In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

2.8

Szerencsémre nem tévesztettem szem elől Lukeot. Haza tartott, ám mielőtt belépett volna a házba elkaptam a csuklóját.

-Mit akarsz?-morogta.

-Luke én...csak...-dadogtam. Mit is akarok?

-Aha.-nézett a szemembe.

-Csak, sajnálom.-sütöttem le a szemem.

Luke megköszörülte a torkát.

-Bejössz?-kérdezte.

Kicsit ledöbbentem. Mikor lett Luke Bunkó Állat Hemmingsből, Luke Kedves Udvarias Hemmings?

-Aha. Miért ne?-vontam vállat zavartan.

Luke bólintott, majd bementünk. Letettem a táskám, és a kanapéra ültem.

Sok minden változott a lakásban. A színek, a bútorok, minden. Mennyi mindenről lemaradtam....

-Kérsz valamit?-kérdezte Luke.

-Egy vizet.-motyogtam, majd Luke eltűnt a konyhában.

Valaki letrappolt a lépcsőn.

Hátra pillantottam, és megláttam Jacket, mögötte épp Ben jött le.

-Catarina?-döbbentek le.

-Hello.-mosolyogtam kínosan.

Ezer wattos mosolyra húzták ajkukat, majd odajöttek hozzám és megöleltek.

-Végre visszajöttél! Én tudtam, hogy visszajössz!-mosolygott Jack.-Mi van veled? Mike?

-Hát én jól vagyok, meggyógyultam, meg minden. Most Ashéknél lakunk két barátunkal.-vázoltam fel a dolgokat.

Luke bejött, majd a poharat a kezembe nyomta.

-Lucas Robert Hemmings! Takarodj suliba!-akadt ki Ben.

Luke leült mellém.

-Kösz, nem.

Ezzel le is tudta. A két srác elköszönt, majd még egyszer megkérték Lukeot, hogy menjen suliba, majd dolgozni indultak.

Kínos csend telepedett közénk.

-Hogy-hogy behívtál?-törtem meg a csendet.

-Hát gondolom nem azért jöttél utánnam mert kilóméter hiányod van.-vont vállat.

-Beszélnünk kéne. Sok mindent elszúrtunk és...-kezdtem.

Luke sóhajtott.

-Mit akarsz? A lényeget.-sürgetett.

-Csak...-és itt elakadtam.

Két éve, hogy magamban tartom ezt az érzést.

-Hiányoztál.-hajtottam le a fejem.

Tekintetét rám emelte. Ledöbbent.

-Tényleg?-kérdezte halkan.

-Igen.-mondtam.-De te már nem az a Luke vagy akibe beleszerettem.

Könnyek kezdték mardosni a szemem, majd halkan szipogva elindultak.

A vállam rázkódott, mígnem egy kéz végigsimított a hátamon.

Államnál fogva megemelte a fejem, majd letörölte a könnyeim.

-Nekem is hiányoztál.-suttogta.-De...Catarina, te is látod, hogy mindkettőnknek jobb lesz egymás nélkül. Én amikor elősször megláttalak legszívesebben csak csókoltalak volna, de nem tehetem. Mindenkinek jobb lesz így. A fiúk is utálnak.-homlokát az enyémnek támasztotta.

Keservesen sírtam.

Nem voltam képes beszélni, egész testem remegett.

-Szeretlek, Luke.-nyögtem ki nagynehezen.

-Én is szeretlek.-suttogta.

Végigsimítottam borostás arcán.

-Csókolj meg.-kértem.

Nem kellett sokat várnom egyből ajkaimra tapadt, és vadul falni kezdte azt.

Már két éve vártam erre.

Hey földlakók:)
Ne örüljetek, Hemmings még tartogat meglepetéseket:c
Sad.
És bocs hogy ilyen kurvarövid lett:((