In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

2.15

Kirohantam a lakásból a cuccaimmal együtt.

Át akartam szaladni a zebrán, de nem figyeltem.

Egy kocsi rám dudált, majd valaki megfogta a csuklóm és vissza rántott.

A szívem hevesen vert.

-Aludj nálam.-kezdte simogatni az arcom.

-Álmodban sem.-néztem lesajnálóan.

-Megbántam!-emelte meg a hangját.-Megbántam, hogy úgy viselkedtem a srácokkal, megbántam, hogy egy görény voltam, hogy kihasználtalak, a kurva életbe is! Azt is megbántam, hogy megszülettem!-kiabálta.

-Ne kiabálj.-mondtam nyugodtan.

Nyelt egyet, majd magához ölelt.

-Aludj nálam. Lesz időnk beszélni. Mindent el fogok mondani.-simogatta a hátam.

Testemet melegség járta át, a lábam remegett, a szívem hevesen vert.

Nem tudnám letagadni, hogy mennyire szeretem.

Sóhajtottam.

-De csak egy éjszaka.

Luke elmosolyodott, majd megfogta a táskám, és elindultunk hozzájuk.

A Hemmings ház üres volt.

Leültünk a kanapéra, mikor Luke köhintett.

-Két éve...nagyon szomorú voltam amikor elmentél. Azt hittem meghaltál. A srácokkal is megromlott a viszonyunk, végül idáig fajult. Sokszor ittam.-mondta, mire ledöbbentem.-Elkezdtem a suli menőjeivel bandázni, akik rászoktattak a piára. Másba nem mentem bele. Viszont inni sokat ittam. Sokszor estem haza részegen. Volt, hogy anyámmal ordibáltam.-könnyes volt a szeme.-Aztán amikor vissza jöttetek teljesen elborult az agyam. Mindenképp azt akartam, hogy érezd amit én. De rájöttem, hogy hiba volt. Sierra elmondta, hogy megcsalt, így szakítottunk. Meg én is...veled.-itt lehajtotta a fejét.-Aztán amikor tegnap elhúztál a suliból elkezdtek keresni a többiek. Nagyon féltem, hogy hol vagy. Elmondtam a srácoknak, hogy mi volt, hogy én láttalak utoljára, szóval engedték, hogy segítsek. És ameddig kerestünk sikerült mindent megbeszélnünk.-halványan elmosolyodott.-Én nagyon szeretlek Catarina. Mikeal is újra jóba lettem, Ashel és Callal is, meg a vörös-tarajos párossal.-nevetett halkan.-Újrakezdhetnénk. Hogy olyan legyen mint régen.

Rám nézett.

Zöld szemeimet vizslatta gyönyörű kék íriszeivel, én pedig a hallottakon gondolkoztam.

Megilyesztett a története.

De talán igaza van.

-Szerinted van még értelme?-kérdeztem halkan.

-Az élet rövid, Catarina. Én pedig ezt a rövidke időt veled szeretném tölteni.-csúszott közelebb, mire elmosolyodtam.

Könnyek szöktek a szemembe, átkaroltam a nyakát, majd megcsókoltam.

Luke a lendülettől hátra esett, így ő a kanapén, én pedig rajta feküdtem.

Elnevettük magunkat.

-Szeretlek, Catarina.-simított végig arcomon.

-Én is szeretlek, Luke.-nyomtam puszit ajkára.

Így aludtunk el a kanapén.

Én a mellkasán feküdtem, ő pedig szorosan ölelt magához.

A boldog álmomból aztán a füst fullasztó szaga ébresztett.

FONTOS!
A kövi rész már az utolsó sorry
:(
:'''(
Sad storie
Ma kirakjam az utolsót?:|