My heart says yes but my mother says no

jedan

Alapjaiban véve én tényleg egy normális lány vagyok.

Ha viszont azt a látszatot kelteném, hogy nem- na, olyan is megeshet. 

Ezt hajtogattam magamban még akkor is, amikor az öcsém erőteljesen fejbe lőtt a vadonatúj "Nerf"-nek nevezett gyilkoló micsodájával. Lecsaptam a könyvemet, majd felvettem a saját fegyveremet, és visszatámadtam. 

- Áú!- nyekkent fel.

- Hagyj már olvasni- kértem vagy ezredszerre, és sértődötten fújtam egyet. 

Eközben anyu ebédet főzött, és rosszallóan meredt rám. Ilyenkor mindig jobbnak látom, ha nem mondok semmit, mert úgyis én jövök ki belőle szarul, szóval inkább csak a sorokra koncentráltam. 

Úgy érzem, kötelességem bemutatni szerény családomat. Mármint, a jelenlévőket. 

Anyu

Ő az az ember, aki békésen főz, miközben engem gyilkolnak. Ja, és utána még engem szúr le. Jó, most úgy néz ki, mintha nem bírnánk egymást. Pedig ez nem így van. Anyu az egyetlen olyan ember, akinek mindent elmondok (a legjobb barátnőmet kivéve, persze, de róla majd később). Tőle nem szégyellek tanácsot kérni, mert nem röhög ki. Oké, már röhögött ki, de ez most mellékes. Nagyszerű nő, és én mindenért tisztelem- bár ordíthatna kevesebbet. Szóval, mindent összevetve nagyon-nagyon szeretem, és tudom, hogy ő is engem, a kamaszkirohanásaim ellenére is.

Öcsi

Eme hétéves fiúegyed igazából a Benjamin névre hallgat, de én csak akkor hívom úgy, hogyha haragszom rá. (Az elég sokszor van mondjuk, de na.) Kis cuki amúgy. Mármint akkor, ha éppen nem készül lemészárolni a családot a kis gumilövedéket-lövő fegyvereivel. Kisebb nálam ugyan (jócskán), de néha kihasználja, hogy nem akarom nyakon csapni, és rendesen megcibálja a hajamat. Jó gyerek, amúgy. Khm.

Sarah

Na. Ő a húgom. 12 éves, nagy szája van, akaratos, kedves, ha úgy tartja kedve és nagyobb mellei vannak, mint nekem. De erről nem szeretnék beszélni.   Amúgy nem ápolunk egymással rossz viszonyt (ha nem veszekszünk éppen). Persze vannak olyan pillanatok, amikor nekem vágna egy kanalat (ez meg is történt), vagy hogy lekevernék neki (szintén megtörtént), de mostanában megférünk egymás mellett. Szereti a zenét, így legalább egyvalamiben sosem tudunk veszekedni. Na, meg olvasni is szeret. Ja, és csodaszép. 

Apu

Az ember apukája az az ember, aki minden esetben máshoz áll a dolgokhoz, mint az anyukája, és ha valahova el szeretnél menni, tőle kell elkéredzkedned először (vagy anyádhoz irányít). Apu tipikus fater: széles váll, tömött izomzat, megnyugtató természet és hatalmas tenyerek. Persze, ő tud a leghangosabban kiabálni, de na. Vannak dolgok, amiket nem feltétlenül kell megjegyezni. 

Rebecca

Mindig csodás, ha az ember legjobb barátnője ugyanolyan zizi, mint az ember önmaga. Szóval, ezzel el is mondtam majdnem mindent. Becca-t egyébként a szemüvege teszi jellegzetessé, meg az, hogy bárhol, bármilyen körülmények között képes elvágódni/belefutni a bordásfalba/leverni az ebédet a suli ebédlőjében úgy, hogy az a falon landoljon. Totál szétszórt, de azt hiszem, pont ez tesz minket ilyen jó párossá. 

Na, és itt volnék én.

Azzal a kemény 173 centimmel, sötétkék szemekkel és fekete hajjal. Nem vagyok tökéletes, de amúgy az szerintem úgyis túl van lihegve. Szóval van egy nagy és dilis családom, egy szinten dilis legjobb barátnőm, és az életem, ami minden adandó alkalommal kiszúr velem.

Persze, ez nem olyan nagy cucc, mint ahogy elsőre hangzik. Hiszen én sem akarok mást a rosszabb napjaimon, csak szempillaspirált, korrektort, rúzst, meg egy forró kakaót. Arról nem is beszélve, hogy a magamfajta tizenéves lányok mire vágynak még.

Hát persze.

Szerelemre.