In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

7.

Egy fekete szabadidő shortban és egy fekete halálfejes trikóban ültem az ágyon.

A parókámat felkonytyoltam, így vártam Lukeot.

-Ügye nem baj, hogy itt alszom?-kérdezte mikor belépett.

-Nem.-néztem rá. Egy alsó volt csak rajta.-Öhhm...-kezdtem.

-Nem volt pólóm, a srácok meg már alszanak, szóval tőlük sem tudok kérni. De nyugi esküszöm hozzád se érek.-nevette el magát feltartott kézzel.

Nem tudtam nem a felsőtestét bámulni.

Lefeküdtem, majd éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy.

-Jó éjt, Catarina.-suttogta Luke, én pedig megborzongtam.

-Jó éjt, Luke.-suttogtam én is, majd elnyomott az álom.

Reggel ordítozásra kelek.

-Mike ezt mégis, hogy gondoltad? És a hugod egy fiúval alszik?-ez apa.

Picsába.

Az órára néztem.

10:34

Picit elkéstünk a suliból.

Épp elkezdtem Lukeot bökdösni. Felkelt, majd álmoskásan rám nézett, ám ebben a pillanatban apa nyitott be.

Megint csak a picsába.

-Catarin Elizabeth Clifford!-süvítette. Olyan volt mintha maga a sátán lett volna.-Azonnal magyarázatot kérek! Te pedig!-bökött Lukera.-Öltözz és ne is lássalak többé. Catarina a nappaliba. MOST!-mondta majd kiment.

Luke felkapta a tegnapi ruháit, én pedig megálltam mellette.

-Sajnálom, hogy bajba kevertünk.-mondta szomorkásan.

Megráztam a fejem, majd puszit nyomtam az arcára.

-Ezt miért kapom?-mosolyodott el.

-Csak mert.-mosolyogtam. Ő is adott egy puszit, majd elindult. Amikor hallottam, hogy elmegy a nappaliba mentem.

Mike ült a kanapén, vele szembe anya és apa állt. Leültem Mike mellé.

-Kislányom mit csináltatok azzal a fiúval?-kezdte anya. Ledöbbentem.

-Csak egy haverom.-kezdtem védekezni.

-Egy haverod alsóban alszik melletted? Ne röhögtess kislányom.-szidott le apa.

-Jajj fogjátok már be! Nem tudtok ti semmit.-kelt ki magából Mike.

-Hogy beszélsz kisfiam?-kiáltott rá apa.

-Az egész az én ötletem volt! És Catarina meg Luke semmit sem csináltak.-mondta és lehajtotta a fejét. Ebben a pillanatban egy hatalmas csattanás töltötte be a teret, ahogy apánk keze találkozott Mike arcával. Újra meg akarta ütni, de a kanapén elterülő ikrem elé ugrottam.

-Hagyd! Együtt csináltuk.-próbáltam menteni Mikeot.

-Catarina menj a szobádba.-kezdte apa ilyesztő higgadsággal.

-Nem.-kiáltottam rá.

Ekkor az én arcomon is csattant hatalmas keze, mire én csak sírva, a fájó pontot dörzsölgetve elindultam a szobámba.

-Most pedig megnevellek kisfiam.-ez volt az utolsó amit hallottam.

Sosem bántottak minket.

Mi történt az én gondoskodó szüleimmel?