In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

3.

Mikeal végül úgy döntöttünk, hogy bent maradunk a suliban. A három srác körbevezetett minket, vagyis inkább csak Ash és Cal, Luke továbbra is csak szótlanul jött velünk.

Bementünk az ebédlőbe, majd egy asztalhoz ültünk, nem messze a kijárattól. Éreztem, hogy a fejem sajog. Nem akartam a többiek előtt bevenni a gyógyszerem, viszont nem tudtam hol a mosdó, és gáz lenne a fiúktól megkérdezni. Azt hiszem.

Végül a fájdalom győzött.

-Ashton hol a mosdó?-kérdeztem. Éreztem ahogy a fájdalom átveszi a hatalmat felettem, testem remegett.

-Azon az ajtón kimész és rögtön balra.-mondta.-Minden rendben?-kérdezte aggódva.

-Persze.-mondtam, majd Mikera néztem aki nagyot nyelt.

Berohantam a mosdóba, majd a zsebembe nyúltam. Kivettem egy piros bogyót, egy sárgát, engedtem egy kis csapvizet, majd bevettem a gyógyszereket. A fájdalom csillapodni kezdett.

Elindultam vissza, ám mire visszaértem nem volt ott senki.

Vagyis majdnem.

Csak csendben ült, egy almát fogott a kezében, és nézte. Most nem volt füles a fülében, szóval leültem mellé, azzal a céllal, hogy beszélek vele.

-Szia.-mosolyogtam rá halványan. Biccentett.-Szótlan vagy.-mondtam.

-Tudod, ha olyan szintű fájdalomban élnél mint én, megértenéd, hogy semmi kedvem az ilyen erőltetett és felesleges ismerkedős társalgásokhoz.

-De most mégis beszélsz.-mondtam, mire elmosolyodott. Hamis mosoly volt.

-Igen mert felbosszant az érthetetlenséged.-nézett a szemembe.

-És tudod-kezdtem-hidd el sok fájdalom van a világon ami fájdalmasabb a tiédnél.-mondtam mire érdeklődve nézett rám. Nem mondtam semmi mást.

-Például?-törte meg egy kis idő után a csendet.

-Nem tudok addig példákat mondani, ameddig nem ismerem a te fájdalmad.

-Nem mondhatom el a fájdalmam, ameddig nem ismered meg igazán a fájdalom szó jelentését. Ha ismernéd tudnád, hogy mindenki másképp dolgoz fel egyes dolgokat. Például képzeld el, hogy meghal a macskád. Nem érdekel. Elásod és csá. Aztán egy nap múlva meghal a szomszédod macskája. De ő sír. Mindenki másképp dolgozza fel. Valakit jobban megérint, valakit kevésbé.-fejezte be.

-Ezt még így nem gondoltam végig.-suttogtam. Én aki nemhogy ismeri a fájdalmat, de együtt él vele, és mégsem értem.

Luke feltápászkodott, visszadugta a fülesét, majd elindult. Nemsokkal később én is elindultam vissza, a teremhez.

Leültem a helyemre, majd bejött az osztályfőnök.

A mai nap csak osztályfőnöki órák lesznek, majd holnaptól tanulás. Csak csendben nézelődtem, amikor egy cetli gurult elém.

"Neked mi a véleményed a fájdalomról?
L"

Gondolkozás nélkül kezdtem írni.

"A fájdalom olyan mint valami rossz élősködő. Belerágja magát a testünkbe és megcélozza a szívünket. Szépen lassan emészt fel minket.
C"

Pár pillanat múlva a cetli megint előttem volt.

"Vagy nagyon okos vagy, vagy nagyon fáj valami."

Nem válaszoltam.

Nap végén Mikeal elindultunk haza. Beestünk a házba, a szüleink pedig még nem voltak otthon. Épp le akartam hámozni a fejemről a parókát, amikor Mike rámszólt.

-Átjönnek a srácok.-mondta. Akkor a paróka marad...

-Okés.

-Láttam jól elbeszélgettél Lukeal.-mosolygott rám, mire oldalba böktem. Bementünk a konyhába ahol narancslevet ittunk.

-Csak jó vele beszélni. Szótlan, de ha egyszer kinyitja a száját nagyon értelmes dolgokat tud mondani.-mosolyogtam.

-Értem. Amúgy ha nem akarod, hogy a srácok meglássák a gyószereket el kéne tenni őket.-mondta Mike, én pedig elsiettem a szobámba, hogy elrakjam őket.

Az iskola táskámba nyúltam, hogy onnan is kiszedjem a gyógyszereket, de a kezembe akadt Luke levele.

-Mint egy rossz élősködő...-suttogtam magam elé.

Estefele kopogtak az ajtón. Mike kinyitotta, mire hallottam a két fiú hangos röhögését, de tudtam, hogy hárman vannak.

Beléptek a nappaliba ahol én is ültem.

-Hello, Catarina.-mosolygott Ash. Cal intett nekem, majd leültek két fotelbe. Mike leült mellém a kanapéra, Luke pedig a másik oldalamra. Mindenki beszélgetett, kivéve én és Luke.

Egyszercsak megbökte a vállam.

-Szerintem olyan mint egy kígyó.-mondta, mire csak furán néztem, ő pedig folytatta.-A fájdalom. Egy kígyó. Kiszámíthatatlan, gyorsan csap le, és garantáltan megöl. Egy csendes gyilkos, ami akkor csap le amikor azt hiszed minden a legnagyobb rendben.-mondta.

-Nézőpont kérdése.-motyogtam. Az én fájdalmam ugyanis a rák, ami olyan mint egy élősködő.

-Az. Nézőpont.-mondta. A szemébe néztem, ő pedig az enyémbe. Egymást bámultuk. Kezdtem zavarba jönni. Nem mindennap bámulnak meg ilyen kék szemek.

Na meg ilyen helyes srácok se mint ő.

-Miért nézel így?-kérdezem.

-Ja csak...semmi.-mondta. Elővette a fülesét, majd a fülébe dugta. Pár perc múlva kivettem az egyiket, majd a fülembe raktam.
A fall out boy-tól az immortals ment amin kicsit meglepődtem.

-A Hős hatos zenéjét hallgatod?-néztem rá mosolyogva.

-Jó szám.-vonta meg a vállát. Egymást néztük, aztán mind a kettőnk felvállalhatatlanul röhögni kezdett. Éreztem, hogy a másik három srác minket néz.

-Az előbb itt depiznek, most meg szakadnak.-mondta Cal.

-Kamaszkori hangulat ingadozás?-kérdezte Ash, mire mindenki röhögni kezdett.