagjainkért mentünk.

Sápadt voltam, féltem, a gyomrom liftezett, és a kezemet tördeltem.

Mike nyugtatóan pillantott rám.

-Catarina, nyugi. A srácok örülni fognak nekünk.

Átvettük a négy csomagot, majd elindultunk, és fogtunk egy taxit, Mike pedig bediktálta a címet.

Ahogy közeledtünk egyre jobban féltem.

Elnézést: rettegtem.

Lehet, hogy már el is felejtettek minket.

Neeem. Egy daganatost nem lehet elfelejteni.

Az lehetetlen.

Csak az járt a fejemben, hogy vajon milyen lesz az első találkozás.

Mire a suli elé értünk rendesen kiidegeltem magam.

Folyt rólam a víz, rágtam a körmöm, a szemem tikkelt.

Mike, Fauna és Felix döbbenten néztek.

-Catarina, semmi baj. Örülni fognak.-mondta Mike, de hallottam hangján a bizonytalanságot.

A taxi pedig megállt az épület előtt.

Kiszálltunk, majd fizettünk.

-A bőröndök?-kérdeztem, mert fura lenne egy rakat bőröndel rohangálni a suliban. Mike vállat vont és ledobta a kapuba, mi pedig követtük a példáját. Remélem nem lopja el senki...

Elindultunk be, ám én a főbejáratnál megálltam.

Mike odajött, és szorosan megölelt.

-Minden a régi lesz, ígérem.-szorított magához.

Lassan eltolt, majd elindultunk be.

Első utunk az igazgatóiba vezetett.

Bekopogtunk, majd behívtak minket.

-Catarina? Mike?-döbbent le az igazgató.

-Igen. Vissza szeretnénk iratkozni.-mondta Mike.-Ők pedig be szeretnének iratkozni.-biccentett a két másikra.

Az igazgató szó nélkül tolta elénk a négy lapot, amit mi gondosan kezdtünk töltögetni.

Beadtuk, majd az igazgató megszólalt.

-Hogy-hogy újra itt?-kérdezte mosolyogva.

-Szerettünk volna visszajönni.-mondta Mike.-És Catarina is meggyógyúlt, így tiszta lappal indíthatunk.

Az igazgató bólintott, majd a tizenkettedikes osztályhoz küldött minket.

Az ajtóban aztán megtorpantunk.

-Srácok-kezdte Mike.-Én nagyon parázok.-mondta.

Bennem viszont túlment az adrenalin, és lenyomtam a kilincset, majd rántottam magammal Faunát, aki Felixet, akibe pedig Mike karolt.

Elbotlottunk, így mind a négyen a padlón feküdtünk.

Síri csend.

Hát ez egy ritka szar ötlet volt. Elősször Felix tápászkodott fel, az osztálynak háttal állt.

Felsegítette Faunat, majd Mikeot és engem.

Megfordultunk, és abban a pillanatban az osztály ránk meredt. A tanár is csak kerek szemmel nézett.

És akkor a leghátsó padba néztem.

Calum ült a legszélen.

Szája tátva maradt, szeme elkerekedett.

Mellette Ash döbbenten nézett, és szemeivel válaszokért könyörgött.

De akárhová néztem Luke sehol.

Átiratkozott volna máshová?

-Khm.-jutott szóhoz a tanár.-Önök?

-Az új tanulók.-mondtam kínosan vigyorogva.-Ők itt Fauna és Felix.-mutattam be a két mellettem álló tagot.

Zavartalanul indultunk a leghátsó pad felé...

Azaz indultunk volna.

Az ajtó kinyílt, majd egy nagyon magas srác lépett be.

Haját nem zselézte fel, hanem kócosan hagyta, szeme gyönyörű kéken csillogott, piercingje a szokásos helyén.

Becsukta az ajtót, majd megszólalt.

-Elnézé...-kezdte. Megpillantotta Faunat, majd Felixet. Mikera tévedt a tekintete, majd rám, és elkerekedett a szeme.-Ti?

-Mi.-biccentett Mike.

-És ezek?-nézett a tarajosra és a vörösre.

-Gyerekek kérlek ezt szünetbe.-mondta a tanár. Luke levágta magát az első padba, egy nagymenő gyerek mellé. Lepacsiztak, amin meglepődtem.

Elindultunk a leghátsó pad felé.

Fauna a sarokba ült, Felix mellé, utánna Mike, én pedig Ash mellé.

Ash a döbbenettől nem tudott szóhoz jutni, csak meredten nézett Calal együtt.

Hát ez érdekes lesz.