In the shadow of death ♡lrh.♡||Befejezett||

2.11

Másnap reggel Luke mellett ébredtem.

De nem csak mi voltunk ott.

Az egész Hemmings family...

És Mike.

-Végre! Felkeltél! Tudod meddig kerestelek? Hajnalban arra keltem, hogy nem vagy ott!-korholt le.

-Sajnálom.-mondtam bágyadtan.

Lukera néztem aki szorosan hozzám bújva aludt.

-Nem akarom felkelteni.-mondtam.

Mike sóhajtott.

-Gyere.-a kezét nyújtotta, majd nagynehezen kikászálódtam az erős karok öleléséből.

Nem néztem Luke szüleire, csak csendben kimentünk. A szobámban már a többiek vártak. Gyorsan lefürödten, fogat mostam, kifésültem a hajamat, majd a Fauna által idehozott szabadidő ruhát felvéve indultam ki.

-Hogy kerültél Hemmingshez? Miért ölelgetett?-támadott le a kérdéseivel Mike.

-Átmentem hozzá. Ennyi.-zártam le, majd elindultam a kijárat felé, a többiek pedig utánnam.

Az autóút csendben telt, majd amint Ashékhez értünk kilöktem a kocsi ajtaját, berohantam, majd becsaptam a szobám ajtaját, jelezve, hogy senkire sem vagyok kíváncsi.

Elgondolkoztam azon, hogy mit álmodhatott Luke.

Az egyértelmű, hogy azt álmodta elmegyek, de mégis...

Ha nem szeret akkor miért zaklatta fel ennyire?

Észre sem vettem szinte amikor valaki belépett a kis szobába.

Fauna volt, szemében a sárkányszem hatású kontaklencsével.

-Szia Cat.-mosolygott rám.-Beszélhetünk?

Bólintottam, ő pedig leült mellém.

-Mi történt az éjjel? Tudom, hogy nem véletlen aludtál vele.-nézett mélyen a szemembe.

Kínosan kezdtem érezni magam.

-Ő csak...-kezdtem zavartan.-Rosszat álmodott. Rólam. Aztán megölelt, és ott maradtam.

Fauna sóhajtott.

-Hát én nem isnerem a teljes sztorit, hogy hogy és mi volt köztetek, de szerintem még szeret téged. Inkább csak nem meri beismerni.

-Még magának sem?

-De magának már beismerte.-válaszolta.-Ezért ekkora rohadék veled. Téged szeret, de nem akar téged szeretni. Csak hát, ezt nem ő dönti el.

Elhúztam a szám.

-Szerinted van még esélyünk az újra kezdésre?-a szívem hevesen vert.

-Van.-mondta gondolkodás nélkül.-Nem érhet így véget. A ti történetetek nem.

Elmosolyodtam, Fauna pedig elhagyta a szobám, én pedig lefeküdtem az ágyra.

Másnap reggel keltem fel.

A szombati napsugarak sütöttek be a függönyön kersztül, ami még szép is lenne, ha nem olvadna ki tőle a retinám.

Úgy döntöttem futok egyet kint.

Felkaptam egy streccs nadrágot, egy fekete toppot, aminek a szegélye kék, pont mint a gatyának, és egy kék pulcsit. Összekötöttem a hajam, majd az edzőcipőmbe belebújva indultam el kocogva.

Elfutottam a Green előtt.

A kapu nyitva volt, bent pedig megláttam Sierrat és az apját.

Gondolom megint az ő apja a főszervező, vagy mi.

Épp láttam még ahogy egy idegen fiú hátulról átkarolja.

Szánalmas.

Fújtatva futottam tovább.

Hihetetlen, hogy amíg Luke korházban fekszik ez a ribanc megcsalja.

Úgy ahogy Luke is megcsalt anno engem.

Csak én nem fogom hagyni, hogy őt pofára ejtsék.