In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

2.14

Nem tudom mikor aludhattam el.

Arra ébredtem, hogy valaki befekszik mellém, átkarolja a derekam, majd puszit nyom az arcomra.

Megfordultam, és a hold halovány fényében megpillantottam Lukeot.

-Mit akarsz?-kérdeztem nem túl kedvesen, kicsit berekedve.

-Veled akartam aludni. Eddig itt voltam.-suttogta.

Nem volt most erőm se veszekedni, se kilökdösni, így ráhagytam.

Így összegabajodva aludtunk el.

Másnap reggel pedig arra ébredtem, hogy valaki az arcomat puszilgatja.

-Szállj le rólam!-löktem meg a szöszit, majd felkeltem.

-Beszéljük meg!-kérlelt.

Az ajtóhoz mentem, de ő hátulról átkarolt.

-Kérlek!-suttogta a fülembe. Szorosan ölelt magához, így esélyem sem volt menekülni.

Sóhajtottam.

-Egyáltalán a többiek, hogy engedtek be ide?-kérdeztem.

-Mikeék elkezdtek keresni, én pedig elmondtam mi volt, és...nos elmondtam hogy szeretnék veled beszélni. És lényegében ennyi.

Felé fordultam. Továbbra is tartotta a derekamat, arcunk közel volt egymáshoz.

-Sierra megcsalt.-mondtam ki hirtelen.

Ezt most miért?

-Tudom.-vágta rá, mire ledöbbentem.-Én is megcsaltam veled, nem?

Lehajtottam a fejem.

-Cat, én nagyon-nagyon sajnálok mindent!-hangja könyörgőbe esett.

-Sajnálhatod is.-mondtam szárazon.

Láttam, hogy szája megremeg, de mielőtt könnyei eleredtek volna a nyakhajlatomba fúrta a fejét.

Ledöbbentem.

Még mindig nem értem mi is van.

Kopogtak az ajtón, mire Luke arrébb lépett, én pedig kinyitottam.

-Szia, Mike.-néztem a tesómat.

-Hello.-köszönt ő is, majd a mögöttem álló Lukehoz sétált.

-Szent a béke?-kérdezte Luke.

Mike csak biccentett, majd férfiasan megölelték egymást.

Mi a jó anyám?

-Catarina, jól vagy?-kérdezte Mike.

Éreztem szinte ahogy sápadok. Forgott velem a szoba.

Ekkor hátulról valaki megtámasztott.

Mögöttem Ash állt, és aggódva fürkészett, mígnem Mike megszólalt.

-Beszélnünk kell Cat!

Leültem az ágyra.

Mit akarnak mondani?

Calum, Felix és Fauna is bejött, majd Ash elkezdte.

-Luke tegnap mindent elmondott. És bocsánatot kért, és...-Mike folytatta.

-Úgy éreztük hülyeség ez az egész egymással való harcolás. Szóval megint olyan lesz mint régen.

Luke köhintett.

-Tegnap dobtam Sierrat. Rájöttem, hogy sok baromságot csináltam és...csak azt akarom, hogy újra jóban legyünk.

Calum lehuppant mellém, majd átkarolta a vállamat.

-Tegnap mialatt téged kerestünk mindent meg tudtunk beszélni. És tudjuk, hogy mostanság voltak zűrök köztetek, de legalább el tudod tűrni magad mellett?-nézett mélyen a szemembe.

Kínosan felnevettem.

-Nagyon örülök, hogy ti két év után újra ekkora haverok vagytok, de azután amit ez a rohadék tett, én kösz nem leszek a haverja.-pattantam fel.

Luke megfogta a csuklóm, és magához rántott.

-Kérlek! Megint minden újra a régi lehetne! Újra lenne banda, akár mi is...-megfogta a kezem, de én elrántottam.

-Régi?-nevettem fel.-Lehetne megint minden a régi? Kibaszottul nem! És mi sem fogjuk újra kezdeni!-kiabáltam vele, amit a többiek csendben figyeltek.

-Már nem szeretsz?-nézett rám boci szemekkel.

-Nem szeretlek.-hazudtam a szemébe.

Mert naná, hogy szeretem.

De nem tudom, hogy bízhatok-e benne.

Annyiszor megbántott.

Félek, hogy újra megtenné.

-Ma Austinnál alszom.-jelentettem ki, majd pakolni kezdtem.

-Az ki?-kérdezte rögtön Ash.

-A halott bátyánk volt legjobb haverja.-mondta Mike.

-Volt tesótok?-döbbent le Felix.

-Ameddig részegen nem karambolozott, addig volt.-cipzároztam be a táskám idegesen.

Lerohantam a lépcsőn, nem törődve a többiek kiabálásával.